Szörnyű életkörülmények, felelőtlen, rasszista állam, nem törődöm társadalom, amely kitaszítja a romákat – nem túl hízelgő riport jelent meg az Al Jazeera hírtévé internetes oldalán Szlovákiáról, szemlátomást elég egyoldalúan mutatva be a csaknem fél milliós szlovákiai roma kisebbség helyzetét.
A riport egy hideg, márciusi jernyei (Jarovnice, Kisszebeni járás) látképpel indul (roma gyerekek játszanak az út szélén, nyomornegyedek, stb.), majd jönnek az interjúalanyok, például a 33 éves Martin Kaleja Januv, aki tanári asszisztensként dolgozik az iskolában.
„A legrosszabb a magánélet hiánya” – panaszkodja Martin, aki feleségével, apósával és három gyermekével él egy kétszobás „házban”, egy zöld növényzetet régen látott területen, több más házzal és bódéval osztozva rajta. „Ha megengedhetnénk magunknak, máshol élnénk. Nem is miattam, inkább a gyerekeim miatt” – mondja Martin.
Elképesztő adatok
A tanári asszisztens azon kevesek egyike – írja a cikk szerzője –, akik dolgoznak. Az önkormányzat becslései szerint ugyanis az ott élő romák 97 százaléka munkanélküli, és a legtöbben a segélyektől függnek.
A riport a Pénzügypolitiai Intézet (IFP) 2014. novemberi elemzésére hivatkozva elképesztő adatokat közöl, miszerint
[stw]
a cigány népesség közel 40 százaléka teljesen kívül esik a munkapiacon, közülük sokan feketén vállalnak munkát. A diszkriminációra és az alacsony iskolai végzettségre utalva az IFP megállapítja, hogy a 15-64 év közötti (aktív korú) roma lakosság körében mindössze 17 százalékos a foglalkoztatás mértéke. (Egyébként európai viszonylatban Szlovákiában a legmagasabb az egy lakosra jutó roma nemzetiségűek száma.)
Az Európai Romajogok Központja (ERRC) szerint Szlovákiában a roma lakosok rasszizmussal szembesülnek a munkaerőpiacon, gyakoriak a kilakoltatások, a megfélemlítések, aránytalan szintű rendőri brutalitásra is van példa, illetve a diszkrimináció „egyéb, finomabb” formáira is.
Az ERRC szerint 2008 óta a romák elleni gyűlölet-bűncselekmények száma országszerte nőtt, a szegregáció egyre mélyül, Kassa környékén egyenesen nyolc „szegregációs falat” tartanak számon, ami elkülöníti a fehér és roma lakosságot egymástól.
Az ERRC ráadásul úgy véli, hogy a romák rovására történő diszkriminatív retorika a szlovákiai liberális és a centrális politikusok körében is elterjedt.
„A roma közösség népszerű bűnbak a pozsonyi politikusok számára, amikor egy mélyen előítéletes társadalomban akarnak szavazatokhoz jutni”
idézi az Al Jazeera Jonathan Leet, az ERRC szóvivőjét.
Visszatérve Jernyére: a 6500 lakosú községben (becslések szerint) több mint 5600 roma él kevesebb, mint 1 négyzetkilométeren, pontos számot nem lehet tudni. Nagyjából 900 főre becsülik azon romák számát, akik nem szerepelnek a lakossági nyilvántartásban, és a jernyei romatelepen élnek.
A jernyei „gettóban” uralkodó állapotok pedig nem éppen emberségesek. A falu polgármestere, Florian Gina szerint a telepen lévő lakások felében nincs vezetékes víz, sem áramszolgáltatás, majd pedig egyértelműen a kormányzatot hibáztatja a körülményekért:
„Az állam nem törődik a [roma] emberekkel, a nemzeti kormány (…) nem törődik az ebben a régióban élő egyszerű emberekkel”
mondta Florian, elméselve az 1998-as jernyei árvíz történetét, amelyben 52 ember halt meg, és 170 otthon semmisült meg. Üldöztetésről, rendszerszintű rasszizmusról beszélt, és haraggal emlékezett vissza a politikusokra, akik az árvíz másnapján meglátogatták a községet, segítséget ígértek, amiből semmi sem vált valóra.
Az Al Jazeera stábja a polgármestertől visszatér a lakosok közé, ahol az 58 éves Ján Carnyt (valószínűleg Čarný) interjúvolják meg. Sajátos életképet mutat be a cikk.
„Az 58 éves Jan Carny és felesége Darina szomszédjaival beszélget egy kiégett autó előtt. Cigarettát füstölnek, üdvözlik az arra menőket. Járdák nincsenek, sáros utak mentén mennek hazafelé. Az arra elhaladó autókból kihallatszó hangos popzene itt-ott megszakítja a beszélgetést. (…) Darina a konyhába visszatérve lenyitja a sütő ajtaját, hogy átjárja a melegség a szűk szobát”
A riporter megtudja, hogy a párnak négy gyermeke és 15-16 unokája van, akik közül a felnőttek már mind munkanélküliek. Ján az asztma és légúti szövődményei miatt már nem dolgozik (ha visszanézzük, egy dohányzós jelenttel indult a riport ezen része), 120 eurós segélyt kap. Felesége részmunkaidőben dolgozik havi 300 euróért, és állításuk szerint 170 eurót költenek havonta gyógyszerre, a villanyszámlára és arra, hogy a feleség bejusson a munkahelyére.
Kezdetben azért tanulnak, hogy kitörjenek, aztán…
A történet a helyi iskolában folytatódik. A 34 éve ott tanító Jozef Bugna elmondta, hogy mikor megnyílt Jernyén az iskola, a diákok többsége fehér volt, aztán a rendszerváltás után a fehér családok saját iskoláért kampányoltak. Régen a 400 diák egynegyede volt roma. Ma már több mint 1000 diák van (!), és mindegyikük roma.
