Kalita Gábor: A megszólalni merő, néppárti EP képviselő ritka, mint a fehér holló?

Montázs: Körkép.sk

Dübörög az Európai Unió liberális, bevándorláspárti, főleg a szocialista baloldal májusi választásokkal kapcsolatos kampánya. A soros bérencek támadásai, Sargentini, Verhofstadt és Timmermans zsigeri magyar, s lengyel gyűlölő, a Visegrádi Négyeket kioktató akciói, a német-francia, Kelet- és Közép-Európa számára semmi jót nem sejtető összeborulás, a magyarországi liberálisok, baloldaliak, s szélsőjobboldaliak, a jó neveltség határait már régen átlépő, gusztustalan performanszai.

A Majdanra, vagyis a brutális utcai tüntetésekre való buzdítás azt jelzi, hogy már mindannyian felkapaszkodtak arra a gőzhengerre, mely elkezdte a taposást mindannyiunk Európájának a hátán úgy, hogy ennek kormánykerekét a gépen csüngők tudva, vagy megtévesztettekként tudatlanul, a pokol kapujának irányába ráncigálják.

   

A „fehér hollók” azért még nem haltak ki

Európa éber, gondolkodó emberének nap mint nap az az érzése, mintha a liberálisok, a szocialisták, a bevándorlás pártiak ma már transzparens, nagy-nagy csinnadratta közepette művelt Európa-rombolását semmiféle józan erő nem gátolná, mintha az erre hivatott, Európa keresztény kultúrája mentén politizáló /?/ néppárti frakciójának tagjai – hamupipőke álmukat aludnák.

Persze a szélsőségesebb erők néha-néha, igen csak hangosan megkongatják tamtamjaikat/ Alternatíva Németországért párt /AfD/, Marina Le Pen, új Nemzeti Front pártja/, ám amint ezt templomromboló, Marx szobrot újonnan emelő, fundamentalista baloldali „sakálék” észlelik, azonnal ellentámadásba lendülnek.

Példának okaként: politikai karrierje lejtmenetén álló Angela Merkel német kancellár átültette azt, hogy az AfD pártja állami felügyelet alá kerüljön. Franciaországban Marina Le Pen pártja is állandó vegzálás alatt áll az országát irányítani képtelen Macron államelnök adminisztrációja részéről. Vagyis, keményen dübörög mindkét országban a szólásszabadság cenzúrázása.

Persze akadnak még „fehér hollók” is a néppártiak, s akár a liberálisok oldalán, így a békére, nyugalomra vágyó, hagyományos értékeit ápolni kívánó őslakos európai fellélegezve habzsolja ritkán hallatott hangjukat, nézeteiket.

Az uniós intézmények soha nem vizsgálódnak a baloldali pártok ellen

Jelentette ki az alcímben feltüntetetteket Milan Zver néppárti EP- képviselő a Szlovén Demokrata Párt /SDS/ politikusa egy interjú alkalmával.

Továbbá kifejtette, hogy az EU parlamentáris intézményeinek „szócsövei” Magyarország grillezésén kívül mintha semmi más problémát nem ismernének, holott baráti országunk – említette Milan Zver – egyetlen bűnnel rendelkezik az EU-t vezető „soroslegényeinek” a szemében. Azzal, hogy igyekszik megvédeni hazáját, s egyben Európát a fejetlen bevándorlás ellen.

Az EP-képviselő megemlítette, ha valóban a jogállamiság védelméről lenne szó, Szlovénia vezetné az Európai Bizottság, s a Parlament napirendjét is. Az említett szervek baloldali irányultságuk révén már elfelejtették, hogy a szlovén baloldal alkotmányellenesen börtönözte be az ellenzék vezetőjét, mindössze három héttel a 2014-es EU-s választások előtt.

A képviselő a továbbiakban kijelentette:

„Szlovéniában minden létező standard szerint messze a legalacsonyabb az igazságszolgáltatásba vetett bizalom. Bíróságaink a legkevésbé hatékonyak az EU-ban, számos alkalommal megpróbálták alkotmányellenesen megbénítani a demokratikus ellenzéket, de az európai intézmények soha nem tettek semmit. Valaha bíztam benne, hogy az EU segít majd Szlovéniának megreformálni az igazságszolgáltatást, de már elvesztettem minden ebbéli reményemet, mert ezek a mechanizmusok ma már csupán a baloldal politikai eszközei.”

Az EP-képviselő a továbbiakban elmondta, hogy országában a három liberális párt közös listát kíván indítani a néppártiakkal szemben. Miközben a jobbközép pártok megosztottak és veszélyben van a többségük az EP-ben.

Az értelmesebb liberális képviselők is érzékelik már az EU vezérkarának infantilis viselkedésmódját

Alain Destexhe brüsszeli liberális képviselő interjúkban, illetve a Mielőtt túl késő lenne című, általa írt könyvben is határozottan kifejezi: „Az európai menekültpolitika – megbukott.”

A szerző, aki a vallon Liberális Reformer Mozgalom tagja, s a brüsszeli regionális parlament képviselője elmondta, hogy mintegy húsz évig nem beszéltek Belgiumban a bevándorlás tényéről, a kormány nem tette fel a kérdést az embereknek, ám cselekedett, tudtuk nélkül.

Az ide betelepültek mintegy ötven százalékának megadták a betelepülési engedélyt, ehhez a családegyesítési lehetőséget, ami európai nonszensz.

