Szlovák siker vs. magyar sikertelenség?

0-4-1 - így fest a magyar olimpiai küldöttség mérlege tizenegy nappal a megnyitó után. Öt érem, egyik se a legértékesebb fajtából.
3-1-0 - ez a szlovák sportolók eddigi eredményének a számkódja. Itt is hiányzik egy nemesfém, a bronz.

Természetesen az előbbin. Azért természetesen, mert úgy gondolom, semmi rossz nincs abban, ha egy határon kívülre szakadt ember, legyen az bármelyik nemzet szülötte, annak az országnak a sportolóiért szorít, akikkel azonos az anyanyelve, akikkel osztozik a kulturális kincsekben, s akikkel azonos a történelme. Akkor meg miért ne merjük mi, magyarok, is ezt nyíltan felvállalni? - teszi fel a kérdést Méla Béla is nagyon helyesen.

Merjük. Ezzel nincs is semmi gond. A baj valami mással van. Azzal, ha a magyar csapatért való lelkes szurkolásunk átcsap a szlovák sportolókkal szembeni ellenszurkolásba. Mert az viszont már nem igazán sportszerű magatartás. Sőt, eléggé kicsinyes dolog. Itt azért már óvatosabban általánosítanék, mert ez nem igaz minden felvidéki sportbarátra, de sajnos nálunk is eléggé elterjedt ez a jelenség.

Vagyis, hogy a magyar nulláért az aranyérmeknél a szlovákok három elsőségét hibáztatjuk. Ugye, milyen dőreség? Se Martikánnak, se Hochschorneréknek, se Kaliskának nem voltak magyar ellenfelei a vízben. Még csak azt se mondhatjuk, hogy elszlovákosodott magyarok (mint az a másik testvérpár, szintén vízen, khm-khm), akik a fránya trianoni döntés nélkül Hungáriának szereznék a legfényesebben csillogó érmeket.

Ők egyszerűen csak azt tették, amit elvártak tőlük: hozták a formájukat, s nyertek. Ellentétben a mi vívóinkkal, cselgáncsozóinkkal vagy birkózóinkkal, akik erre képtelenek voltak. A sikertelenség okait sok helyen lehet, s kell is keresni, de semmiképp sem a szlovákok sikerében.

Főleg, hogy még nincs is vége az olimpiának. Előttünk állnak a kajak-kenusok versenyei, ahol még elérhetjük, hogy happy endje legyen ennek a rosszul kezdődő pekingi mesének. Magyar népmese már nem lesz belőle, de egy jól szinkronizált kínai animációs film is több mint a semmi. Koncentráljunk hát a saját történetünkre, s ne a másokét irigyeljük. Nem egy tündérmese az sem: hisz a vadvízi evezés nélkül nagyon kevés szlovák főszereplő lenne Pekingben. Éppen ezért ne sajnáljuk tőlük azt a keveset, hanem az éppen rossz(abb) formában lévő főhős magabiztosságával és alázatával örüljünk velük s gratuláljunk nekik.

Akinek ez nehezére esne, csak emlékeztetőül: önállósulása óta Szlovákia 4 olimpián összesen 7 aranyérmet szerzett (egyetlenegy sportágban, s mindig ugyanaz a 4 sportoló), Magyarország legutóbb Athénban 6 különböző sportágban 8 aranyat gyűjtött.