Bastrnák – Andruskó tengely

A komáromi polgármester-választást megelőző politikai helyezkedésekről a Körképen már több alkalommal írtunk. Ez az a város ugyanis egyfajta laknuszpapírként, utolsó végvárként szolgál az MKP jövőjét illetően. Ahogy már korábban fogalmaztunk, az idei önkormányzati választások egyik nagy tétje,  hogy van-e hosszútávon létjogosultsága két, a felvidéki magyarok érdekképviseletét hirdető pártnak. Az MKP jövője szempontjából tehát létérdek, hogy a stratégiai településként kezelt Komáromban a pártnak külön listája, saját polgármester-jelöltet indítson, esetleg függetlenekkel szövetkezve megpróbálja leváltani a jelenlegi polgármestert. Ellenkező esetben a Bastrnák-Andruskó tengely alkotta helyi koalíció igazából csak a Most-Híd, és egyes velük szimpatizáló MKP-s (pl. maga Andruskó) és “független” ill. független listáról bejutott (pl. Keszegh Béla, Fehér Csaba, Batta György,  stb.) képviselők érdekeit szolgálja, mely felgyorsítva akár a párt Most-Híd általi felvásárlását is. Komárom lakosai pedig csak  szavazzanak.

A helyi viszonyokban kiigazodók  számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a gyanú, miszerint Andruskó Imre a Most-Híd trójai falova,  igaznak bizonyult. Komáromban csiki-csuki csapdahelyzet helyzet alakult ki. A látszólag MKP-s Andruskó hű csatlósként folyamatosan a Bastrnák-szárny véleményét próbálta képviselni, vagy legalábbis kompromisszumra törekedni. A “mostosok” kilépése után is igyekezett úgy irányítani a helyi MKP-t és annak hivatalos véleményét, mint akinek még mindig a Bastrnák Tibort is irányító érdekköröknek való megfelelés a legfontosabb.

Andruskó próbálgatta, meddig mehet el. Kovács Péter városi hivatalvezetőt, Bastrnák jobbkezét jelölte megyei képviselőnek, saját maga pedig még az MKP parlamenti képviselőjeként, OT tagként, iskolaigazgatóként a helyi lapban Hortai Évát, a Most-Híd jelöltjének kampányolt (a képek nagyíthatók).

Az MKP és Andruskó

Az MKP nehéz helyzet előtt állt. Egy helyi elnök, főleg egy parlamenti képviselő kizárása nem egyszerű dolog, ezt láthatóan Andruskó is tudta. Nagy, általában negatív visszhangot vált ki, amit a parlamenti választásokra készülő MKP nem kockáztathatott. Ha kizárják, a mártír szerepében tetszeleghetett volna függetlenként vagy a Most-Hídban. Ezt bizonyítja az is, hogy elnöki megerősítésekor saját párttagságáról is megszavaztatta a helyi szervezetet. A komáromi alapszervezet vegyes tagsága nem vonta meg a bizalmat az elnöktől, a fentről jövő kizárást meg nem merte meglépni az MKP vezetősége. Andruskó Imre így tovább feszegethette a húrt, mert már tudta, megteheti, nem merik bántani.

Utólag nézve a nyilatkozatokat látszik, mennyire Bastrnák Tibor támogatásának az előkészítése folyt a háttérben, fokozatosan adagolva a közvéleménynek és a párttagságnak. Most gyakorlatilag egész pályás letámadásba kezdett a közös lista mellett, minden lehetséges eszközzel küzdve érte. Sajtóban, Facebookon, személyesen. Az, hogy Andruskó tényleg tégla-e, netán tudatlanságból teszi-e, vagy nagyon is tudatosan, saját jövőjét építve próbál egyensúlyozni, nem lehet tudni biztosra. A stratégia viszont egyértelműen a Most-Hídnak kedvez, Az MKP számára pedig kifejezetten rossz. Persze sehol nincs leírva, hogy a felvidéki magyarságot, vagy Komáromot az MKP-nak kell képviselnie, Andruskóék  stílusa viszont nem  sok jót jelez előre.

Bastrnák: ne számokat, embereket

Bastrnák Tibor legutóbbi nyilatkozatában a közös listát illetően már nem számokról, hanem emberekről egyeztetne. Programról még mindig nem esik szó, egyedül a fürdő témáját hozta fel, hetykén hozzátéve, hgoy 25 másik ilyen témáról lehetne még szó.

Pedig van itt még egy izgalmas terület, ami teljesen kimaradt. A legnagyobb port kevert ügy az elmúlt ciklusban a vízgazdálkodás privatizálásának kérdése volt. Az üzlet legnagyobb támogatója Andruskó Imre volt, Bastrnák Tibor pedig – habár kijelentette, hogy nem foglal állást az ügyben – többször is az eladás pozitív oldaláról írt és szólt. Az ügy érdekes fordulatokat vett, a petíciót indító MKP-s képviselőket megpróbálták kizárni a frakcióból, ennek sikertelensége után a kezdeményezők közül léptek ki négyen (Sebő, Hortai, Fehér és Batta – közülük ketten már hidasok, Fehér Bastrnákot támogatja, Batta is a polgármesterrel indult legutóbb). Nem sokkal később egy magyar-izraeli vízgadálkodással foglalkozó cég is megjelent, azt állítva, a KomVak volt vízgazdálkodási vezérigazgatónak – elnökének, Olláry Viktornak kamatmentes kölcsönt adott befektetésekhez való hozzásegítésért cserébe (frissítve 17.01). Az ügy a cég részéről nem is ezért került elő, hanem mert a pénzt nem fizették vissza.

A dokumentumot a Bumm nevű szlovákiai magyar hírportál nem hozta még csak részeiben sem nyilvánosságra, annak ellenére, hogy egykori tulajdonosa, ma főszerkesztője, Keszegh Béla, korábbi MKP-s, ma már független városi képviselő is megkapta. A dokumentumban Andruskót és Bastrnákot is említik, mint akikkel a cég tárgyalt, és ahol állítólag a befektetésekért kölcsönadott pénz megfordulhatott. A víz végül nem került eladásra. Egy ideig. A most formálódó koalíció – látva az eladás mellett kardoskódókat – erősen korrelál az akkori érdekszövetséggel.

