Kalita Gábor: Divatszlogenné vált a „ne sorosozzunk…”

Nyitókép: youtube.com

Előre tudom: kedves olvasóm a címet teljesen végig sem olvasta, s már tudatában is volt annak, kik is használják napi szinten reggeli, ebéd, vacsora alkalmával, álmukban, kocsiban, buszban, biciklin ülve, villamosban, az „ellenséggel” való beszélgetés alkalmával, véres szájú bloggolás közben /a gyomruk, s nem az agyuk idegzónájából feltörő véleményezésüket: „Ne sorosozzunk…”

„Liberális” bevándorlás pártiak himnusza

Igen, bevándorláspárti baloldaliak, s liberálisok himnusszá nőtte ki magát a „Ne sorosozzunk…” Ugye, miért is tehetnénk ezt, hiszen a nagy ŐK mondják, akiknek tulajdonában van a bölcsek köve, akik attól nagyok, a legnagyobb liberálisok, hogy csakis az Ő igazuk lehet az igaz, hiszen ŐK ettől „liberálisok.”

   

Ezt a viselkedésformájukat érzékelhettük a rendszerváltás/?/ alkalmával is, amikor értelmiségi, az átkos bűneitől nem megfertőzött baráti köröm tagjainak szóhasználatával élve, bolsevik, ateista mivoltukból egyszerre csak „liberálisokká” váltak, s ezt megelőzően vörös csillagos pártkönyvecskéjüket úgy csapták a hátuk mögé, hogy az szétporladt a levegőben.

Persze, eleinte a templom padsoraiba is beültek, akár volt besúgókként, ezek anonim segítőiként, így/az utóbbiak pálfordulás után, már látszólag tiszta káderlappal rendelkezve/  akár első emberekké, szóvivőkké, a párt kassza kezelőivé válhattak kereszténydemokrata elvek alapján működő pártokban is. Ám lelkükben, később persze már gyakorlott köpönyegforgatókként transzparens formában „liberálisokká” vedlettek, vagyis a nagy „csakis mindent MI véleményezhetünk, csakis mindent MI viszünk” csapat tagjaként. /Persze, végezték, végzik mindezt az aknamunkát, megbújva, jobboldali, akár a keresztény értékeket előtérbe helyező pártok soraiban is./

A nagy ŐK menetelése, most már a „liberalizmus” zászlaja alatt

Vittek is ám mindent, korábbi kommunistákként, besúgókként, munkásőrökként, szerkesztőségi ügynökökként magas médiaposztokat, jól jövedelmező állásokat, ott voltak a vadprivatizáció /Mečiar-kultusz/ vályúinál, a pártfunkciók nyújtotta anyagi lehetőségeknél, a földtolvajlásoknál.

Ma már mi mindannyian,  az ilyen, gazdasági „zsákmánylesők” miatt, a „tökéleteses” megosztottság szféráiban lebegő felvidékiek is, a mai napig – ennek levét isszuk.

Ugyanis a politika vonalán, ennek támogatásával „keletkezett” újgazdagok jóformán semmit nem osztottak vissza a nemzetiségi közösségünk talpra állításának érdekében. Csupán maradt a rátarti gőg, villogás, s a saját szűkebb köreikben való lehetőség, s mannaosztás.

Persze korábban is szorgoskodtak, s ma is szorgoskodnak, amikor kalákában egymás „megkoronázásáról,” piedesztálra emeléséről van szó. Ajánlgatnak, s osztanak volt kommunista államvédelmi /ŠtB/ ügynököknek, „szpolupracovnyíkoknak” is olyan anyaországi érdemrendeket, melyeken ott találtatik a Szent Korona. Ismétlem: nem a korábban általuk imádott, szolgált fénylő vörös csillag, hanem a Szent Korona.

Sokan, az ilyenek közül ma már „rehabilitált” polgárok, hiszen a „konspiratív életkorszakukban” ellesett, megtévesztési praktikákat felhasználva éppen azokkal rehabilitáltatták magukat – gondoljunk csak a Lexa-klánra – akik „szintén zenészekként” akkor éppen a rehabilitációkat levezénylő pozíciójuk révén, ezt baráti, volt pártelvtársi alapon megtehették.

