Nyitókép: Körkép.sk/Komjáthy Petőcz Andrea

 

Utoljára két évvel ezelőtt zajlott hasonló kérdőíves felmérés a nyelvhasználatról, és el kell mondani, hogy a mostani sok tekintetben előrelépésről tanúskodik a korábbi évekhez képest – sok tekintetben pedig jelentős hanyatlásról.

 

A kormány január 9-i ülésén fogadta el a Nemzeti Kisebbségekért Felelős Kormánybiztosi Hivatal 2017-2018-as évre vonatkozó kisebbségi nyelvhasználatról szóló jelentését. A kérdőíves felmérés alapján készített kutatás sok területen jelentős javulást mutatott ki, más területen kevésbé megnyugtató a helyzet. A legutóbbi felmérés újdonsága, hogy Bukovszky László (Most-Híd) hivatala ezúttal górcső alá vette az alacsonyabb szintű állami hivatalok (pl. járási hivatalok) kisebbségi nyelvhasználatát is. A dokumentum nagyon tanulságos.

 

Összesen 638 település és 135 megyei fenntartású cég, járási hivatal, tűzoltóság, rendőrőrs kapta meg a 71 kérdést tartalmazó kérdőívet.

 hirdetes_810x300  

 

Utoljára két évvel ezelőtt zajlott hasonló kérdőíves felmérés a nyelvhasználatról, és el kell mondani, hogy a mostani sok tekintetben előrelépésről tanúskodik a korábbi évekhez – sok tekintetben pedig jelentős hanyatlásról.

 

Például az 506 magyarlakta (értsd: 20 százalék feletti a magyarok aránya) településből még mindig akad 15, amelyek nem teszik ki a magyar helységnévtáblákat. Persze, a 97 százalékos arány nem rossz. A magától értetődő magyar helységnévtábláktól továbbhaladva azonban fokozatosan romlanak a mutatók.

 

Az életveszélyre, egészségre vagy vagyonra veszélyes körülményekre figyelmeztető táblákat (például, hogy a tóban fürödni veszélyes) csak 70 magyar településen tünteti fel kétnyelvűen, 62 községben részben magyarul is, de még így is többen vannak azok, akik megelégszenek a csak szlovák figyelmeztető táblákkal (143 település). 222 község azt válaszolta azt, hogy rá nem vonatkozik kérdés.

 

Grafikon: Körkép.sk

Javulás a kétnyelvű vasúti és buszmegállói feliratok terén

 

Pozitívum, hogy a jelentés szerint kétszeresére nőtt a kétnyelvű vasúti és buszmegállói táblákat használó községek száma: számuk 65-ről 127-re emelkedett – ebből 23 volt magyarlakta település. Ez esetben 277 település jelezte, hogy rá nem vonatkozik rá a kérdés, vagyis magyar viszonylatban nagyjából az érintett községek harmada rendelkezik csak magyar vasúti és buszmegállói feliratokkal.

 

Az 506 magyarlakta település között 476-ban magyarul is feltüntetik a közintézmények elnevezését, két évvel ezelőtt még csak 440 voltak. 411 településen a szlovák és magyar feliratok azonos nagyságúak voltak. Rossz hír, hogy még a törvényi lehetőség ellenére is van 23 magyarlakta település, ahol csak államnyelven tüntetik fel az adott községi intézmény nevét.

 

Grafikon: Körkép.sk

 

Az utcanevek egy érdekes kategória. Sok település, konkrétan a kisközségek gyakran nem rendelkeznek utcanevekkel. Ezért ki kell emelnünk, hogy bár a falvak töredéke használja ki a kétnyelvű utcanevek lehetőségét, a gyakorlatban valójában közel negyedük él vele.

 

Ez számokban azt jelenti, hogy 114 község van, ahol szlovák-magyar felirat jelzi az utcák neveit, 28 település még mindig csak szlovákul használja azokat, 353 község pedig azt válaszolta, hogy rá nem vonatkozik a kérdés.

 

Ebbe a kategóriába sorolhatjuk a földrajzi nevek kétnyelvű kiírásait is (pl. folyók, holtágak, tájegységek, stb. elnevezései). Itt a magyarlakta települések közül 60-an élnek a kétnyelvűség jogával, két évvel ezelőtt még csak 30-an voltak. Ennek ellenére összesen 100 magyar által lakott község jelezte, hogy rendelkezik földrajzi neveket megjelölő táblákkal, vagyis még mindig van 40 település, amely adós marad a kétnyelvűséggel polgárainak.

 

Grafikon: Körkép.sk

 

A fekete leves

 

Lépjünk egy fokot, és a vizuális kétnyelvűségről térjünk át a gyakorlati dolgokra: a hivatalos ügyintézésre. Összefoglalva, úgy jellemezhetnénk ezt a kérdést, hogy hivatalos ügyintézésben a kisebbségi nyelvhasználat elméleti alapjai egész jók, a kivitelezés azonban szerény vagy egyenesen siralmas.

 

Az ide vonatkozó törvény előírja a kisebbségek által lakott településeknek, hogy „megteremtsék a feltételeket a nemzeti kisebbség nyelvén történő” hivatalos ügyintézésre. A gyakorlatban az első és legfontosabb feltétel a kisebbség nyelvét szóban, jobb esetben szóban és írásban bíró alkalmazottak megléte.

 

A felmérés szerint a vizsgált 638 település több mint 7000 alkalmazottja közül 4500-an (cca. 65 százalék) bírja az adott kisebbség nyelvét legalább szóban. A magyarlakta települések esetében a legjobb az arány: az alkalmazottak 88 százaléka legalább beszél magyarul (75 százalékuk szóban és írásban is bírja a magyar nyelvet). Ez az előző évek felméréseihez képest nem mutat előrelépést.

 

Még így is van 7 olyan magyarlakta település, ahol tolmácsok segítik az ügyintézést – amennyiben a lakos kéri azt.

 

Ráadásul csak a magyarlakta települések kétharmada hívja fel a figyelmet a magyar nyelv használatának lehetőségére – miközben létezik 44 olyan község, ahol szlovákul teszik ezt. Őrület…

 

Grafikon: Körkép.sk

 

A Körkép.sk online megjelenő havilapjának nyelvhasználatró szóló cikkének itt csak egy részét közöltük. A teljes írás elolvasható magazinunkban (lejjebb).

 

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.