Andruskó – Keszegh tengely?

És itt jutottunk el a Bumm szerepéhez, mely szintén tartogat érdekességeket. Ahogy egy olvasónk felhívta rá a figyelmünket, a Bumm igencsak jól értesült Most-Híd ügyekben. A közös lista bejelentését követő cikkük után (az RSS-en pontosan látható, mikor jelent meg az írás)…

…Andruskó Imre 20:52-kor a facebookon  további adalékkal szolgált a bejelentéshez.

Véleményével rövidesen, alig fél óra múlva a Bumm cikke is kiegészült (21:22),

melyet Andruskó gyorsan be is linkelt a saját profilja alá. Mindezt egy perccel azelőtt, hogy a frissített cikk az interneten egyáltalán megjelent volna (21:21).

Bárhogy is dönt pénteken a komáromi MKP alapszervezet, a hatalomátmentés néhány érdekelt részéről  láthatóan nagyon ki van találva. “Megszavaz a nép, legyen az elég…”

Király Zsolt és /Pendulum/

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

További cikkek a témában:

Komárom, az utolsó végvár?

Van választás? – Pezsgő uborkaszezon Komáromban

Csinálunk ilyen jelölőgyűlést, avagy a Most-Híd projekt

A köztársaságról és az alkotmányról

A köztársaság polgárai lelkes szőlőtermesztők, borászok és borfogyasztók, akik a köztársaság alkotmánya szerint ezt az ízletes nedűt mérsékelt mennyiségben fogyasztják a saját maguk és mások egészségére. Az államalapító alkotmányuk 2001 január 1.-én lépett életbe. Pár cikkelyt érdemes belőle idézni:

4. cikkely: “A köztársaság mindenható hatalma a borászok kezében összpontosul. Minden borász egyenrangú. A borásznak kötelessége megvédeni a szőlőjét és a borospincéjét az utolsó csepp boráig. Borásznak csak az nevezhető, akinek kulcsa van a pincétől. Gyerekeknek és öregasszonyoknak a pincekulcs nem való. A borásznak kötelessége állandóan magánál tartani a pincekulcsot.”

5. cikkely: „Egyetlenegy borász sem utasíthatja vissza a pincében, hogy nem iszik. Aki a pincében más éneket fog énekelni, mint ami a borról szól, az be lesz zárva a falu pincéjébe, száraz kenyérrel és vízzel, a falu legcsúnyább asszonyával addig, amíg meg nem tanul énekelni a borról.”

9. cikkely: „A borospincében csak a borról szabad beszélgetni, vagy a nőkről, esetleg énekelni. Aki a munkáról fog beszélgetni, annak azonnal el kell hagyni a pincét. Ha mégsem engedelmeskedne, akkor ki lesz cserélve a pohara söröskorsóra, és azzal kell tartania a lépést a többiekkel.”

15. cikkely: „ A köztársaság elnökének joga van mindenbe beleszólni, mindenben részt venni és semmit sem csinálni. A kormányt a miniszterelnök képezi, a szőlőtermesztési miniszter, a szőlődombok minisztere, borászati miniszter, pincegazdálkodásügyi miniszter, külügyminiszter, védelmi miniszter, bel- és igázságügyi miniszter, a kulturális és propaganda miniszter, valamint környezetvédelmi miniszter.”

17. cikkely: „A köztársaság 60 évesnél idősebb polgárai alkotják a szenátorok klubját. A szavazásoknál az ő szavazatuk a mérvadó.

A köztársaságnak több szerve is van, ezek közül mindenképp szót érdemel  a védelmi szervezete: a MATO (Moravská Asociace Týlové Obrany alias Maso Alkohol Turistika Obžerství). De nem kevésbé hangzatosabbak a többi szervezetei is, a KURNA, KIS, Sirková komise, stb.

Pincesoron

Már a 14. században foglalkoztak errefelé szőlőtermesztéssel. Egyes falukban középkorból származó pincék, ill. pincesorok is találhatóak. A közeli Vrbice falu központjában, rögtön a templom közelében is találhatóak idillikus kis pincécskék, amelyek szellőztető kéményében bizony könnyen megbotolhatnak a misére igyekvők:

A Kraví Hora Szabad Szövetségi köztársaság szőlőhegye és pincesora imigyen néz ki:

… hangulatos kis pincékkel…

… és szűk egymáshoz épített kék-fehér színben pompázó házikókkal, amelyek a görög kis falvakat juttatták az eszembe.

Marketing szempontból, mint a “köztársaság” és annak aktív propagandamunkája a morva borok és borterületek reklámozása területén nagyon ki van találva. Példát lehet venni az egyes községek és a községeken belül az egyes pincészetek láthatóan kitűnő együttműködéséről. A borutak természeti látványosságokkal és kulturális kincsekkel vannak kombinálva. Nem is beszélve arról, hogy a borrégiókon átvezető turista- és bicikliutak hálózata teszi kellemes sporttevékenységgé a természetjárást esti borkóstolással kombinálva. Ilyenkor többnyire már letesszük a biciklit, de hébe-hóba még így is megesik, hogy pár pohárka után még felülünk rá, és kockáztatjuk, hogy egy rosszul bevett kanyar után az egyik épület tetején kötünk ki…

Borkóstolás nótaszóval és tánccal  fűszerezve

A borkóstolásra a boreticei polgármester pincéjében került sor. Nagy szövege volt a csávónak. Régen hallottam  már embert ennyit beszélni. Cseppet hátránya volt a dolognak, hogy ő szövegelt és ő is öntötte szét a tömegnek, ami egy cseppet így eltartott, és közben kiszáradt az ember szája.

A borkóstolás egyik alapszabálya, hogy nő mellett kell pozicionálni, így biztosítva van a dupla bormennyiség, ami alapján aztán tévedés mentesen véleményt mondhatunk az adott nedűről.

Morva borokat amúgy már kóstolgattunk tavaly Peti ismerősömmel, amikor megdöntöttük a percenként megkóstolt minták világrekordját, mert egy óra alatt 23-26 mintát teljesítettünk. Akkor többnyire a száraz fehér borokra koncentráltunk, mert nem akartuk keverni, de felemás érzéssel hagytuk el a termet. Abból a huszonvalahány mintából csak 3-4 volt fogyasztható. A hiba lehet, hogy abban volt, hogy a magyar és a felvidéki borokhoz vagyunk hozzászokva (vagy pedig mert másfél liter burcsák után mentünk kóstolgatni).