Tehát a nagy ŐK, az ilyenek mondogatják ma nekünk: „Ne sorosozzunk…,” taposva minden körülöttük lévőt, ami, aki nem az Ő érdekeiket szolgálják.

Valamit a migráció előzményeiről

Vagyis a migráció témájáról, ami zsigerileg, nagyon is összefüggésben van jelen témánk, a „Ne sorosozzunk” szlogenjával.

Természetesen nem új keletű, 2015-ben keletkezett problémáról van szó, hiszen a korábban is folyamatos volt a bevándorlás Európába, ám a 200-300 ezres évenkénti emberáradat korántsem okozott az ötszázmilliós Európának akkora gondot, mint a közeli években beáramlott, cirka két millió migráns.

A kilencvenes évek vége volt az a fordulópont, amikor George Soros – lehet a Calgeri-terv buzdítására, ezt „leporolva”? – amolyan világszerveződésbe kezdett a legmagasabb szinteken. Például hatáskörébe vonta az akkori ENSZ főtitkárt, Cofi Annant, aki később határozott híve lett a világ spekuláns által felrajzolt ördögi tervnek, miszerint kevert fajúvá kell változtatni Európát. /Megjegyzés: Angela Merkel 2010-ben nyerte el /!/ a kétévente kiosztott Európai Calgeri Díjat/.

Tehát, így lehet majd igazán játékba hozni gazdasági meggondolás révén is a háttérhatalmak oligarcháit, a megabankokat, a fegyvergyárak mágnásait.

Vagyis – a régi kufár logika mentén  cselekedve, miszerint: A káoszon, és a szegénységen lehet a legtöbbet keresni.

Majd ismételten beruházni, megakamatos kölcsönökkel százmilliárdokat keresni a polgár, s vallásháborúkkal sújtott  – a nagy ŐK skizofrén terveik, tetteik alapján jelenleg efelé tartunk – Európa többször ismételt  újjáépítésén.

„Ördögök” ördögi terve

Persze nemcsak a felvázolt terv ördögi, hanem a végrehajtásra váró terv is – „ördögök” műve:

Ma már senki előtt nem titok az, hogy sok halott vére fűződik Cofi Annan Nobel – és Béke díjjal kitüntetett „jó hírnevéhez.”

Történt ugyanis, hogy Ruandában élő hutuk macseteikkel támadták meg a tuszi embercsoportokat. Amikor az ott tartózkodó ENSZ békefenntartó csapatok helyi parancsnoka, Roméo Dalaire kérte a beavatkozással kapcsolatos engedélyt az ENSZ békefenntartó osztályának a vezetőjétől, az ezt elutasította.

Annak idején ezt a posztot Kofi Annan /!/ töltötte be. Ő, ismételten, számos ország kérésével is ellentétben, ezt elutasította.

Ennek „eredménye:” a hutuk közel egy millió /!/ tuszit kaszaboltak le macseteikkel. Ugyanis nagyban működtek a háttérhatalmi erők, Annant „jeles” ismeretségeinek támogatása által / s, még mondja valaki, hogy ne sorosozzunk/ 1997-ben az ENSZ főtitkárává nevezték ki.

Soros, s családja, konkrétan fia, Alex is jó barátságban volt Kofi Anannal, egészen  tavaly beállt haláláig.

Az ENSZ volt főtitkára nagy publicitás közepette, korábban nagyban támogatta Líbia lerohanását, a migráció Európa irányába való kiterjesztését. Nem hallgattak Muammar Kadafi szavára, aki figyelmeztette a világot, az Európai Uniót: – Háttérhatalmak, NGO-k olyan terrorcsoportokat működtetnek országában, melyek ha bedöntik Líbiát, Európát bevándorlók sok milliója önti majd el.

Líbiát – az akkori angol miniszterelnök,Tony Blear nagy nagy támogatása, az angolok katonai intervenciója mentén – porrá bombázták. A nyugat mellett Kofi Annan is elejétől támogatta, s üdvözölte a „nagy tettet.”

Vagyis az „ördögök ördögi terve” beérett. Ehhez „hozzájött” még a Nyugat, s a háttérhatalmak, terrorszervezetek finanszírozása által kirobbantott Arab Tavasz, azóta Európát folyamatosan árasztják el a többségükben identitásukat megtagadó gazdasági bevándorlók, az EU csődöt mondott határellenőrzései, a kontinens szabad átjárhatóságának következményeként.