Az eddig gazdag Brüsszel a többi régióhoz képest fokozatosan elszegényedik, a szociális lakások kilencven százalékát migránsoknak osztották ki. A biztonság csapnivaló, hiszen maga az Európai Parlament közelében alakult ki Európa egyik legveszélyesebb no-go zónája, konkrétan a Molenbeek városnegyed, mely ma már nemcsak Belgiumnak, de egész Európának szégyenére vált a napi jellegű bűntettek, robbantások, erőszakos cselekedetek révén.

Alain Destexhe, aki hosszú ideig az Orvosok Határok Nélkül nevű szervezet titkára volt, így komoly áttekintéssel rendelkezik a bevándorlással kapcsolatos történésekről, élesen bírálta Angela Merkel német kancellárt. Azt sérelmezte, hogy az említettekkel kapcsolatban nemhogy a belgákkal, s kontinensünk többi országaival, de a saját parlamentjével sem egyeztetett az a kancellár, aki napi szinten papol a demokráciáról, közben azt ő maga sem tartja be.

Destexhe, aki személyesen is átélte, ismeri Afrika problémáit, elmondta, hogy a fekete kontinensen 25 év múlva két milliárd, a század végére négy milliárd ember él majd. Ennek révén is teljesen irreálisnak, s utópisztikusnak tartja a soros NGO-k, baloldali politikusok illúzión alapuló, vagy lehet, Európa végét kívánó cselekedeteiket.

Amint említette, Európa külső határainak lezárása nélkülözhetetlen, a segítséget oda kell vinni, ahol a baj keletkezett, s nem importálni egy teljesen más berendezkedésű kontinensre, konkrétan Európába.

A balliberálisok, a szocialisták eszeveszetten „nyomulnak,” a néppártiak oka fogyottan lavíroznak?

Mivel már mindenkinek tele van a hócipője /most télen, éppen aktuális ez az agyoncsépelt jelző/ nap mint nap azt hallgatni, hogy az Európai Szocialisták Pártjának /PES/csúcsjelöltje, Frans Timmermans, éppen hányadszor is tárgyal már George Sorossal, Európa „kivégzésének” legkegyetlenebb módozatairól, amikor azt látjuk, hogy Sargentini asszony már a fenekét is az EU parlamentjének a falához veri.

Ama figyelemfelkeltés céljából, hogy húzzák már végre Magyarországra a hetedik cikkely fojtogató „zsákját,” amikor Jean- Claude Juncker az Európai Bizottság vezére, hűséges, sorosista EB-s főtitkárával, vagyis  táskahordozójával Martin Seelmayrral azon a mesterterven agyalnak, hogy a  juttatások  megvonásával, befagyasztásával lehet majd leginkább megregulázni a bevándorlást elutasító országokat, addig a néppárt nemrég piedesztálra emelt EU-s választási csúcsjelöltje, Manfred Weber suttyogva hunyorog. S néha napján egy-egy „elegáns” mondatot ereszt szélnek felénk, a hagyományos európai értékek őrzői, az erős nemzetállamok szószólói irányába.

Íme, egy két eminens mondata: „Pártcsaládom is megszavazta az ENSZ globális migrációjával kapcsolatos paktumát.” Nagy taps, persze, „Gyuri bácsi” híveinek részéről.

Egy másik beszólása: „Én is üdvözöltem a Magyarország ellen elindított uniós eljárást. A szintén /lehet röhögni /„néppárti” Juncker, ezért biztosan megsimogatta Weber fejét, esetleg csókot is nyomott ráadásként a homlokára.

De, még egy párját ritkító, saját pártcsaládja levesébe beletenyerelő beszólása:  „Én nem Orbánra haragszok, hanem a magyar kormányra.” No comment!

Határozottabb fellépést!

Európa józan gondolkodású polgára azt várja el az Európai Unió néppárti képviselőitől, hogy ne mindenáron holmiféle beadványocskákkal próbálják javaslataikat átültetni az EU bürokratizmustól zsongó szerveinél, mert a válaszra évekig várhatnak, s persze arra is, hogy egyszer, felkel majd a Nap.

Ezzel nekünk, őshonos kisebbségeknek bő tapasztalataink vannak, hiszen korábban arra kényszerítettek minket, hogy kisdobosok módjára gyűjtsünk össze egymillió aláírást. Csak azért, hogy EU-s „uraságomék” a mi hatvankét milliós „kicsiségünket” is észrevételezzék.

Hát, előre bocsátom: eddig még nem igen figyeltek fel ránk, s belátható időn belül is csak a „várakozó” listán szerepelhetünk majd.

/Ennek kapcsán az az érzésem, hogy az Európai Bizottság főtitkára Seelmayr, „Gyuri bácsi” táskahordozója, európai „turistakalauza” a mai napig ezen a „hadd pörögjön még,” mókuskerék „trükkön” röhög irodájában, az éppen mellette konyakozó Junckerrel együtt/.

Tehát, alibista pótcselekvések helyett, a májusi választásokig sokkal határozottabb, szókimondóbb fellépést várunk el a hagyományos keresztény értékrendet képviselni hivatott, minden néppárti EP-s képviselőtől. Ugyanis a bevándorláspárti balliberálisok, szocialisták úthengere olyan hangosan, s vészesen dübörög már, hogy ezt az ördögi szerkentyűt már csak futva lehet utolérni, s elvárásunk szerint megelőzni.

Kalita Gábor