Itt egy zöld veltelényivel kezdtünk. Szorgalmasan jegyzeteltem, hogy aztán emlékezzek a végén, hogy melyikre érdemes kidobni 70 Kč-t (mert ennyiért vesztegették darabját).

1. zöld veltelényi – olajos, talán kétütemű benzinmotorokba jó lehet, dúsított szódavízzel elmegy.
2. olaszrizling- nem rossz, iható.
3. savignon – késői szüret (állítólag – de lehet, hogy azért, mert késő este szüretelték), elmegy, egyszer ki lehet bírni, kiönteni azért nem fogjuk.
4. rajnai rizling- na végre vlmi iható, el lett találva, késői szüret… olyan, mint a manna.
5. muskotály – háááát, a bazsant talán édesebb, olajos, nic moc, talán fogmosásra.
6. rozé – zweigeltből, szag olajos beütés, azért nem olyan rossz, a rajnai után ez is iható, bár ittam már jobbat is.
7. kékportugál- első vörösbor, illat ismét semmi kecsegtető, az ötödik korty után már nem olyan rossz, lassan hozzászokik az ember szervezete, a második pohárka után már egész iható.
8. szentlőrinci- a szaga ismét szörnyű, lehet, hogy el kell mennem orr-voshoz, vagy a vécé mellett kell kóstolgatnom, de az íze az finom, bár nem tipikus szentlőrinci, csepp pezsgős beütés, azért pénzt nem dobunk ki érte.

A nyolcadik pohárka után az ember átértékeli az első alapszabályt, miszerint tényleg jó dolog-e nő mellett pozicionálni…

9. kék frankos - na végre egy faintos bor, hát ez nehéz szülés volt, standard színvonal, olyan mint a manna, illat/íz tökéletes.

10. kék burgundi– lagzis bor, olyan, mint a manna, már a szagáról rájön az ember, hogy kóstolnia sem kell hozzá, hogy véleményt tudjon mondani róla. De ha már kiöntötték a pohárba, akkor bele lehet inni. Az íze csak alátámasztja a hipotézist.

A 10. pohárka után az ember már szóba elegyedik a házigazdával is. Elbeszélget a borokról, a szőlővidékekről, megmondja honnan származik. A szőlőgazda ama kérdésére, hogy mit szól a boraihoz, őszintén válaszol. Az utolsó kettőt leszámítva ‘zatím nic moc’.

No, lassacskán előkerült a zenekar is, és elhúzta a talpalávalót.

Még két borocskát kóstoltunk meg…

11. cabernet savignon- lagzis bor, olyan mint a manna, csókos szájat csinál.
12. oportói – édes bor, ez is olyan, mint a manna, csókosabb szájat csinál (bár ilyenkor már mindegy az embernek).

Borkóstolás után már csak szabad fogyasztás volt terítéken, tánccal kombinálva.

Visszatérve a borok színvonalára, volt ott egy 60 éves csávó is szőgyéni gyökerekkel, szóval ez már a kvalitás mértékegységét jelenti, aztán cseppet lecseszett, amikor 4 darab ajándékba vett borosüveggel meglátott szaladgálni, és ijedten le is szólt, hogy “Tibor, ty si se bláznil?”. De aztán megnyugtattam magyarul, mert még beszéli a nyelvet, hogy nem nekem lesz, hanem ajándékba, meg hogy a vörösek azért egész ihatóak voltak. No, ebben azért egyetértettünk. Bár egy cseppet vitatkoztunk a kékburgundi meg az oportói kvalitásaiban, de a kékfrankos az elment mindkettőnknek szódavíz nélkül is. Másnap 5 ismerős megállt ugyanebben a pincészetben, este mondták nekem, hogy ez alkalommal egész más borokat öntögetett a házigazda és nem is beszélve róla, hogy finomabbakat. Ccc. Hát nem töltött el örömmel a hír. Még jó, hogy lassacskán már mentünk, és másnap már átléptük az államhatárt.

]]> http://korkep.sk/2010/09/08/borturizmus-kravi-hora-szabad-szovetsegi-koztarsasag/feed/ 11 http://korkep.sk/2010/09/07/a-ciganykerdes-es-a-rasszizmus/ http://korkep.sk/2010/09/07/a-ciganykerdes-es-a-rasszizmus/#comments Mon, 06 Sep 2010 23:43:08 +0000 nyomkereső http://korkep.sk/?p=12130 Kitoloncolás, betonfalak, orvvadászat. Európa egyre inkább a romáktól hangos. Hétfőn kezdődött Franciaországban az a nemzetközi csúcs, melyet Nicolas Sarkozy hívott össze a cigánykérdés megoldása érdekében, A francia elnök  attól tart, hogy Schengen újabb népvándorlást idézhet elő a cigányok részéről. Ha a nemzetiségekről van szó, Párizs sohasem bánt velük kesztyűs kézzel. Az utóbbi években mintegy 8 ezer, az elmúlt hetekben pedig közel ezer román és bolgár romát repített vissza némi zsebpénz kíséretében. Még augusztus másodikán is, a roma holokauszt emléknapján.  Európa legnagyobb, állam nélküli kisebbségét eközben a Vatikán, az ENSZ, több emberjogi szervet, és szimpátiatüntetők tízezrei vették védelmükbe. Mi lehet a megoldás?

A romakérdés Szlovákiában  sem megoldott. Osztópatakon (Ostrovany), Nagymihályban, vagy a Szepességben a helyi gádzsók egyik betonfalat húzzák fel a másik után. Korompán (Krompachy), Zsihrán (Žehra) is feszült a helyzet, Márkusfalván (Markušovce) pedig lassan eltűnik az erdő a helyi romák tűzifaszerző körútjainak köszönhetően.

