Nyitókép: youtube
A madarak vándorlásuk során rengeteg nehézségbe ütköznek. Nem elég, hogy több ezer kilométeres útjuk közben le kell küzdeniük az időjárás viszontagságait és a hosszú, legtöbbször táplálékban igencsak szűkös időszakot. Az út pihenőállomásain sokszor puskák kereszttüzében találják magukat. A megfáradt vándor pedig ilyenkor menedéket keres.
Egy csodaszép videófelvétel most ezeket a kimerült, eltévedt, vagy táplálék után kutató madarakat mutatja be, ahogy egy különös helyen, egy komp fedélzetén igyekeznek újra visszanyerni erejüket.
A hajók ökológiai szerepével már foglalkoztunk különböző cetfajokra való hatásuk okán. A Maryland Egyetem kutatóinak megállapításáról, miszerint a delfinek egyszerűsítik „beszédüket”, ha nem hallják egymást tisztán a hajók által keltett zajtól ITT írtunk. Most szerencsére egy sokkal szívmelengetőbb téma esetén tudjuk a hajókat újra felemlegetni.
Némely madarak úszó szigetként tekintenek rájuk, ahol kellemesen megpihenhetnek. Mások lebegő büféket látnak bennük, melyekben kedvükre lakmározhatnak. Megint mások csak a véletlen furcsa játékaként kötnek ki egy-egy tengerjáró hajón, vagy kompon.
A halászok kísérői
A madarak, különösen az opportunistább fajok már az ipari halászat kezdetén megtanulták, hogy érdemes követni az ember által életrehívott nagy tengeri óriásokat. Hiszen ahogy a cetek buborékból szőtt hálóiba akadó apró halaiból, úgy az emberek fonalból szőtt hálóiból is igen könnyű a csemegézés.
Bálnák vadásznak csoportosan buborékhálót fonva egy nagyobb halraj köré. A videó végén jól látható a vadászó sirályok hada, melyek könnyedén csennek el egy-egy halat a „lepattanóból”.
Bár a hojszák, csüllők, albatrosszok és különböző szulafélék igen jó vadászok, megtanulták, hogy olykor sokkal kifizetődőbb egy egy halászhajó mellé szegődniük és egyszerűen megvárni a hálók felhúzását.
A puskagolyóként vízbecsapódó szula had, nem csak a hajókról lehulló könnyű zsákmányt képes elejteni.
Amikor a madarak halásznak nekünk
A kínai Lijiang folyóban egy nagyon különös halászati szokást alkalmaznak a helyiek. A halakat ugyanis kiképzett kormoránok (kárókatonák) segítségével ejtik el. A madarak ugyan mohón behabzsolják az elejtett halat, de ahogy a felszínre érnek, az ügyes halászok gyorsan kipréselik azt a torkukból. Azért a tollas segítők sem maradnak jutalom nélkül. A méretesebb zsákmány után ugyanis apró halak garmadáját kapják halásztársuktól.
A hajók szokatlan vendégei
A madarak nagyrészt geomágneses tájékozódást használnak céljuk eléréséhez. Ezen kívül ügyesen ki tudják használni a széláramlatok segítő hatását, s csak a legszükségesebb esetben iktatnak be pihenőt. Ezért eddig nem is volt jellemző, hogy a hajókra és kompokra, mint úszó szigetekre gondoljunk, melyek segíthetik utazásukat.
A mediterráneumon keresztül vándorló kimerült, sebezhető és gyakran lefogyott madarakra azonban manapság égre szegezett puskacsövek százai várnak. Így aztán egyre veszélyesebb ezeken a helyeken időzni, így az sem elképzelhetetlen, hogy egyre több madár fogja a közlekedő hajókat használni időszakos pihenőként, ahol relatív biztonságra lelhetnek.
Ezek a feltevések tudományosan ugyan még nem bizonyítottak, de minden jel arra mutat, hogy az eddig csak szórványosnak tartott madárelőfordulás ezeken a hajókon sokkal gyakoribb és sokrétűbb lehet, mint azt bárki várta volna.
Ezt erősíti meg a pár hónapja világot látott Froilan Papageorgiou által készített videó is. A Kíthirából Antiküthérába utazó dokumentarista alig több mint 30 kilométer hosszú útja során rengeteg változatos fajra lett figyelmes. Köztük olyanokra is, amelyek még a tapasztaltabb ornitológusokat is igencsak meglephetik.
Gyönyörködjünk hát ezekben a csodás képekben, ha pedig segíteni szeretnénk, hogy a vándormadaraknak a szárazföldön is kicsit jobb élete legyen, megtehetjük ITT.
Kováč Barnabáš
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
