Nyitókép: Körkép.sk/archív

 

Az MKP a Most-Híd megalakulása óta a legsötétebb időszakát éli, miközben hatalmas a szakadék a felvidéki magyar társadalom helyzete és politikai ereje között.

 

Menyhárt József először visszalépett egy, a magyar kisebbség felé a legkevesebb elkötelezettséget sem vállaló államfőjelölt javára, aki végül – meglátva a Focus legutóbbi felmérését – visszalépett a macronista Progresívne Slovensko elnökjelöltjét támogatva. A magyar ellenzéki sajtó azonnal le is csapott a poénra: balra tolódik az MKP? – kérdezték írásaikban.

 

Az MKP nem tolódik balra, csak nincs politikai célja, sem víziója, sem eszköze. Csak van, azért, mert még lehet. De egyre kevésbé van. A megyei és önkormányzati választások után egy sor MKP-s politikus megnyugodott, néhány évre megszerezték a pozíciót, amire vágytak. Ami a párttal történik, ettől kezdve nem lényeges. Mit számít, hány magyar választó morzsolódik le, ábrándul ki jó időre a felvidéki magyar politizálásból?

 hirdetes_810x300  

 

Pedig a sors úgy hozta, hogy Magyarország viszonylag jó kapcsolatokat ápol Szlovákiával, óvodákat újíthattunk fel, infrastrukturális beruházások indultak. A felvidéki magyar nemzeti politikusok csak azt felejtették el, hogy nem elég átvágni a szalagokat, a beruházásokat aztán meg is kell tudni őrizni, hogy a megmaradásunkért felújított intézményeink ne csupán a betelepülő többségi nemzet gyermekeit szolgálják később. Mert a jelenlegi viszonylagos baráti viszony a két ország között nem tart örökké, és még csak nem is tart tovább néhány évnél – jó esetben.

 

A Focus legutóbbi felmérése, amely megmutatta, hogy a szlovák szélsőséges elemek könnyen kormánytényezővé válhatnak Szlovákiában, pontosan ezt jelzi. Szorít minket az idő, kaptunk néhány évet újra rendezni sorainkat, de ehelyett üres ígéreteket hall csak a szlovákiai magyar választó – minden oldalról.

 

A tények makacs dolgok, és tény, hogy a balliberális politikusok hadat üzentek mindenkinek, aki szimpatizál Orbán Viktor magyar kormányfővel és kormányával. Az is tény, hogy a szlovák konzervatívok nagy részében ott él a magyarellenesség. És az is tény, hogy a Most-Híd jelenlegi formájában nem csak koalíciós potenciálját veszítette el, hanem hitelét is. Ha Bugár Béla azt hiszi, hogy ebből még felállhat, akkor téved, és harminc év után meg kéne fontolnia a végleges visszavonulást.

 

Ami Menyhártot illeti, az ő teljesítményéről a választók, de ő maga is levonhatta a tanulságot. Ha a 4 százalékos támogatottságon mért MKP elnöke legfeljebb 1,5 százalékra tudja magát feltornázni az államfőválasztási kampányban, az önmagáért beszél. Ahogy politizálása színvonaláról is mindent elárul, hogy kórosan kerüli a szlovák nyelvű közszereplés minden lehetőségét, és ez az egyetlen dolog elég volt számára, hogy bedobja a törülközőt – döntését pedig a felvidéki magyarság egy része legalább olyan felháborodással fogadta, mint Bugár Béla ominózus harmadik mondatát. Egyszerűen azért, mert ez is, az is átverés volt. Nem kicsit, nagyon.

 

És most itt van a küszöbön az egész Kárpát-medencei magyarság számára legfontosabb voksolás, az EP-választás, amelyen egy hitelében megrendült MKP fogja toborozni az amúgy is fásult, a hazugságoktól kimerült felvidéki választókat. Ráadásul úgy, hogy amíg Menyhárt pozícióban van, addig több energia megy el magyarázkodásra és mentegetőzésre, mint a lényegre: be kell juttatni legalább két, magyar, konzervatív, néppárti politikust az Európai Parlamentbe. Mert ha nem, akkor össztűz alá vesznek a balliberálisok és a szlovák nacionalisták.

 

A facebookon sokan ugyanúgy reagáltak Menyhárt bejelentésére, ahogy most én. Megérett az idő a változásra, még mielőtt több kárt okoz, mint Bugár Béla. És ez nem csak az én véleményem. Aki két lépésnél tovább gondolkodik, az tudja, hogy ha jövőt akarunk magunknak, be kell fejezni a tökölődést.

 

A felvidéki magyar politika felelőssége lett volna, hogy legalább az elmúlt három évben megfelelő súlyra dolgozza fel magát Szlovákiában, hogy számításba vegyék, legyen mozgató ereje, befolyása, szegeződjön rá figyelem. Hogy az anyaország ne legyen kiszolgáltatva kizárólag a szlovák politikai elitnek nemzetpolitikai kérdésekben, hogy legyen támogató politikai partnere – valódi partnere.

 

És amíg ezt nem oldjuk meg mi, itt a Felvidéken, addig sajnos Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter csak annyit tud elmondani a sajtótájékoztatón, hogy Szlovákia és Magyarország szövetségesek, de azt már nem, hogy megállapodásra jutottak a kettős állampolgárság kérdésében, kompromisszum született a Beneš-dekrétumok ügyében, stb.

 

Komolyan csak ennyire futja tőlünk?

 

Komjáthy Lóránt

 

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy az alábbi írás a „Vélemény” rovatban jelent meg, a szerző álláspontja nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 24 olvasónak tetszik ez a cikk.