Cigányélet

A romák történelméről több elképzelés kering. Eredetileg úgy hitték, hogy Egyiptomból származnak. A 18. század végén azonban tudományosan is igazolttá vált, hogy őshazájuk az Indiai- szubkontinens. A mai cigányok ősei a 9.-10. században kerekedtek fel, hogy Perzsián, Örményországon és Kis-Ázsián keresztül meghódítsak Európát.

Mára, bár a hivatalos adatok szerint csak alig 90 ezren vallják annak magukat,  az ország összlakosságához mérten Szlovákiában él  a legtöbb cigány a világon, becslések szerint mintegy fél millió. A szlovák jogrend ugyan nem teszi lehetővé az etnikai alapon való népszámlálást, a szocializmus alatt azonban ezt lehetett. Az utolsó hivatalos adatok így 1980-ból származnak, melyek 200 ezres roma etnikumról szólnak.

Mit lehet kezdeni egy ekkora népcsoporttal, mely hosszú évtizedek alatt sem volt képes tömegesen szocializálódni sehol  sem, ahol megjelent, és vajon mennyibe kerül mindez? Egy 2004-es felmérés szerint csak Szlovákiában mintegy 200 millió euróra (akkori árfolyam szerint 8 milliárd korona) volna szükség a cigány összlakosság felemelkedését szolgáló komplex projektekre. Erre pedig nincs elég pénz, ami pedig van, gyakran nem jut el a címzettekig.

Rasszizmus?

A romakérdésben így általában a rasszisták és a jogvédők a leghangosabbak. Az utóbbiaknál említésre méltó, hogy bár a romák bántalmazásánál általában dicséretes módon hallatják hangjukat, újra és újra rámutatva a helyzet tarthatatlanságára, tovább azonban  nemigen jutnak annak konstatálásánál, hogy az állam nem tesz semmit. Konkrét elképzelésekkel, megoldási javaslatokkal már ritkán állnak elő. Addig is, míg ezen megoldások (?) megszületnek, marad az aktív ellenállás a többségi lakosság részéről. Jobbik esetben  “csak” az országból való kitoloncolás, gettósítás, vagy épp a különböző romaellenes csoporthoz való csatlakozás mondjuk a Facebookon  (mint pl. itt is, mely több mint 60 ezer szlovákiai rajongóval – köztük több ismerőssel (sic!) – épp a fent említett cigányokra szánt 200 millió eurót sokallja). Durvább esetben a különböző rasszista indíttatású támadások,  cigány vadászat, mint ahogy az nemrég Magyarországon  volt látható, vagy a dévényújfalusi vérengzés (bár az erről szóló első szlovák híradásokat később cáfolták).

A romakérdés örök és hálás téma, egyben pedig jó megélhetési forrás. Roma szakértőknek, akik a romák képzésére szánt euró százezrekre költhetik különösebb felmutatható eredmény nélkül, politikusnak, akik a cigányokra, csak mint könnyen megvásárolható szavazatokra tekintenek, vagy épp Nicolas Sarkozy példája,a ki velük  próbálja megállítani csökkenő hazai népszerűségét, stb.

8 óra munka…

Pozitív példák márpedig vannak. Ilyen pl. Ágostháza (Bystrany), ahol a helyi “fehér” polgármester nem a szegregáció, hanem az integráció útját választotta. Ezek a romák pedig  mások. A családfő Angliába jár dolgozni. Az otthon maradt cigány gyerekeknek pedig a falu saját pénzből járdát építtetett, hogy ne az úton kelljen iskolába járniuk. A helyi gettó pedig, mely 7-8 éve 34 viskóból állt, mára nagyrészt stabil építésű téglaház.

A cigánykérdés az elkövetkező évek egyik időzített bombája. Nekünk, fehéreknek pedig el kell döntenünk, milyen jövőben akarunk élni. Együtt, vagy külön. Esélyt adva akinek lehet, megpróbálva integrálni őket, vagy megvárni, míg itthon vállnak többséggé, mi pedig kezdhetjük építeni a saját gettónkat.

Király Zsolt

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Szóval beharangozóban akkor annyit elmondhatunk, hogy a kezdőrúgásra szeptember 15-én este nyolc órakor kerül sor a budapesti sportarénában. A szurkolók örülhetnek, a stadion megfelel a Fifa előírásainak. Az egyik permanentkás törzsszurkoló szerint mivel nem lemezbemutatóról van szó, csak edzőmérkőzésnek minősíthető a koncert. De ismerve az együttes színvonalát, pár testcselt biztos bemutatnak a nézőknek.

Aki nem ismerné a Placebót, annak elmondhatjuk, hogy külön ligát játszanak. A színvonalas bajnokságban olyan csapatok találhatóak, mint a Q, az NME és a Rolling Stone, R.E.M, Linkin Park. A klubot ’94-ben alapították a futball hazájában, Angliában.  Jelenlegi tagjai Brian Molko, csapatkapitány, Stefan Olsdal jobbszélső és Steve Forrest balszélső. A csapat szekere ’96-ban kezdett el igazán futni, amikor David Bowie meglátta őket egy edzőmérkőzésen, és annyira megtetszett neki a játékuk, hogy rögtön meghívta őket egy közös gálameccsre. Azóta az alternatív rockot játszó banda támadójátékának sok követője akadt.

A Placebót többnyire az orvos szokta felírni a betegeknek az utolsó fázisban, amikor már minden reménytelen. Szűk környezetemben is található két ilyen vírusfertőzött. Nagyon nem lehet őket megkülönböztetni a normális embertől, mert mint az igazi huligánoknak csupán a Placebo meccsein mutatkozik meg a rejtett énjük. Mert ott amíg az egészséges nyugdíjas mentalitással megáldott emberkék kellemesen sörözgetnek, ők négy kézzel csápolnak fejenként és az oldalvonal mentén szaladgálnak.

A koncert élvezetesnek ígérkezik. Már abból a szempontból is, hogy az Uefa nemrég hivatalosan betiltotta a vuvuzelák használatát, így a szurkolóknak nem kell félniük, hogy maradandó halláskárosodással mennek majd haza a találkozóról. Bár gyakran megesik, hogy a nekivetkőzött lányokra és a mély kivágásokra a hangfalak begerjednek, ilyenkor jó, ha nem előttük akarjuk követni az élő közvetítést a Zsolna-Chelsea meccsről. A mérkőzésen a fiúk a Battle for the Sun album dalaiból válogatnak…

de láthatunk tőlük rögtönzött felfutásokat és kisebb összeállítást a korábbi meccsek akcióiból is:

Gondolom, ha Knézy Jenő még élne, akkor ő vezetné fel az együttest, de így csak klasszikus szavaival búcsúzhatunk és kívánhatunk a tömegnek egy „jó estét, jó szurkolást”!

