A sport és a dopping

Rájár a rúd manapság az Armstrongokra. Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett, szombaton hunyt el 82 éves korában, Lance Armstrong élő kerékpáros-legendát csütörtökön fosztották meg összes Tour de France győzelmétől és a további versenyzés lehetőségétől. A vád: dopping. De találunk egyáltalán olyan sztárkerekest, aki tiszta?

Amióta világ a világ, a Tour de France-t mindig is körüllengte a csalás szele. Állítólag már az első évben (jövőre lesz kerek száz éve, hogy megrendezik) volt, akit diszkvalifikálni kellett, mert kiderült, hogy a táv egy részét nem a nyeregben, hanem vonaton ülte végig…

Mindenki doppingol?

A doppinggyanúba keveredett és tiltott szerek használata miatt eltiltott versenyzők névsora az évtizedek alatt hosszabb lett, mint maga a peloton. 1924-ben a Pélissier testvérek vallották be, hogy kokain és lónyugtatós koktél hatása alatt tekertek. 1967-ben a brit kerékpáros, Tom Simpson vesztette életét a Mount Ventoux megmászása közben, amfetaminfogyasztás miatt. 1988-ban a festinás Willy Voet bukott le kereskedelmi mennyiségű EPO birtoklása miatt. Innentől kezdve a nemzetközi szövetség is komoly doppingvizsgálatba kezdett, de mindhiába.

Az EPO helyett jött más. 2006-ban például a doppingdoki Fuentes botránya, olyan kliensekkel, mint Jan Ullrich, vagy a nagynevű Astana csapata. A 2007-es Tour de France-t akár Tour de Doppingnak is átkeresztelhetnénk. A 11. etap után az olasz Moreni bukott le, és vele együtt a komplett Cofidis is visszalépett. A 13. Etapot követően a kazah Vinoukurov és az Astana jutott ugyanerre a sorsa. A 16. Szakasz után az összetettet addig vezető dán Michael Rasmussent zavarta haza a saját csapata, mivel nem volt hajlandó doppingvizsgálatnak alávetni magát. Őt a spanyol Iban Mayo követte, a jól ismert EPO miatt. 2008-ban nyolcan buktak le, 2009-ben a szervezők a belga Tom Boonent már a verseny előtt elzavarták.

   

Győztesek. Győztesek?

Ha a Tour győzteseire tekintünk, a lista itt sem rövid. Floyd Landis 2006-os győzelmét érvénytelenítették, a 2007 és 2009-ben győztes Alberto Contadornak a 2010-es győzelmét vették el és tiltották el két évre (az eltiltás pár napja járt le, jelenleg a Vueltán vitézkedik).

Jan Ulrichot – aki 1997-ben szerezte meg a sárga trikót – 2005-ben csípték el, és kapott ugyanúgy két évet, majd vissza is vonult. Az olasz Marco Pantani, akinek 1998-ban sikerült a bravúr, 2004-ben távozott furcsa körülmények között az élők sorából.

Lance Armstrong, a hétszeres győztes

És elérkeztünk a legnagyobb névhez, korunk hőséhez, Lance Armstronghoz, akit csütörtökön ért utol a sors. Az amerikai kerekes, aki korábban a hererák felett is diadalmaskodott, 1999-től 2005-ig volt sorozatban a Tour győztese, megszakítás nélkül hét alkalommal (soha senki nem nyerte meg ennyiszer).

Vele kapcsolatban az amerikai doppingellenes ügynökség (USADA) most jelentette be, hogy örökre eltiltja a versenyzéstől, mert Armstrong úgy döntött, nem védi magát tovább a doppingvádakkal szemben.

A kerekes a honlapján tagadta a vádakat. „Minden ember életében eljön az az idő, amikor ki kell mondania: ami sok, az sok! Számomra most jött el. Küzdenem kellett azon vádak ellen, hogy csaltam, és igazságtalan előnyre szert téve nyertem el 1999 óta a hét Tourt” – fogalmazott. „Ne sirassatok”, üzente szurkolóinak.

Vannak sportágak, ahol sokszor az emberfeletti teljesítmény sem elég a győzelemhez. A kerékpársport valószínűleg ilyen. 21 nap alatt 3500 kilométert versenytempóban, győzelemre esélyesen letekerni szinte fizikai képtelenség. A Champs-Élysées-re sárga trikóban beérkezni pedig sokuknak sok mindent megér.

Ha Armstrong nem, akkor ki?

A vicc az egészben az, hogy Armstrong eltiltásával igencsak érdekes helyzet állt elő. A győzelmeitől megfosztott amerikai mögött ugyanis az adott évben második helyen végzett versenyzőknek (Zülle, Ulrich, Beloki, Klöden, Basso) egytől egyig szintén volt már doppingügye. Fel is merült a kérdés több helyütt, hogy megkaphatja-e a díjat valaki, ha később lebukott tiltott teljesítményfokozókkal?

Doppingot mindenkinek?

E sorok szerzője szerint nem. De akkor mi legyen?

Válaszként korábban felmerült az a merész ötlet is, hogy a Le Touron engedélyezzék a doppingot, mivel aki nem akar lemaradni az élbolytól, az úgyis doppingol. Teljesen nevetsége ugyanis, hogy a mezőny nagy része, különböző légúti megbetegedésekre hivatkozva egyébként is különböző szteroidalapú gyógyszereket szed. Eretnek gondolat? Hisz ha csak az utolsó 15 évet vesszük, abból 9 olyan évet találunk, melynek győztesét később doppingolás miatt eltiltották.

Bár a nemzetközi szövetség egyelőre ellenáll, többek között az emberi szervezetre mért beláthatatlan következményekkel érvelve (lásd korábbi NDK-s sportolók emberi szervezetre mért negatív hatásait),  előbb-utóbb megoldást kell majd találni. Addig is, a Tour nézőit nem igazán zavarja a dopping, számuk évről évre emelkedik.

A kérdés csak az, mikor, és ki tudja majd megmutatni, hogy nem csak úgy lehet Tourt nyerni, ha kiderül, hogy az előttünk végző doppingolt!

Király Zsolt

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

Ajánlott cikkek:

1. Tour de France a dopping árnyékában

2. Tourminátor

3. Jobb, mint a Forma-1

4. Tour de Framce 2009 (1. rész)