Nemrég a Körkép.sk is foglalkozott azzal a témával, ami már egy ideje foglalkoztatja a törvényhozást is: a települések összevonása. Ennek célja, hogy a közös hivatalok működtetésével és a településvezetések összevonásával pénzt spóroljon meg a községeknek – illetve az államnak, amely a személyi jövedelemadókból származó bevételek egy részét juttatja vissza a községek számára.
A Pénzügyminisztérium mellett működő Pénzügypolitikai Intézet (IFP) most közzétett tanulmánya ennek a lehetőségnek a sajátosságait járja körbe. A dokumentum szerint a központosítással felszabadított forrásokat óvodák és iskolák építésére vagy a szociális szolgáltatások fejlesztésére lehetne fordítani.
Elképesztően tagolt közigazgatás
Tény, hogy európai szinten Szlovákiában az egyik legmagasabb az önkormányzatok elaprózottsága, egy községre nálunk átlagosan 1853 lakos jut, Magyarországon (ahol már korábban végrehajtottak bizonyos mértékű település-összevonásokat) ezzel szemben 3125, Ausztriában pedig 4134.
Miroslav Beblavý frakción kívüli parlamenti képviselő szerint
„csak a polgármesterek bére, illetve a képviselők esetleges javadalmazása felemészti a falu erőforrásainak egy jelentős részét”.
Az IFP ezzel egyetért, tanulmányában leszögezi, hogy Szlovákia településeinek 92 százaléka 3000 lakos alatti, és 3,5-ször több polgármestere van 100 ezer lakosra vetítve, mint az uniós átlag (képviselők aránya kétszer nagyobb az uniós átlagnál).
Százmilliós megtakarítások
A 250 lakosnál kisebb települések forrásaik több mint felét a hivatalok fenntartására és működtetésére költi, amivel a falufejlesztéstől vonnak el pénzt. Ezzel ellentétben a 20-50 ezres népességgel rendelkező városok kiadásainak csak 10 százalékát teszik ki ezek a feladatok. Példaként említhetnénk, hogy a települések hivatalainak és önkormányzatainak összevonása 20-50 ezer fős területekre csak az anyakönyvi hivatalok esetében 181 millió eurós megtakarítást jelentene. Összességében a mikrorégiók ilyen módon történő létrehozása 316 millió eurós megtakarítást jelentene.
Az IFP a tanulmány kapcsán létrehozott egy adatbázist, amelyben az egyes községekre vonatkozóan kikereshető, mennyibe is került az önkormányzat és a település hivatalainak fenntartása.
Konkrét példa
Vegyünk példaként két szomszédos községet, melyek egymástól mintegy 5 kilométerre fekszenek a járáshatár két oldalán. A 360 lakosú Kulcsod (Dunaszerdahelyi járás) például egy lakosra vetítve 236 eurót költ évente a községi hivatal és a kapcsolódó szolgáltatások működtetésére. (Az interaktív térképet tartalmazó adatbázis ide kattintva érhető el.)
Az IFP adatbázisa szerint, ha Kulcsodot összevonnák a szomszédos Csilizradvánnyal és Csilizpatassal (az anyakönyvi hivatal körzete szerint), összesen évi 312 212 eurót takarítana meg a három község együtt. Ha az összevonás egész mikrorégiót érintene, akkor Kulcsod 13 másik településsel alkotna egy mikrorégiót, amelynek központja a tőle 10 kilométerre lévő Nagymegyer lenne.
Kevésbé volna előnyös ugyanez például a Komáromi járásbeli Csicsónak, amely Komárom központú régióba kerülne, az ügyintézések kedvéért tehát több mint 30 kilométert kellene utazni (Holott Nagymegyertől szintén körülbelül 10 km-re fekszik).
A falvak nem értenek egyet
Nem csak az IFP gondolja úgy, hogy a települések összevonása komoly megtakarítást jelentene, ami elsősorban a lakosokat érintené pozitívan. Az INEKO intézet igazgatója, Peter Goliaš szerint egy ilyen változtatás nem csak a spórolást segíti, de a fejlesztéseket is.
„Egy nagyobb közigazgatási egység [mikrorégió] például megengedhetné magának, hogy uniós források és hitelek merítésére specializálódott szakértőket foglalkoztasson”
mondta Goliaš. Ebben van ráció, ha figyelembe vesszük, hogy például az EU határon átnyúló együttműködési programjában szerepelnek olyan pályázati lehetőségek, amelyek lakosságszámhoz kötöttek – például nem lehet kisebb, mint 10 ezer fő.
Az azonban kétséges, hogy a kis falvak egyetértenének az összevonásokkal. Egyrészt, a polgármesterek biztosan nem örülnének, hogy elvesztenék állásukat. Másrészt a mikrorégióba csoportosuló falvak között is kialakulhat konfliktus a felszabaduló források utáni verseny miatt. Előfordulhat, hogy a mikrorégión belül egy vidékekre kevesebb pénz áramlana, míg másoknak több jutna, attól függően, mekkora a súlyuk a közös önkormányzatban. Persze, ezt is lehet szabályozni világos játékszabályok lefektetésével.
Az is fontos érv, hogy az összevonás után az ügyintézés végett egy másik településre kell utazni (gondoljunk csak Csicsó példájára). Az összevonás koncepciójával a Szlovákiai Falvak és Városok Szövetsége (ZMOS) sem ért egyet – amelyet egyébként a csoportba tartozó falvak polgármesterei képviselnek –, inkább a közös hivatalok (anyakönyvi, építésügyi hivatalok) kiépítését szorgalmazná.
Láthatjuk, hogy a takarékosságnak is lehetnek hátulütői, ám egy dolgot még érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatban. A mikrorégiók kialakítása és a települési önkormányzatok összevonása a jelek szerint új közigazgatási rendszer létrehozását jelenti, adódik tehát a kérdés, hogy milyen lehetőségeket rejt ez magában a felvidéki magyarság számára – illetve milyen hátrányokat.
Körkép.sk, Hospodárske Noviny
Nyitókép: konzervativizmus.sk
Kapcsolódó írásunk:
Megosztás:
Címkék: belföld centralizáció falvak Főoldal közigazgatás közigazgatási rendszer politika Szlovákia településösszevonások városok
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.