A jószívű, leszúrt tizennyolc éves lány élete – fagombot sem ér?

Egy nemzetközi kiállítás megnyitója után, baráti beszélgetés alkalmával az imaginaritás jelenségét nemcsak a művészet, de a közélet, a politika terén is részleteire bontottuk.

Ez esetben azt firtattuk, hogy ha egy váltakozó időutazás keretén belül, Európa tömeges betelepítésekkel való lezüllesztése előtt, a következő imagináris állítást tártuk volna Angela Merkel elé:  tudjuk azt, hogy „Wilkommenje” rövidesen azt hozza magával, hogy, egy befogadó központban egy migráns leszúr egy önkéntesen ott dolgozó, segédkező tizennyolc éves, ártatlan fiatal német lányt.

A kancellár felé intézett, konkrét kérdés ez  lett volna: van e értelme beindítani az ellenőrizhetetlen, milliós mértékű bevándorlást ? Hiszen ennek következtében meghal egy lány.  A konstatálást egy megjegyzést is kiegészítette volna: Az emberi élethez – akár egyetlen emberi élet értékéhez – semmiféle más érték a világon nem mérhető.

Miként felelt volna erre a kérdésre – az időutazás performansz keretén belül – a kancellár asszony?

Ezt a kérdést tettük fel mindannyiunknak beszélgetésünk apropójaként. Mely válaszok kerültek ki győztesként?

A gyermektelen Merkel asszony akkor, azt felelte volna: „Nem éri meg erőltetni a Wilcomment, ha emiatt meghal egy tizennyolc éves európai lány.” Mi sem hittük el, ám ez lett asztaltársaságunk tagjai válaszainak győztes végeredménye.

De! Ezt a performanszt lehetett volna ragozgatni azokkal a kegyetlenségekről tanúbizonyságot tévő megszámolhatatlan halálesetekkel kapcsolatban is, melyeket Európai emberek szenvedtek el a fejetlen, embercsempészekkel is összedolgozó NGO-k, ebben csakis gazdasági hasznot látó, háttérhatalmi világ spekulánsokkal is kapcsolatban álló uniós politikusok, a jövőt illetően kimondottan eszetlen cselekedeteinek következtében.

Természetesen, az embercsempészek, az NGO-k által megtévesztett, minden egyes tengerbe fulladt ember életéért felelősséggel tartoznak az említett vad erők, ugyanis ők olyan országokból indultak el, mely országokat a Nyugati gyarmatosító hatalmak kiraboltak, majd ez által – adóságokban vergődve – magukra hagytak.

Elhittük? Ugye, nem…

2015 előtt el sem hittük volna, hogy Európa háborús övezetekből menekült terroristák „játéktere” lesz, hogy az EU parlamentje mellett /képviselőinek szeme láttára, alibista hallgatása révén/ „világszégyene” no-go zóna alakul ki, hogy emberek százai esnek áldozatul kontinensünkre illegálisan érkező, vallási fanatikusoknak robbantásos, gázolási rémtettei révén.

Persze, azt sem hittük el, hogy közeli szomszédságunkban, Ausztriában a legújabb hírek szerint egy hét leforgása alatt hat nőt öltek meg késes támadások révén, hogy az osztrákok már lassan az iskolába sem merik elengedni gyermekeiket, mert „túlerőbe” kerültek itt a bevándorlók korábban erőszakos társadalmi, családi körülmények között szocializálódott, beilleszkedni képtelen gyerekei.

Pozsonyi, belvárosi ismeretségi köröm tagjaival korábban szívesen ruccantunk át hétvégenként, hét közben Bécsbe, ma így konstatáljuk ebbéli érdektelenségüket: „ Örüljünk annak, hogy itthon biztonságban mozoghatunk …” Persze, a kérdés az: meddig?

Amikor a bevándorláspárti baloldaliaknak, „beliberültjeinknek” is feltesszük a fenti kérdést, a már előre bespájzolt válaszuk – soha nem marad el:

„Ne sorosozzunk…”

Kalita Gábor