Az elmúlt hetek az autonómia és a skóciai függetlenségi szavazás jegyében teltek, és ha a romániai elnökválasztásra gondolunk, akkor azt is hozzátehetnénk, hogy a témáról még egy ideig szó lesz. Úgy tűnik azonban, hogy a felvidéki politikai közbeszédben – ahogy Berényi pártelnök jelezte – taktikai okokból egyelőre kerülni fogják a kérdést, nehogy fölöslegesen „rontsák” az MKP önkormányzati képviselő- és polgármesterjelöltjeinek az esélyeit.

Persze nehéz ezt megítélni, hiszen ha most a felvidéki magyar választók előtt is szemérmesen hallgatunk az autonómiáról, akkor aligha várhatjuk el, hogy kellő affinitást mutatnak majd iránta a későbbiekben. Pedig a skóciai népszavazás talán jó alkalom lehetett volna ennek a kérdésnek az alaposabb szlovákiai körbejárására is, elvégre heteken át téma volt a nemzetközi sajtóban és médiumokban, és még az „Iszlám Kalifátusban” zajló eseményekről vagy az ukrajnai helyzetről is épp emiatt kevesebb szó esett a híradásokban.

Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!

Ehelyett az MKP–Most-Híd lehetséges komáromi, érsekújvári és lévai együttműködéséről, a komáromi polgármester-jelöltség körüli kaotikus nyilatkozatdömpingről vagy éppen a Most-Híd dunaszerdahelyi belviszályáról hallhattunk-olvashattunk, ami érthető ugyan, de igazából ezúttal csak lokális jellegű téma.

onkormanyzati valasztasok
Kép: racaweb.sk

De ha már a közelgő helyhatósági választás prioritást is kapott, azért ezt valahogyan össze lehetett volna (sőt, talán még lehetne) kapcsolni az autonómia gondolatkörével. Elvégre a Nyugat-Európában működő autonómiákban a helyi önkormányzatok fontos szerepet játszanak, de még a „nemzetállamokban” is erős a pozíciójuk, és nem csupán azért, mert ezt a társadalmi légkör vagy a „szokásjog” lehetővé teszi, hanem azért is, mert a települések „öntudatos” polgárainak van rá gondjuk, hogy az ügyeiket intéző és a közösség életét irányító polgármesterek és önkormányzatok tisztességesen végezzék a feladataikat. Nálunk, sajnos – és ezt már nem először állapítjuk meg – a politika leggyengébb láncszemei közé tartoznak a települési önkormányzatok.

Mások majd elintézik helyettünk

Egy nemrégen közzétett felmérésből tudható, hogy a választók közel fele lecserélné az eddigi polgármestereket és önkormányzati képviselőket, ami mindenképp elgondolkodtató, annak ellenére, hogy sok esetben inkább arról lehet szó: már megunták az évek óta megszokott arcokat, netán komolyan elhiszik, hogy az új jelentkezők majd valóban elvégzik azt, amit a korábbiak nem. Másrészt a posztszocialista országokban még mindig erősen jelen van a társadalomban az a szemlélet, hogy az ügyeket az erre kijelölt (megválasztott) személyek intézzék, az egyszerű állampolgár legfeljebb magában dohoghat, ha mégsem a kedve szerint mennek a dolgok.

 hirdetes_810x300  
autonomia mozgalmak
Kép: szekelyfold.ma

Egy ilyen „lelki kondíciójú” közösségben nem is csoda, ha még a „legkedvezőbb európai helyzetben” sincs elegendő bátorság előhozakodni pl. az autonómiával. A skótok végül nem választották a kilépést, talán azért is, mert masszívan riogatták őket a beláthatatlan gazdasági és bürokratikus következményekkel. De azért mégis volt számukra eredménye ennek a voksolásnak: a londoni kormánynak újra kell gondolnia viszonyát az északi országrészhez. Nagyobb baj, hogy Brüsszelből inkább csak a fellélegzés hangjait hallani, de egy pillanatra sem gondolkodtak el arról, hogy valamit nagyon nem jól csinálnak az EU-ban ezen a téren.

