A DAC mindenkié

Szégyenletes dolog történt a B-középben a DAC legutóbbi, Aranyosmarót elleni bajnoki mérkőzésén.

Néhány magát mindenki fölött állónak gondoló szurkoló úgy döntött, hogy pellengérre állítja négy, évek, talán évtizedek óta DAC-meccsre járó társukat.

Köztük olyanokat, akik bérletesek, akik a világ végére is a csapattal tartanak. Ha kell, Grúziába, Tbiliszibe.

   

Hetek óta tartó feszültség

A hetek óta tartó, az YBS egyes ultrái és a B-középet megtöltők közötti feszültség kicsúcsosodása volt a tegnapi négy, véleményét megmondó szurkoló nyilvános megkövezési kísérlete.

Sokan félreértelmezik, mellébeszélnek a kiváltó okokról. Az YBS és egyes szimpatizánsai szerint a szurkolás minősége végett érte őket kritika, holott nem erről van szó. Az utóbbi hónapokban – mondjuk ki nyíltan -, hogy a csoport egyes tagjai kissé „túltolták a biciklit.”

A B-középbe járók tisztában vannak az íratlan szabályokkal. Ennek legfontosabb, egyértelmű pontja a szurkolás mindenek felett! De az, hogy az YBS egyes tagjai sokszor illuminált állapotban a meccsnek háttal állva csak azzal foglalkoznak, hogy ki mikor és hogyan szurkol és rendre alpári módon másokat kioktatnak, az nem a meccs előtti Nélküled-ből ismert és teli torokból ordított „egy vérből valók vagyunk” eszmeiségére vall.

Mitugrászok ütötték ki a telefont

Nem egy esetben fordult elő szemtanúk előtt, hogy meglett férfiak kezéből vékonydongájú mitugrászok ütötték ki a telefont egy ártatlan szelfi miatt. Sokan több száz kilométert utaznak nem kis áldozatot hozva, hogy a szeretett csapatuk mérkőzését lássák. Vannak, akik a Kárpát-medence más szegletéből jönnek a közösségi élmény átéléséért, így semmi kivetnivaló nem lehet abban, ha ezt a pillanatot egy kép formájában meg szeretnék örökíteni.

Kétségtelen, hogy úgy az YBS-re, mint a többi szurkolói csoportra, a Vidéki Urakra, a Felvidéki Harcosokra, és mindenkire, aki megtölti az Arénát és hozzájárul a jó hangulathoz, a DAC-életérzéshez, szükség van.

Egyik sem lehet meg a másik nélkül. A kemény mag a többi csupa szív, szabadidejében is a DAC meccseken szurkolók nélkül, játékosok a nézők nélkül, klubtulajdonos a csapat nélkül, csapat a szerető, ragaszkodó közeg nélkül.

YBS nélkül nincs B-közép

Az YBS nélkül a B-közép olyan, mint test szív nélkül. Viszont ez fordítva is igaz. Csakis építő, egymásra utalt szimbiózisban tud a dolog továbbra is együtt működni, hogy a DAC tábor dicső hírneve a jövőben is értékálló legyen. Ehhez viszont a magatartáson változtatni kell. Mindenkinek.

Mert így alkot együtt egy egészet. Örömökkel, bánatokkal, küzdelemmel, gondokkal. És igen, hibákkal, kritikákkal, olykor ellentétes véleményekkel is. Amiket tudni kell kezelni. Mégpedig ultráknak és az olykor kritikát megfogalmazóknak is.

A legkönnyebb ugyanis megsértődni. Lásd Pačinda…Csakhogy egy vezér nem így viselkedik. Egy vezér kezeli a helyzetet, és nem tesz ki belső konfliktusoknak az egész stadiont.

Egy harcos a mérkőzés alatt küzd a győzelemért, mérkőzések között pedig oldja a felmerülő problémát. Nem pedig fordítva.

Együtt vagyunk erősek

A hab a tortan az volt, ahogy félidőben az egyik YBS-es, miután odajött hozzánk megbeszélni a dolgokat, érveink ütköztetését követően három percen belül kénytelen volt elismerni (respect, hogy megtette), hogy ez öngól volt az YBS részéről.

Szerencsére a DAC tegnap a megszokott szurkolás nélkül is vezetést szerzett, és küzdött a 3 pontért. Majd miután újra felállt a teljes tábor, berámoltunk még további két gólt. Mert így vagyunk a legerősebbek.

A szombaton történteknek ezért soha nem szabad többet megismétlődniük. A DAC ugyanis mindenkié.

Dian Csaba, Király Zsolt

Nyitókép: fcdac.sk