- 2024. ápr. 18. - 10:47
Ez alkalommal, -utoljára-, ismét a múltba tekintek, hogy rövid verses összeállításommal búcsúzzak kedves olvasóimtól. Olvasóimtól, akik időről-időre figyelemmel kisérték költői szárnybontogatásaimat, s azoktól is, akik csak néha-néha olvasták soraimat. Olvasóimtól, akiknek remélem, sikerült verseimmel néhány...
„Könnyűvérű”, mondja rólad Mind, akit csak ismerek, S úgy folytatja, nálad bármit, Épp csak szívet nem lelek. Fejetlenül szórod széjjel Tested drága kincseit, S eltakarod mások elől A helyt, hol a szív lakik. Vágy...
Egy furcsa ötlettől vezérelve, visszanyúltam a múlt versterméséhez, s kiemeltem belőle egy szinte már elfeledett szerzeményemet… Félhomályban üldögélünk, Éj-szemedbe vágy ragyog, S arcod nézem, amint felém Félénk derűd mosolyog. Ébenszínű...
Egy októberi estén, az autóbuszban ülve... Leány ült le mellém este, Törékeny és hallgatag. Nyugtalan volt, feszes teste, Szürke színű árny-alak. Teher nyomta kókadt lelkét. Éreztem, bár nem beszélt....
Legutóbbi versem (Otthonában) folytatásaképp tálalom következő szerzeményemet, mely a szerelmes estet követő nap reggelét ragadja meg. Az ébredés mozzanatait... Belép lassan kis szobámba, Csöndbe-lépve jő felém, S mint egy angyal,...
I. Ajtaját még el sem érem, S máris úgy fut énelém, Mint a gyermek, szűz-örömmel, Kitárt karral, könnyedén. És mi rám vár, édes álom, Kis szobája, lámpafény, Meleg fészkét, bizony mondom, Épp ilyennek képzelém:...
I. Légy barátném, drága leány! Feleségem is akár. Meglátod, mily boldogság, mi Rád a karjaimba vár. Mosolyt csalnék arcodra én Éjt nappalon által, S vidám szívvel jönnél te rá, Mindig reám vártal. Csókolnám...
I. Kiűrűlt a borospohár. Oszlik az éj fátyola. Táncba hív és bűnre bír A pirkadatnak mámora. Átvergődött éjszakán túl Botladozva lépkedünk, Szinte vakon bóklászva már Csak az emlék tart velünk. Fejem forog. Émelyítő Élményeknek...
I. Menilmontant útját járom És a hulló levelek Bíborszínű, halk-susogó, Szép szőnyegén lépdelek. Reám tekint az őszi nap, Mohón szórja sugarát, S hallgatom a fák útszéli Szipogó, lágy sóhaját. . S amíg álmom szabadon foly,...