A következő nagy erőpróba a katalánok bejelentett voksolása, amelyet a spanyol kormány ugyan eleve alkotmányellenesnek tart, de 8 millió ember vágyát még sem lehet csak úgy semmibe venni. És itt vannak a további régiók is, pl. Itália földjén vagy Európa más részeiben, amelyek még mindig sokkal jobb helyzetben vannak, mint mi itt, az agyongyötört posztszocialista Közép-Kelet-Európában. Ukrajnában, úgy tűnik, továbbra is a régi verklit tekerik, pedig éppenséggel egy nagy veszélytől szabadulhatnának meg – és az ukránokkal együtt Európa is –, ha a nemzeti kisebbségek jogait sokkal nagyvonalúbban kezelnék. De erre egyelőre még várnunk kell, és ha belegondolunk, hogy egy ilyen helyzetben levő Ukrajnát szeretne az EU minél szorosabban magához ölelni, akkor joggal eltűnődhetünk arról is, miféle demokratikus alapértékeket tart mérvadónak a kisebbségek problémáinak a megoldására.

Intelligensebb az erdélyi közbeszéd mint felvidéken

Romániában az ott élő magyarok megosztottsága miatt viselkedhet a jelenlegi hatalom olyan arrogánsan. A béka-egér harcban hasonló elemeket lehet felfedezni, mint az MKP–Most-Híd viszálykodásában, bár ott azért az RMDSZ támogatottsága jóval egyértelműbb, mint itt a magyar érdekekért nyíltan kiálló MKP, illetve csak a magyar szavazók voksaira pályázó, de cserébe semmit nem kínáló vegyespárt esetében. És van még egy lényeges különbség: a romániai magyarság közgondolkodásában egy jóval intenzívebb szellemi és intellektuális erőtér hatása érezhető, míg a mi esetünkben többnyire csak a sörös korsók társaságában folyó kocsmai szintű eszmecserékre telik.

Okruchlý stôl Maïarov žijúcích na Slovensku
Berényi és Bugár nem egy irányba néz. Kép: ujszo.com

Már azt is nehéz elképzelni, hogy az autonómiáról Berényi József és Bugár Béla legalább beszélgessen egymással, azt meg eleve kizártnak tartjuk, hogy valamilyen konszenzusra jutnának. Ebből pedig logikusan következik, hogy a Felvidéken továbbra sem lesz életképes megoldás az egyre gyülemlő problémákra.

Egyik korábbi írásunkban már utaltunk arra, hogy 25 év telt el a rendszerváltás óta. Ez már tekintélyes időtáv, közel egy emberöltő, talán jó alkalmat kínálna egy alapos helyzetfelmérésre is. Mi az, amit sikerült megvalósítani a nagy álmokból, és mi az, amit elszalasztottunk. Nem kérdéses, hogy a mérleg nyelve nagyon arra az oldalra billenne, amely a deficit felé mutatna. Sok esetben még a korábban létezett intézményeinknek is csak az emlékét tudnánk legfeljebb felmutatni. Lapok, iskolák szűntek meg tömegesen, és helyettük nem sok új támadt.