Metodikánk alapján a 10% feletti magyarsággal rendelkező községeket kerestük, így a listára felkerült Gömörlipóc (néhol helytelenül Lamosfalvaként is említik) és Szilistye is. Róluk a statisztikai adatok elárulják, hogy míg Lipócon jelenleg 17% magyar él, addig Szilistyén 19, s hogy 1991-ben az arány még 36 és 27% volt!

A történetben eddig nem is lenne semmi egetrengetően szokatlan (sajnos!!), ám  Lipóc  az etnikai határ felett mintegy 15 km-rel, Felső-Gömörben található. Ott, ahol az ember nem várná, hogy magyarokra akad.

Egy eddig nem emlegetett nyelvszigetre bukkantunk volna? Foglalkoztatott a kérdés, épp ezért, még mielőtt útnak indultunk volna, csináltam egy gyors gúglizást ezügyben.     Ekkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a látottaknak. Gondoltam, ez is egy példája a bedarált magyar falunak, ahol a képviselőtestület nemzetiségi megoszlásában, vagy legalábbis a vezetéknevekben, visszaköszön a régmúlt. Van ugyanis egy olyan általános tétel, mely szerint a fogyás, illetve az asszimiláció a képviselőtestületben jóval később mutatkozik meg, s falvainkban előfordul olyan is, hogy egy 50-50%-os településen az összes képviselő magyar.

Utunk elveszett szerpentineken vezetett felfelé, az 510 m-en fekvő községbe. GPS-ünk képernyőjéről is már régesrég elfogyott az út, mire megérkeztünk. A hegyen aztán egy takaros falu látványa körvonalazódott előttünk, evangélikus templommal s régi gömöri házakkal.

Rögtön meg is kérdeztük az első 90+ nénit – magyarul –, hogy hol lakik a polgármester – lévén este 7 körül járhatott az idő. Ere Ő közölte, hogy nerozumie. Megtudtam tőle, hogy ebben a faluban nincsenek és soha nem is voltak magyarok… és hogy itt már csak ő meg két asszony vannak öregek… senki más. A polgármestert sehol sem leltük, de végül egy hétvégiházként használt portán elmondták, hogy bizony itt nincsenek magyarok, csak roma polgártásak – a Szendreiék, meg három asszony, s itt még a polgármester is orosz.

Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog….

Felkerestük hát Szendreiéket s akkor bevillant a község honlapja is a sok egyforma nevű képviselővel, s lassan összeállt a kép.

Gömörlipóc magyarsága körében. Középen interjúalanyunk Szendrei Gyula, alpolgármester, balra tőle István, önkormányzati képviselő.

Pár perc múlva már Szendrei nagymama büszkén sorakoztatta fiait és unokáit, s elmondta: Ő ide férjhez jött az alsó-gömöri Hanváról valamikor, tán a hetvenes években. Saját szavaival élve: Ők biz – igaz, hogy három nyelven beszélnek – ízig-vérig magyarok(!). Fiai, itt ebben az egy udvarban telepedtek le. Szaporodtak és sokasodtak, s lám az 1930-ban még nulla magyar lakossal rendelkező kisfalut 1991-re 36 százalékra tornázták fel.

Igaz, hogy a magyar iskola hiánya – mert ugye ahol az iskola, ott a nemzet – asszimilációhoz vezetett, de 10 évvel később, még így is 17%-ra teljesítettek.

Hát így lett Lipóc magyar falu, és ugyanígy Szilistye, a szomszéd község is, s így került rá mindkettő a ’94-es táblatörvény mellékletét alkotó listára, mely máig szabályozza a helységnevek magyar nyelvű kiírását, s amelyet mellesleg egyik községben sem tartanak be.

/orosz/

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

]]> http://korkep.sk/2010/09/02/hogy-lett-lipoc-magyar-falu-avagy-egy-tortenet-a-kfk-projektrol/feed/ 14 http://korkep.sk/2010/09/01/vilagraszolo-sportsiker-es-a-hazai-provincializmus/ http://korkep.sk/2010/09/01/vilagraszolo-sportsiker-es-a-hazai-provincializmus/#comments Tue, 31 Aug 2010 23:01:21 +0000 nyomkereső http://korkep.sk/?p=11980 Sportszerető emberként   ritkán esik meg velünk errefelé, hogy világszínvonalú eseménynek  saját szemünkkel, a helyszínen örülhessünk. Még inkább így van ez, ha első számú sportágunkról, a fociról beszélünk. A bajnoki meccsek nem igazán vonzóak, a nemzetközi kupák sokadik előfordulóinak luxemburgi, andorrai, vagy macedón “sztárcsapatai” sem töltik meg a stadionokat. Afrika meg ugye messze van. Marad hát a kábeltévé, és a hétvégi angol és spanyol bajnokik, melyeket a futballturizmus jegyében olykor azért a helyszínen is megnézünk. Persze mindezt jóval drágábban, mint a szigetországiak, ha hozzánk látogatnak. Plusz itt van a Digi-TV ügye is, mely a következő három évre megvásárolta az angol bajnoki mérkőzések sugárzási jogát. A gond csak ott van, hogy a kecses DIGI tányér alig 300 ezer szlovákiai háztartást díszít, így az ország jó része nem tudja hol nézni, amint a Chelsea idén is tönkre veri az MU-t.

Nagy volt hát az öröm, amikor a kassai FC és az Artmedia Petržalka után idén harmadik szlovák csapatként a Zsolna is bevitézkedte magát a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeibe. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez mondhattuk a sorsolás után, látva a Zsolna-Chelsea-Marseille-Spartak Moskva  négyest. Egészen addig, míg a  Zsolna hétfőn nyilvánosságra nem hozta jegyárait a hazai meccsekre.

