A Körkép bemutatja: íme, a felvidéki labdarúgó-válogatott

Köztudott, hogy a sportnak, kiváltképp a focinak identitásmegőrző és erősítő ereje van. Az önazonosulás pszichózisa tömegeket képes mozgatni, sőt fanatizálni. A sportesemények, főleg a nemzeti válogatottak jelentősége ezért jócskán felértékelődött.

A klasszikus értelemben vett nemzeti válogatottakon túlmenően rendre alakulnak a nemzeti közösségek /kisebbségek/ válogatottjai is (bizonyos kiemelt sportágakban). Manapság már senki nem akad fenn azon, hogy Írországnak, Észak-Írországnak vagy Skóciának önálló FIFA licences futball válogatottja van. Ezen felbuzdulva a katalánok és a baszkok is igyekeztek pótolni ezt a hiányosságukat, nemrégen pedig Székelyföldön is megszerveződött a gárda. Arra már sokszor rámutattunk a Körképen, hogy ezek a nemzeti közösségek az önrendelkezési harcukban is az élen járnak. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy mindezt a sport terén is kifejezésre juttatják.

Nem kezdünk el siránkozni, hogy ehhez képest mi mennyire le vagyunk maradva, hiszen közösségünk öntudata is cérnalábakon áll. Történelmi hagyományaink szinte alig vannak, önálló jelképeink, szimbólumaink kialakításának puszta igényéről is megoszlanak a vélemények stb. Ennek ellenére úgy gondoltuk, húzunk egy merészet és eljátszunk a gondolattal, hogy ha a dolgok elébe mennénk, milyen is lenne egy felvidéki labdarúgó válogatott.

Ahogy a katalán válogatott is jószerivel a katalán klubcsapatra, a Barcelonára épül, és ahogy nagyapáink nosztalgiázásából tudjuk, a hajdani Aranycsapat is csak egy-két klub játékosállományára támaszkodott, úgy a mi válogatottunk tótumfaktuma is a dunaszerdahelyi DAC-nak kellene lennie. Ha pedig már a gerinc innen kerül ki, a hazai pálya is adott lehet. Ám, hogy ne érjen hátrány senkit sem, időnként „kihelyezett” meccsek rendezhetőek lennének Komáromban, Rimaszombatban vagy pl. Szepsiben is.

A keret

   

És akkor nézzük, miből főzünk: ahogy a korábbi DAC-rigmus is kezdődött: „Kapitányunk Novota, soha nincsen sok dolga”. Nem hinnénk, hogy Novota Janin kívül méltóbb személyt illetne ennek a válogatottnak a hálóőr szerepe. A bécsi Rapid kapusa egyenletes, jó teljesítményt nyújt, amivel bőven rászolgál csapatunk egyes számú mezére.

Stabil védelem nélkül viszont egy kapus sem képes csodákra. A hátsó szűrést leginkább két légiósra, Ďurica Janira (Lokomotív Moszkva) és Horváth Csabára (Piast Gliwice) bíznánk. A két szélső bekk feladatait pedig a csupaszív Szabó Ottó (DAC) és – bár nem szélső játékosként ismert, de ott is jó teljesítményre képes – Saláta Kornél (DAC) látná el.

A védelem előtt a mélységi labdaszerzés és a karmesteri irányítás Straka Gáborra (DAC) hárulna, aki kreatív alkotóképességével képes megkomponálni az egész játék képét.

Játékoskeretünk a bal halfok terén viszont meglehetősen vékony. A korábban a Ligetfaluban (Petržalka) maradandót alkotó Borbély Balázs korát tekintve még ugyan beférne a keretbe, de egy korábbi komoly sérülése óta már felhagyott a profi labdarúgással. Jelenleg a 4. ligás Nyékvárkony (DAC B) csapatát irányítja. Ezért jelöltünk erre a posztra a szintén DAC-os Horváth Béla, aki történetesen a söprögető, Horváth Csabának a testvére, de el tudnánk képzelni akár a fiatal doborgazi tehetséget, Bénes Lászlót is, aki korábban a Győri ETO-ban nevelkedett, most pedig Zsolnán játszik egyre stabilabban. A jobb szél ezzel szemben sokkal egyértelműbb, hiszen a Cardiffban remekelő Kiss Filip rátermettségével bizonyította már, hogy készen állna egy ilyen feladatra . Elfutásaival és pontos beadásaival kiváló fedezete lenne a támadásnak.

