Világraszóló sportsiker és a hazai provincializmus

Sportszerető emberként   ritkán esik meg velünk errefelé, hogy világszínvonalú eseménynek  saját szemünkkel, a helyszínen örülhessünk. Még inkább így van ez, ha első számú sportágunkról, a fociról beszélünk. A bajnoki meccsek nem igazán vonzóak, a nemzetközi kupák sokadik előfordulóinak luxemburgi, andorrai, vagy macedón “sztárcsapatai” sem töltik meg a stadionokat. Afrika meg ugye messze van. Marad hát a kábeltévé, és a hétvégi angol és spanyol bajnokik, melyeket a futballturizmus jegyében olykor azért a helyszínen is megnézünk. Persze mindezt jóval drágábban, mint a szigetországiak, ha hozzánk látogatnak. Plusz itt van a Digi-TV ügye is, mely a következő három évre megvásárolta az angol bajnoki mérkőzések sugárzási jogát. A gond csak ott van, hogy a kecses DIGI tányér alig 300 ezer szlovákiai háztartást díszít, így az ország jó része nem tudja hol nézni, amint a Chelsea idén is tönkre veri az MU-t.

Nagy volt hát az öröm, amikor a kassai FC és az Artmedia Petržalka után idén harmadik szlovák csapatként a Zsolna is bevitézkedte magát a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeibe. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez mondhattuk a sorsolás után, látva a Zsolna-Chelsea-Marseille-Spartak Moskva  négyest. Egészen addig, míg a  Zsolna hétfőn nyilvánosságra nem hozta jegyárait a hazai meccsekre.

Ezek szerint a standard szurkolói jegyek 300 eurónál kezdődnek, melyet az első kategóriás 400, ill. VIP-s 600 eurós jegyek követnek. A bérletesek “jutányosan”, 150, 200, ill. 400 euróért vehetik meg ugyanezt. Ezen kívül lehet még kakasüllős jegyet venni 50 euróért, valahol az északi és a déli lelátókon. Remek példája a szurkolói hűség díjazásának.

Mert érhetünk mi el szökőévenként sportsikereket, mégis mindig megmutatkozik, mennyire maradiak, provinciálisak  is vagyunk,   akik legtöbbször csak rövidtávon képesek tervezni. Gondolva itt most a sportvezetésre. Mert ki lesz az az eszement, aki kiad 300, de legalább 50 eurót azért, hogy Drogbát, Lampardot vagy éppen Terryt élőben láthassa? Akkor, amikor ugyanaznap 50 euróért a Placebo koncertezik a Budapest Sportarénában?

A Zsolna egy szlovák viszonyok közt profi menedzsmenttel, évek óta tudatosan építkező kis csapat, melynek  egy gyönyörűen felújított 11 ezres stadionja is van. A gond csak annyi, hogy nem lesz benne hangulat, vagy legalábbis jóval szerényebb, mint ilyenkor illene. A csalódott, anyagilag nem túl eleresztett zsolnai szurkoló ugyanis inkább elmegy a londoni visszavágóra,  az olcsóbb. Az Anfield Road-on ugyanis alig 37 euróért nézheti meg kedvenceit, a zsolnai stadion pedig (bár minden bizonnyal telt ház lesz,) maradhat a  támogatóknak, szponzoroknak, futballszövetségi nagykutyáknak. Akik az evés, ivás mellett mindent fognak, csak nem szurkolni. Úgy ahogy kellene.

Viszonyításképp: a Chelsea szurkolói a visszavágót 36,55 euróért nézhetik meg, nyugdíjasok és gyerekek  alig 18,30 euróért. A Barcelona hazai meccseire 42-től 127 euróig lehet jegyet venni. A szlovák válogatott sorsdöntő, afrikai kijutást érő mérkőzése Lengyelországban 27 euróba került. A zsolnai klub a BL egyetlen meccséért kér 300 eurót, miközben a Wigan szurkoló 347 euróért egész évi bérletet kap, mellyel a világ legerősebb bajnokságát nézheti. És végezetül, a Pravda összeállítása szerint a foci-vb csoportküzdelmeire szóló belépők is jóval olcsóbbak voltak, 53,5-től 107 euróig. Még a vb-döntő legolcsóbb jegye is kevesebbe került (268), mint az itt kért 300 euró.

A Zsolna remek példája a felénk dívó posztszocialista mentalitásnak. Érhetünk mi el olykor világraszóló nagy sportsikereket, mentalitásban továbbra is provinciálisak vagyunk.

Csütörtökön déltől nyílnak a pénztárak, lehet jegyeket venni. Sorok sajnos valószínűleg nem fognak kígyózni.

Király Zsolt

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!