Ezek szerint a standard szurkolói jegyek 300 eurónál kezdődnek, melyet az első kategóriás 400, ill. VIP-s 600 eurós jegyek követnek. A bérletesek “jutányosan”, 150, 200, ill. 400 euróért vehetik meg ugyanezt. Ezen kívül lehet még kakasüllős jegyet venni 50 euróért, valahol az északi és a déli lelátókon. Remek példája a szurkolói hűség díjazásának.

Mert érhetünk mi el szökőévenként sportsikereket, mégis mindig megmutatkozik, mennyire maradiak, provinciálisak  is vagyunk,   akik legtöbbször csak rövidtávon képesek tervezni. Gondolva itt most a sportvezetésre. Mert ki lesz az az eszement, aki kiad 300, de legalább 50 eurót azért, hogy Drogbát, Lampardot vagy éppen Terryt élőben láthassa? Akkor, amikor ugyanaznap 50 euróért a Placebo koncertezik a Budapest Sportarénában?

A Zsolna egy szlovák viszonyok közt profi menedzsmenttel, évek óta tudatosan építkező kis csapat, melynek  egy gyönyörűen felújított 11 ezres stadionja is van. A gond csak annyi, hogy nem lesz benne hangulat, vagy legalábbis jóval szerényebb, mint ilyenkor illene. A csalódott, anyagilag nem túl eleresztett zsolnai szurkoló ugyanis inkább elmegy a londoni visszavágóra,  az olcsóbb. Az Anfield Road-on ugyanis alig 37 euróért nézheti meg kedvenceit, a zsolnai stadion pedig (bár minden bizonnyal telt ház lesz,) maradhat a  támogatóknak, szponzoroknak, futballszövetségi nagykutyáknak. Akik az evés, ivás mellett mindent fognak, csak nem szurkolni. Úgy ahogy kellene.

Viszonyításképp: a Chelsea szurkolói a visszavágót 36,55 euróért nézhetik meg, nyugdíjasok és gyerekek  alig 18,30 euróért. A Barcelona hazai meccseire 42-től 127 euróig lehet jegyet venni. A szlovák válogatott sorsdöntő, afrikai kijutást érő mérkőzése Lengyelországban 27 euróba került. A zsolnai klub a BL egyetlen meccséért kér 300 eurót, miközben a Wigan szurkoló 347 euróért egész évi bérletet kap, mellyel a világ legerősebb bajnokságát nézheti. És végezetül, a Pravda összeállítása szerint a foci-vb csoportküzdelmeire szóló belépők is jóval olcsóbbak voltak, 53,5-től 107 euróig. Még a vb-döntő legolcsóbb jegye is kevesebbe került (268), mint az itt kért 300 euró.

A Zsolna remek példája a felénk dívó posztszocialista mentalitásnak. Érhetünk mi el olykor világraszóló nagy sportsikereket, mentalitásban továbbra is provinciálisak vagyunk.

Csütörtökön déltől nyílnak a pénztárak, lehet jegyeket venni. Sorok sajnos valószínűleg nem fognak kígyózni.

Király Zsolt

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

Forrás: Nový čas

Közös lista? Nincs is lista!

Az MKP parlamenti kudarca után Komárom polgármestere közös listát javasolt az együttműködés jegyében. Az első furcsaság máris itt van: Az önkormányzati képviselők megválasztásakor nem pártokra és pártlistákra szavazunk, mint a parlamenti voksoláskor, hanem – hasonlóan a megyei választásokhoz – képviselőkre és polgármesterre. A települést körzetekre osztják, az összes oda tartozó jelölt egy lapon van, így akár több párt képviselőjére is szavazhatunk egyszerre, egy másik lapon pedig a polgármesterjelöltek közt válogathatunk. Tehát bármilyen megegyezés nélkül is megtehetjük, hogy egy Hidas, egy MKP-s és egy független képviselőt karikázunk – a számok a körzet nagyságától függnek. A szövetség ez esetben azt jelentené, hogy a két párt nem veszélyezteti egymást.

Már a görögök is

A “közös lista”, története viszont még sokkal korábban kezdődött, rögtön a pártszakadás után már látható jelei voltak az MKP-ban, hogy továbbra is Bastrnák Tibort látnák szívesen a polgármesteri székben. A megyei választások előtt Andruskó Imre egy Hidas jelölt kampányához asszisztált, később szakmai okokkal indokolta döntését, de arra nem érkezett választ, hogy saját pártjának jelöltjei mellett nem állt ki. Az MKP helyi elnöke többször is azt nyilatkozta, nincs jó polgármester-jelölt az MKP-ban, és jobb a Híddal összefogni. Andruskó Imre az akkori elnök, Csáky Pál véleményét is – mely szerint önállóan kell indulnia az MKP-nak a városban – csupán egy álláspontnak nevezte a sok közül, továbbra sem téve hozzá, hogy az iránymutatás maga az elnök szájából hangzott el, és ellenvéleményt nem fogalmazott meg senki. Más helyeken – például a facebookon – úgy nyilatkozik, hogy csak önjelöltek vannak, ezzel előre minősítve minden esetleges későbbi jelöltet, beleértve az MKP színeiben indulót, így akár saját magát is. A komáromi szervezet elnökének taktikája nem vall jó vezetői képességekre, és nem először esik meg, hogy pártja jelöltjeit előre leírja. Egy elnöknek saját csapata erősségeit kéne demonstrálnia, takarva az esetleges belső feszültséget, ami ugyanúgy minden pártban megvan. A lehetséges jelölteket futtatva, versenyeztetve kéne ismertté tenni az erős embereket, a polgármesterségre esélyes jelölteket, és esetleg később visszaléptetni, ha ez az alku tárgya. Előre deklarálni, hogy az MKP nem is akar polgármestert, szinte nullára gyengíti a pártot nem csak a partnereivel való tárgyaláson, de a választók szemében is.

