Fiatal, kis ország rövid történelemmel, kevés államünnepi lehetőséggel. Ezekből is kettő tőszomszédságban: augusztus 29-én a szlovák nemzeti felkelést és három nappal később, szeptember 1-jén a szlovák alkotmányt ünnepeljük, aztán az önálló Szlovákia létrejöttén (amit a szilveszter igencsak elhomályosít) kívül szinte semmi ünnepelni való történelmi esemény a szlovák naptárban.

 

Pedig a régmúltból lenne mit ünnepelni, ha együtt tudnánk büszkék lenni közös királyainkra, közös történelmünk fontos eseményeire. De ebből az időszakból még mindig csak a művileg kreált „Uhorsko“ kifejezés életképes mindenfajta értékesebb belső tartalom nélkül. Uhorsko – soknemzetiségű államalakulat a Kárpát-medencében a 10 századtól a 1918-ig. Ennyi! 

 

Mi ünnepelni valójuk van a szlovákiai magyaroknak ezen a két ünnepen?

 

 hirdetes_810x300  

A szlovák nemzeti felkelést övező nimbusz lassan elhalványul a szlovák nemzeti tudatban is. Azzal párhuzamosan veszít a szocializmusban tündöklő fényéből, ahogy a felkelés aktív vagy kevésbé aktív részvevői lassan már mind eltávoznak az élők sorából. De örökre fent kell tartani a felkelést övező legendát, mert ez semlegesítheti a Tiso féle fasiszta Szlovákia kedvezőtlen képét.

 

A besztercebányai SzNF Múzeum, forrás: ubytovanienaslovensku.sk

 

Viszont a szlovák nemzeti felkelés nem a dél-szlovákiai magyarok ünnepe! És nem azért, mintha nem tisztelnék, csupán azért, mert abban az időben, 1944-ben a magyarok által lakott települések többsége nem tartozott Szlovákiához. Ugyanúgy, mint ahogy a szlovákoktól se követhetjük meg, hogy az 56-os magyar forradalmat sajátjuknak tekintsék, esetleg csak szintén tiszteljék, mivel akkor már többségük nem élt a magyar állam területén.

 

A másik államünnep 1992. szeptember 1-jének, a szlovák alkotmány születésnapjának állít emléket. Amikor még Szlovákia nem is létezett! Vagyis mondhatjuk, hogy az alkotmány szülte Szlovákiát, nem pedig Szlovákia az alkotmányt. Ritka dolog ez az európai történelmi gyakorlatban!

 

Az idén 25 éves szlovák alkotmányt 1992-ben a magyar képviselők nem szavaztak meg a szlovák parlamentben. Úgy értékelték, hogy az alkotmány egy nemzetállam dokumentuma. Erről tanúskodik az alkotmány preambuluma: „Mi, a szlovák nemzet… képviselőink által a következő alkotmányt hozzuk”. A preambulum egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének. Kifogást emeltek az alkotmány konkrét cikkelyeivel kapcsolatban is, érintve a társulási jogot, a művelődést, a nyelvhasználatot és az önigazgatást is.

 

körkép.sk/kollázs

 

Azóta a helyzet nem sokat változott! A nyelvtörvénnyel és állampolgársági törvénnyel együtt az alkotmány nemzetállami jellege még jobban kidomborodott,  a kisebbségek státuszának meghatározásában pedig érdemi változásra nem került sor.

 

Van okunk tehát az ünneplésre?

 

Száraz Dénes

Nyitókép: Ministerstvo obrany/archív

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!