Hadd éljen a béke a nemzetek között! Ez a felkiáltás kívánkozik a török elnök szentpétervári látogatása, és az orosz–török kapcsolatok felújítása mellé.

Sajnálatos módon azonban ennél minden sokkal összetettebb – a kétes célú békülés ugyanis nem indok az ünneplésre.

Diplomácia vagy naivitás?

   

A hirtelen jött orosz–török kapcsolatok megjavulásának eufóriájában Németország is a csábítás hálójába esett. Legalábbis erre engedhetünk következtetni a német kormány oroszországi összekötője, Gernot Erler kijelentéséből („Európának érdeke, hogy ez a jégkorszak Törökország és Oroszország között megszűnjön”).

(…)

Ez a kijelentés Németország részéről minden esetben naivnak bizonyul, vagy a legjobb esetben ezt egy diplomáciailag felesleges és hamisan pozitív állításként jellemezhetjük. A szentpétervári vacsoraasztalnál az elnököknek legalább lesz egy jó viccük arra, hogy a jelenlévőket megnevettessék.

Törökország célja, hogy Oroszországban elsősorban a nyugatellenes gondolkozást fixálja. Moszkva és Ankara szemében a Nyugat nem más, mint egy szarvas-patás ördög, aki minden slamasztika és kellemetlenség mögött ott rejtőzik.

A szentpétervári ölelés ereje

(…)

A „szuverén értékek” ideológiájának nagy szövetsége készülőben van.

Az eltévedt orosz bombázó lelövése csak egy aprócska bosszúsággá változik, amelyet a két fél a nagy geopolitikai játszmákban csupán egy egyszerű közhellyé minősít.

(…)

Az esetleges nagy változásokat alábecsülik az olyan mendemondákkal, amelyek azokról a szerencsétlen oroszokról szólnak, akik nem tudtak kellőképpen lustálkodni a török tengerpartokon, valamint azokról a törökökről, akik elveszítették kedvező üzleteiket az orosz vevőkkel.

A török elnöknek az EU-val való kapcsolatát csupán a zsarnoki elgondolás táplálja.

Ezért már csak abban reménykedik, hogy a szentpétervári kiruccanásával ne veszítse el a saját országával szemben a maradék lojalitását és a modernizációk iránti bátorságát.

aktuality.sk, Ľubomír Jaško: Putin opíjaný tureckým medom