A diákok 75-85 százaléka szegény családból származik, a legtöbbjüknek nem stabil a családi háttere. Ahhoz, hogy segélyt kaphassanak, kilenc évet kell iskolába járniuk. Körülbelül 110 tanuló fejezte be a községben a kilencedik évfolyamot, ebből összesen 15 volt várandós az iskolai év végén, és mindössze 8-9 jelentkezett közép iskolába.
„Azt látjuk, hogy a diákok szeretnének tanulni, és kitörni, de 14 és 15 évesen egyszerűen elvesztik az érdeklődésüket (…). Azok száma, akik munkát keresnek majd – nulla”
mondja szomorúan Bugna.
A riport érzékletesen írja le, hogy iskola után a gyerekek hazamennek, de otthonukban nincs csapvíz, áramszolgáltatás, fűtés. Rendszeresen felütik fejüket a különböző betegségek: tüdőgyulladás, hepatitisz, amelyek aztán könnyen terjednek a vakcinák és az alapvető higiénia hiányában.
Kassa és a Luník IX
Aztán a stáb Kassa felé veszi az irányt, mégpedig a Luník IX-hez, a kommunizmus alatt eredetileg katonacsaládoknak épített lakónegyedhez, amely 4,5-6 ezer embernek adott otthont. A fehér családok azóta elköltöztek, a romák maradtak.
A Luník IX-en egy Vojtech Horváth (Horváth Béla?) nevű lakót kérdezik tapasztalatairól. Az elmondja a riporternek, hogy 420 eurós segélyéből 60 eurót fizet bérleti díjként a városnak, plusz 20 eurót kénytelen fizetni havonta a szomszédnak, hogy naponta néhány órát használhassák a tőle származó áramot. Csapvíz nincs. Családjával egy hónapban 100 eurót költenek élelmiszerre.
„Ha nincs sok pénzed, tudod, mit vegyél meg utoljára (…) A romák talán több pénzt kapnak más országokban, de Szlovákia szegény”
magyarázza Vojtech az Al Jazeera stábjának. Elárulta, hogy abban a reményben, hogy egyszer maguk mögött hagyhatják a Luník IX-en mindennapos túlzsúfoltságot és szegénységet, havonta 50 eurót tesz félre egy külön számlára az ETP nonprofit szervezet lakhatási programjának részeként. Amint az összegyűjtött összeg eléri a 2000 eurót, az ETP 9000 eurós mikrohitelt nyújt nekik, hogy egy másik községben építsenek új otthont.
Vojtech úgy nyilatkozott, nem hisz abban, amit a szlovák politikusok ígérnek, miszerint mindent megtesznek az életminőség javításáért.
„Soha nem történik semmilyen változás. A tisztségviselők a választások előtt idejönnek, azt ígérik, megoldják a helyzetet, de semmi sem történik. (…) Az újságírók és a politikusok azt mondják, hogy a Lunik egy olyan hely, ahova ha belép az ember, meghalhat. Ez nem igaz, az embereknek ide kéne jönniük és látniuk kellene, hogy normálisak vagyunk. Csak a gyermekeinknek nincs játszótere és az életkörülményeink rosszabbak”
Az Al Jazeera riportja valóban elég egyoldalúan mutatja be a helyzetet, ez azonban nem az ő hibájuk, ha elhisszük, amit a cikkben is írnak, hogy a megszólított Munkaügyi Minisztérium nem válaszolt kérdéseikre, ahogy Robert Fico és a Kormányhivatal sem.
Amire azonban kétségkívül hiba nélkül rámutat a cikk, az a roma közösség sorsának tarthatatlansága, az általuk érzett csalódottság a politikusokban és a fehér többségben, hogy a megoldást a kormányzattól várják, és hogy állandó és „rendszerszintű” problémának tartják a rasszizmust Szlovákiában (attól függetlenül, hogy ezirányú érzéseik jogosak vagy sem).
Ravasz Ábel: A magyarul beszélő romák a magyaroknak cigányok, a romáknak magyarok
Ehhez hozzátehetjük még a riporttal szinte egy időben megjelenő BBC-oknyomozást, amely arról számolt be, miként csalják Skóciába a kelet-szlovákiai nőket (főként roma nőket), hogy ott házasságra kényszerítsék őket ázsiai migránsokkal, akik így akarnak tartózkodási engedélyhez jutni az Unióban.
A romák megítélése finoman szólva is vegyes, a fehér lakosság (valós és vélt félelmei miatt) valóban igyekszik falakat emelni. Egy dolog azonban biztos: egy félmilliós, be nem illeszkedett, rossz életkörülmények között élő nemzetiségi kisebbség él Szlovákiában, melynek helyzetén előbb utóbb változtatni kell. Például azért, mert (ahogy az a cikkből is kitűnik), a roma családokban jóval több a gyermek, mint a fehér családokban, ami azt is jelenti, hogy a rossz életkörülmények között élő lakosság aránya nő, miközben a fehér lakosság száma stagnál, vagy csökken. És még egy kérdés a végére: miért épp az Al Jazeera készített riportot egy, az arab világ számára viszonylag eldugott közép-európai országról?
Körkép.sk, alJazeera.com
Nyitókép: dennikpolitika.sk
Kapcsolódó tartalom:
Megosztás:
Címkék: aljazeera cigányok cigánytelepek Főoldal jernye Kassa kirekesztés Luník IX munanélküliség oktatásügy rendszerszintű rasszizmus riport romak romatelepek Szlovákia
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.