Bátraké a szerencse – tartja a mondás, mitől kéne hát félnünk? Kitűnő csatáraink vannak, miért ne ostromolhatnánk akár három támadóval is az ellenfél kapuját?! Bár jelöltjeink közül mindegyiknek a góllövés a tudománya, és leginkább befejező szerepkörben érzi jól magát, mi egy előretolt páros és egy hátrébb vont támogatóék formációt tudnánk elképzelni. A támadást támogató szerepet rutinja miatt talán Priskin Tamásnak (Győri ETO) osztanánk ki. A két ostromágyú szerepét pedig Harsányi Zoltán (Puskás Akadémia) és Szarka Ákos (DAC) töltené be.

Cserék

Cserék nélkül finoman szólva is lutri egy csatának nekivágni, ezért igyekeztünk a padra is olyan kalibereket összeszedni, akik élesben is bevethetőek. A második számú kapuskesztyűt a komáromi Molnár Péter viselhetné, aki korábban szintén megfordult Győrött, jelenleg a Paks kapuját védi. Jolly Joker lehet a paklinkban Marek Střeštík, akiről tudni kell, hogy édesanyja révén több köze van a magyarsághoz, mint azt nevéből elsőre gondolnánk. Ezzel viszont padunk még mindig rövid, van még hely bőven fiatal tehetségeknek. Olyanoknak mint pl. Belkovics László (DAC B), vagy Miklós Viktor (Slovan), de szükség esetén bevethető a „tapasztalt róka”, Szórád Csaba (Komárom) is.

Tekintettel arra, hogy Felvidék etnikailag nem egy homogén terület, magyarok és szlovákok békésen (is) tudnak egymással és egymás mellett élni, miért ne szoríthatnánk helyet olyanoknak is, akik rendelkeznek bizonyos felvidéki (magyar) kötődéssel? Így például szóba jöhet Gyömbér Norbert vagy Ujlaky Erik neve is (nevük ellenére egyikük sem tud magyarul). Ám, ha már ilyen logika mentén kalandozunk, megszólíthatnánk akár Ujfalusi Tamást (Tomáš Ujfaluši) is.

A stáb

Feltesszük a kérdést: Ki ne tudna egy ilyen szerethető csapattal jó eredményeket elérni? Na, de tetézzük! Ki tudna ezzel a csapattal sikertörténetet véghezvinni? A felsorolt játékosokat leginkább egy ember ismeri, aki nem más, mint Radványi Miklós. Ha valaki, ő eggyé tudná kovácsolni a srácokat. Főleg, ha olyan klasszisok is besegítenének a munkájába, mint Pinte Attila, vagy a kapusedző Kantár Szilárd.

A kerettel ugyan lehet, hogy nem tudnánk hozni oda-vissza a románokat, de jó pár csapattal simán meccsben lehetnénk. A legfájóbb az egészben, hogy akár a jelenlegi magyar válogatottat is idesorolhatjuk…

FIGYELEM! A fenti elképzelés csak egy ábránd, mely teljes mértékben a képzelet szüleménye, és semmilyen valóság alapja nincsen. Legalábbis nem tudunk róla, hogy bárkinek a fejében (rajtunk kívül) megfogalmazódott volna ennek igénye. Célunk az volt, hogy rávilágítsunk, ha rendezni tudnánk sorainkat, akár egy ilyen csapatot is képesek lennénk összehozni, amivel közösségünk egy emberként azonosulhatna.

Csonka Ákos

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!