Dian Csaba: Rangadó előtt

Szombaton újra összecsap a két ősi rivális. Ezúttal a már teljesen megújult DAC szentély ad otthont a rangadónak. Napokkal a mérkőzés előtt minden jegy elfogyott. Az érdeklődés óriási, az M4 sportműsora újra élőben közvetíti a találkozót.

A DAC újkori története pár éve íródik. A csallóközi kiscsapat Kárpát-medence szerte kedvelt csapattá vált. Köszönhető többek között a messze földön híres szenvedélyes szurkolói táborának is. Egy olyan közösségnek, amely nem rest magyarul szurkolni, bátran használni nemzeti jelképeinket. Sőt! Felvidéki viszonylatban kényes témákat idéznek meg egy-egy rigmus skandálása alkalmával. „Vesszen Trianon!”vagy „Lesz még Felvidék Magyarországé”.

Valószínű, hogy ilyenkor a VIP páholyban tartózkodó politikusaink kényelmetlenül fészkelődnek a fűtött székeikben. Egy elfuserált Komáromi Nagygyűlés és harminc év politikai alibizmusa után szűkössé vált a fehér ing a nyak körül. Annyira nem bárgyúak viszont, hogy ne tudnák: annyi hitelük maradt a felvidéki magyarság előtt, mint a háromszor farkasért kiáltó pásztorfiú szavahihetősége.

   

Március 16-án a szlovákiai elnökválasztás Bugár és Menyhárt rangadója lesz. Magyarságunk górcsövén keresztül tekintve mindenféleképpen. A kérdés az, hogy lesz-e mögöttük szenvedélyes 12 ezer szavazó? Vagy csak rutinból behúzzuk valamelyik neve mellé az ikszet? A rigmusokat most ők kántálják. Persze nem a mi fülünknek kedveseket. Csak a megszokott lózungokat sütik el újra meg újra. Lehet, ők nem ismerik a pásztorfiú esetét. Nem háromszor, hanem már sokszor elhitették velünk, hogy itt valami más lesz, mint eddig. Nem lett.

A labda az ő térfelükön pattog, és mi megint csak várjuk a felmentő hármas sípszót. Ez a mérkőzés rólunk szól, de mi soha nem rúgunk labdába. Csak a partvonalról való bedobáshoz kellünk. Mind az MKP és annak elburjánzott változata a Most-Híd a politikai hozzá nem értés élő példája. A Magyarországról és a szlovák állami költségvetésből érkező támogatások pénztárnokai. Ennyi. Pont.

Szombaton 12 ezer magyar fog együtt szurkolni. Pártszimpátiától, világnézettől függetlenül. Az anyaországból és a környező magyarlakta területekről is sokan érkeznek. Amire három évtizeden keresztül a politikusaink képtelenek voltak egy futballcsapat oldotta meg. Összegyúrt egy szubkultúrát, aki büszke a nemzeti identitására, jelképeire és mindarra, amit a DAC életérzés képvisel. Utolsó erős bástyánk Dunaszerdahely, amely ha elvész Dugovics Tituszként ránt minket magával a mélybe.

Szurkoljunk hangosan, hogy repedjenek a pozsonyi vár falai! Hajrá Dunaszerdahely, hajrá Magyarok!

Dian Csaba