Adu ász az MKP kezében

A kiszivárgott információk alapján az MKP csúcsvezetése 15-10 arányban osztaná el a képviselői helyeket az MKP javára, a polgármesterséget viszont hagyná Bastrnák Tibor kezében. A parlamenti választások eredményének ismeretében a képviselői helyek elosztása kedvezőnek is tűnne MKP számára, ugyanakkor két tényt is figyelembe kell venni. Először is a Hídnak nincsenk ismert képviselő-jelöltjei, a párt, ha akarna, sem tudna még csak tíz ismert jelöltet sem állítani, és közben a funkciókat is betölteni, hacsak nem az MKP-ból nyerne meg néhány már ismert arcot. Utóbbinak ugyanakkor kevés az esélye, mert az átpártolók egyből hitelüket vesztenék köpönyegforgatásuk miatt a választók szemében. A másik, sokkal fontosabb és ütősebb tény maga a polgármesteri szék, amihez az MKP-n keresztül vezet az út. Amennyiben az MKP önálló jelöltet állít, és egy kevéssel jobban kampányol, mint négy éve, Bastrnák Tibor könnyen kieshet a székéből. A Híd alapítójának a sorsa egyenesen az MKP kezében van, amivel Andruskóéknak gyakorlatilag vétójoga lenne a tárgyalásokon.

Szlovákokat Komárom élére?

Ha a Híd és az MKP is indít polgármester-jelöltet, a magyarok szavazatai könnyen megosztódnak. Szlovák polgármester ötletétől sokan óckodnak, a Híd viszont – szlovák-magyar pártként – nem pengethet nemzeti húrokat, nem kampányolhat azzal, hogy Komárom élére magyar polgármester való. A szlovák városatya rémképének lobogtatását és
ezzel az egy magyar jelölt támogatását épp az MKP vette magára. Arról viszont nem esik szó, hogy a “magyar közös listára” a Híd profiljából adódóan szlovák képviselők is kerülnének.

Közös nevező… De mi is az?

Az Híd-MKP összeborulás háttere nem teljesen világos. A pártok közti együttműködések valamilyen politikai-gazdasági elképzelések vagy nemzeti hovatartozás mentén szoktak létrejönni. A magyar egység, mint indok, épp a Híd öndefiníciója miatt nem lehetséges. Programról viszont nem esik szó, nemhogy a megegyezés szempontjából, de még a pártok önálló elképzeléseit is teljes homály fedi a választók előtt. Egyedül Stubendek László tért ki arra, hogy a pártok közti tárgyalásoknak tervekről, prioritásokról kéne szólniuk, és csak aztán személyi kérdésekről. Érdemi válasz a felvetésre nem érkezett, csupán Bastrnák Tibor tért ki az írásra pár szóban, politikai rövidlátással jellemezve Stubendek Lászlót és társait.

Kinek jó akkor?

Egy biztos, a “közös listával” a polgárok elvesztik a választás lehetőségét. Újra a pártházakban, tárgyalóasztaloknál dőlne el, kinek van előjoga képviselni a várost. A Híd a parlamenti választások előtt joggal követelte a többpártrendszert, aktuális kérdésekkel bombázta a lakosságot, ütköztette véleményét minden lehetséges fronton, amit a választók rengeteg szavazattal díjaztak. Komáromban épp az ellenkezője készül, színtelen-szagtalan, elcsépelt szlogenekkel tűzdelt kampány pont arra lesz elég, hogy a pártszövetség jelöltjei átmentsék helyüket a következő időszakra.

Nem mellékes, hogy az együttműködés miként érintené a pártokat. A Híd számára megfelelő, mert továbbra is az “együttműködés pártja” maradhat, és helyi káderek hiányában is könnyedén bejuttathat újakat, ismeretleneket. A helyi MKP-nak ideiglenesen, nagyon rövid távon szintén kielégítő megoldás: jelentősebb konfrontálódás nélkül, olcsón meg lehet úszni a választásokat, habár jóval kevesebbhez, de továbbra is posztokhoz juthatnak. Kicsit is hosszabb távon és országos szinten viszont a túlzott és elhamarkodott összeborulás végzetes lehet. Az MKP ugyan jelen maradna a közéletben, de saját profil nélküli, másodhegedűsi szerepbe kényszerülne, amivel minden esélyét elvesztené az országos visszatérésre, és négy év múlva már bottal üthetnénk a nyomát.

/Pendulum/

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

További cikkek a témában: Komárom, az utolsó végvár?

A ’60-as években egy rövid ideig tervezett funkciójára is használták (pontosan addig, amíg meg nem épült az erre a célra sokkal alkalmasabb INCHEBA), de ezután zavartalanul működhetett kultúrközpontként (annyira zavartalanul, hogy azóta komolyabb felújítás sem történt rajta).

Az állóvizet pár éve a J&T csoport kavarta meg, amikor megvette a szomszédságában lévő telket. Valószínűleg rájöttek, hogy az épülő River Park látképébe egy lerobbant kommunista épület eléggé bezavarna, ezért 2005-ben megvásárolták (pontosabban a tulajdonukban lévő Henbury Development vette meg) az alatta lévő területet, körülbelül 9 millió euróért. A tervek alapján a River Park II. kerül majd a helyére.

A városlakók körében mindez hatalmas tiltakozási hullámot váltott ki. Mi lesz az ott tartott rendezvényekkel (Jazz napok, Topfest, Mikro Wilsonic, One Day Jazz, Electronic Beats, Underground majális, Flamenco fesztivál,…)? Miért ad engedélyt a város egy ilyen fontos épület eladására ill. lebontására?

Az épület fontosságához annyit azért hozzá kell fűzni, hogy főleg eszmei értékről van szó. Anno a város lakói építették a városnak (ami inkább a szocialista hatalom, mintsem a lakók érdeme), változatos programjának köszönhetően nincs az a pozsonyi, aki ne fordult volna meg benne. Sőt, tegye fel a kezét az a felvidéki egyetemista, aki ne járt volna ott, ha máson nem, legalább egy beánián vagy magyarbulin.

Természetesen ez a fontosság elég hamar semmivé válna, ha  a felsorolt  rendezvények számára lenne más alkalmas hely, de ilyen sajnos nincs. Vannak klubok, van Téli Stadion (ami elméletileg betölthetné a funkcióját-de aki már járt ott, valószínűleg egyet ért velem abban, hogy NEM), van INCHEBA (ami egy Airnek hatalmas lenne) és vannak színházak (amik egy Prodigy koncertnek nem felelnének meg). Egy a lényeg- Pozsonynak nincs  a ,,nem túl populáris, de nem is annyira rétegzene, hogy egy klub elég legyen rá” kategóriájú rendezvényekre megfelelő zárt koncertterme.