A felvidéki magyarság a rendszerváltás után

De azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy mit veszítettünk azzal, hogy a kommunizmus csökevényének tekintett mezőgazdasági szövetkezetek több mint 90 %-át hagytuk felbomlani és ebek harmincadjára juttatni, miáltal sok ezer ember szinte egyik napról a másikra elveszítette a munkahelyét és a biztos egzisztenciáját. Persze, utólag mindenki okos lehet, de már 1990-ben sokan figyelmeztettek erre a veszélyre. És persze az egyéb gazdasági veszteségeink: a dél-szlovákiai ipari vállalatok fokozatos elsorvadása és megszűnése, a beszállító termelés ellehetetlenítése.

kivandorlas
Kép: aberdeenimagyarok.co.u

Mindezért valakiket felelősség terhel, és talán mai politikusok is vannak közöttük. Fontosnak érezzük egy alapos leltár elkészítését, mert az nem megoldás, hogy a legértelmesebb fiatalok a jobb megélhetés és boldogulás reményében külföldre mennek és többnyire nem is térnek már vissza. Talán érdemes lenne figyelmeztetni őket arra is, hogy Nyugat-Európa lassan „megtelik” és az ottani önállósodási–függetlenedési törekvések mögött elsősorban a gazdasági problémákat kell keresni, és ezzel szorosan összefügghet az idegengyűlölet fokozatos felerősödése is. Gondoljunk csak a korábban olyan „jámbornak” tűnő Svédországra, ahol minden ott letelepedő külföldinek kiemelt kedvezményeket kínálgattak. A legutóbbi választásokon egy erősen nacionalista és az országba érkező külföldieket nem különösebben kedvelő párt szerzett elég sok szavazatot és ez a jelenség másutt is, Franciaországtól kezdve egészen Dániáig megfigyelhető kisebb-nagyobb mértékben.

A Kerekasztal is hallgat

A szlovákiai magyar fiatalok elvándorlása mögött persze nemcsak a gazdasági okokat kell látnunk, hanem azt a politikai kiábrándultságot is, amelyet egyrészt a szlovák kormányzat magyarellenessége gerjeszt, másrészt az eseményekre csak utólag reagáló, de azokat irányítani képtelen felvidéki magyar politikusok tehetetlensége vált ki bennük. Nem túlzás kijelenteni, hogy eljött az ideje egy alapos nemzedékváltásnak: a huszonöt éve ugyanazokban a pozíciókban tehetetlenkedő politikusokat fel kellene váltaniuk azoknak a fiataloknak, akikben van kellő tehetség és bátorság leszámolni a hibákkal és talán vannak olyan elképzeléseik is (és mindehhez szellemi kapacitásuk), amelyek a megújulás elengedhetetlen feltételei.

kerekasztal
A Kerekasztal legutóbbi éves közgyűlése Kisudvarnokon. Kép: kerekasztal fb oldala

Persze, szükség lenne az érdemi párbeszédre és a megfelelő színvonalú vitára, a vélemények higgadt ütköztetésére. Ilyesmit, sajnos, egyelőre nem látni. A korábbi években olyan aktív civilkezdeményezések is mintha kifulladóban lennének, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala is jóval ritkábban hallat magáról, pedig a megoldatlan problémák nem fogynak, sőt egyre csak szaporodnak. Tehát lenne munka és feladat elég, de akad-e önként jelentkező, aki hajlandó lenne belevágni? Ez ma a legsúlyosabb kérdés és félő, hogy a válasz inkább negatív lenne.

HOMÉROSZ

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!

A sorozat további részei:

Hajszálrepedések – 1. rész

Hajszálrepedések – 2. rész

Hajszálrepedések – 3. rész

Hajszálrepedések – 4. rész

Hajszálrepedések – 5. rész

Hajszálrepedések – 6. rész

Hajszálrepedések – 7. rész

Hajszálrepedések – 8. rész

Hajszálrepedések – 9. rész

Hajszálrepedések – 10. rész

Hajszálrepedések – 11. rész

Hajszálrepedések – 12. rész

Hajszálrepedések – 13. rész

Hajszálrepedések – 14. rész

Hajszálrepedések – 15. rész

Hajszálrepedések – 16. rész

Hajszálrepedések – 17. rész

Hajszálrepedések – 18. rész

Hajszálrepedések – 19. rész

Hajszálrepedések – 20. rész

Hajszálrepedések – 21. rész

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!