Mi történt az elmúlt 5 évben?

Volt aláírásgyűjtés a lebontás ellen, amit számtalan zenész, író és politikus aláírt (természetesen én is :); megpróbálták műemlékké nyilvánítani (ezt idén nyáron utasította vissza a műemlék védő bizottság); keringenek mindenféle szórólapok városszerte a gonosz városvezetésről, aminek semmi sem szent; az aktivisták levelet írtak az új kormánynak, mely reményét fejezte ki afelé, hogy sikerrel járnak.

Közben a városvezetés is feleszmélt. Próbálták visszavásárolni a területet. Meg is tehették volna- majd 25 millió euróért. Mondani sem kell, hogy egy olyan városnak,  mely egy felújításra váró hidat pénzhiány miatt inkább lebontana, erre nincs pénze. Így végül megegyeztek a tulajdonossal, hogy a River Park II-ben lesz egy koncertterem is, amit majd a város kibérel (évi pár száz ezer euróért).

A River Park egy wellness központ, mellette luxusmárkák üzletei. Nem épp az a helyszín, ahová egy Pendulum koncertet képzel el az ember. A lebontás, felépítés nem 2 napos munka. Addig hol lesznek ezek a rendezvények?

A PKO lebontási engedélye jövő év végéig szól. Tavasszal kezdenek neki, vagyis az idei programoknak még nem kell új helyszínt keresni.

Pozsony az elmúlt pár évben leküzdötte Bécs okozta komplexusai egy részét, és mert jó koncerteket hozni a városba. Ha a környező országokhoz viszonyítunk (és ne számítsuk bele Ausztriát), a helyzet még mindig nem jó, de alakul. Lett használható zenei blog, születtek új fesztiválok, és egyre több külföldi blogon találni programajánlót a pozsonyi rendezvényekre. Van/volt értelme ezt elrontani?

/Zebracsíkozó zrt./

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!

A minap a magyar kollégák írtak egy átfogó és élvezetes írást a világon fellelhető politikai viccpártokról, kezdve a magyarországi Kétfarkú Kutya Pártjától, izlandi, kanadai, német, lengyel, stb viccpártokig. Elemezték a viccpártok miben létét, esetleges sikerességük okait.

A cikkből például megtudhatjuk, hogy Reykjavik jelenlegi főpolgármestere is egy viccpártból való. Jon Gnarr pártja, a Beste Flokkurin (Legjobb Párt) fölényesen nyerte meg az idei reykjaviki helyhatósági választásokat, így ők adhattak jelöltet a polgármesteri székbe. De a cikkből többek között információt szerezhetünk minden idők legsikeresebb viccpártjáról, a lengyel Sörimádók Pártjáról is, amely az 1991-es országgyűlési választáson 16 mandátumot szerzett. Ilyenkor sajnálom csak igazán, hogy nem Lengyelországban születtem, mert velem született adottságaimmal biztos a pártelnöki funkcióig vittem volna;)

Korábban már mi is írtunk a német politikai humorról Horst Schlämmer német színész és humorista önjelölt német kancelláraspiráns személyében, akinek sajnos csak mozifilmen sikerült betörnie a nagypolitikába. Pedig pártprogramja igencsak tetszetős volt: először is lehetővé tette volna mindenki számára az ingyenes plasztikai műtétet; eltörölte volna az autóvezetők pontrendszerét; saját kis városkáját, Grevenbroichot német világvárossá tette volna, és minden ott lakó számára születésétől kezdve biztosította volna a 2500 eurós havi fizetést. Persze csak fiktív jelölésről volt szó, és lényegében csak az új filmje reklámkampányaként indult a választásokon.

De visszatérve hazai vizekre, viccpártok nálunk is léteznek, vagy éppenséggel Csehországban. Szlovákiában ugye van több is, de amit tényleg ebbe a kategóriába lehet sorolni az a „Paliho Kapurková, veselá politická strana“ (Paliho Kapurková, Vidám Politikai Párt), amelynek egyetlen képviselője és egyben pártelnöke Pavel Vass homonnai vidám mozdonyvezető.

Csupán kétpontos választási programjukkal a választási rendszert és egyes fogalmakat szerették volna tisztázni. Bár az igazat megvallva ez a párt nem is tartozik igazán a klasszikus viccpártokhoz, mert olyan semmilyen programmal és imidzsel álltak elő, meg tulajdonképpen csak én soroltam a viccpártok közé, többek között pl. azért, mert Pozsonyban több szavazatot szereztek, mint az MKP.

A párt keletkezését gondolom a cseh szakállas „testvérpárt” a Balbínova Poetická Strana (Balbín poétikus pártja) inspirálta, amelynek pártelnöke a szintén szakállas Jiří Hrdina. Itt épp gondolkodás közben látható:

A párt 2002-ben alakult egy sörözés keretén belül. Most rosszmájúan mondhatnánk, hogy a párt alapításakor biztos be volt kapva a társaság. És az, hogy máig léteznek, csak azt bizonyítja, hogy még nem józanodtak ki teljesen;) De így kimondottan kellemes kis társaság, és komoly választási programjuk is van, amely a BalbíNew Deal fedőnevet viseli és a párt honlapján megtalálható. Külön dicséretet érdemel, hogy saját kocsmával rendelkeznek, ahol kellemes kis koncertek és programok kerülnek megrendezésre, és kétfajta saját házilag készített sörspecialitással is rendelkeznek, függően a választások menetrendjétől. Most például egy Balbínova povolební 14° (Balbín választások utáni 14-es) és egy Balbínova 12-es van terítéken. Többek közt egy éttermet is üzemeltetnek, de még múltkor, amikor végre elhatároztam, hogy elnézek oda lecsekkelni a kínálatot, aznap reggel olvastam az újságban, hogy leégett. Biztos politikai összeesküvés áldozata lettem.

A végére még pár fotó

…a párt országos kongresszusáról…

… amikor a pártelnök a főtanácsosától kér tanácsot…

…és amikor Pavel Bém prágai polgármesterrel ünnepélyesen átadják a Václav teret: