Harmadik magyarként a Manaszlun – Varga Csaba nagyváradi hegymászó (Interjú)

Nemrég tért haza Nepálból Varga Csaba nagyváradi hegymászó, aki harmadik magyarként mászta meg sikerrel a világ nyolcadik legmagasabb hegycsúcsát, a 8163 méteres Manaszlut.

2015-ös kísérlete, miszerint feljusson a K2 csúcsára a rossz idő miatt kudarcba fulladt, bár ő és csapata jutott fel akkor a legmagasabbra. Ezt a hiányérzetet próbálta most pótolni, amikor egy augusztusi napon hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy nekivág. A kimerítő túra után nem sokat pihent, jelenleg a Hazajáró csapatával forgat Erdélyben.

Telefonon sikerült elérnünk, készségesen válaszolt a kérdéseinkre és engedett bepillantást a hegymászás kulisszatitkaiba a Körkép olvasóinak.

   

Hogyan készül fel az ember ilyen testet és lelket is igénybe vevő komoly mászásra?

Az ember igyekszik egész évben jó kondícióban tartani magát. Ilyenek a teljesítménytúrák, mint például a 60 kilométeres Kitörés túra, amely a Budai hegyeken át vezet téli időben és este. Biciklizés, úszás, vagy klasszikus erőnléti gyakorlatok is szóba jöhetnek. Kiváló lehetőséget biztosítanak az erdélyi havasok, vagy akár a Magas-Tátra, ahová sokszor és szívesen járok.

Hányadik mászásod volt a mostani? Egyedül mész ilyenkor, vagy társsal vágsz neki az útnak?

Ez volt a harmadik sikeres mászásom. Egyedül mentem, de nyilván ilyenkor sosincs egyedül az ember. Legtöbbször egy ottani logisztikai cég szervezi le az utat. Ők biztosítják az utazást, a felszerelés nagy részét, amit egészen az alaptáborig el is juttatnak.

Milyen magasan volt az a bizonyos alaptábor?

4900 méteren, innen mentem fel az úgynevezett magassági táborokig, amik nagyrészt egyenes részen fekszenek. Itt tudjuk megfelelően a sátrat felállítani. Nagyon fontos az akklimatizáció, aminek több fázisa van. A lényeg, hogy mindig feljebb kell menni, ott egy éjszakát eltölteni és aztán visszamenni az alaptáborig, ahol kipiheni magát az ember. Nagyon fontos így legalább a hármas táborig felmenni, ami körülbelül 6900 méteren van, és ott éjszakázni, akár több napot is. Majd újra leereszkedni az alaptáborig és ezt követően lehet megpróbálni a csúcstámadást. Maga az akklimatizáció több hetet is igénybe vehet.

Oxigénpalack és serpák nélkül vágtál neki a csúcsnak. Hogyan kell ezt elképzelnünk, mi ennek a folyamata?

Én a négyes táborból, körülbelül 7400 méteres magasságból indultam hajnali fél háromkor. A körülbelül 700 méteres szintkülönbséget 5-6 óra alatt tettem meg.

Gondolom, a csúcstámadáskor sok felszerelést nem cipelsz magaddal. Mégis mi az, ami kihagyhatatlan, létszükséglet?

Hágóvas, maga a ruha, ami ilyen kezeslábas és rengeteg víz kell. A lényeg, hogy minél könnyebben minél kevesebb terhet cipelve másszon az ember. Ezen a napon nagyon hideg volt, később mikor a nap felkelt, akkor viszont túl meleg. Sikerült kisebb fagyási sérüléseket szenvednem a lábujjaimon, ami eléggé fájdalmas, de hamarosan rendbe jön. Mindig úgy gondoltam, hogy a felfelé menet a kimerítőbb, de ugyanilyen koncentrálást, odafigyelést igényel az ereszkedés is. Fontos a megfelelő pihenőket betartani, közben arra is vigyázni, nehogy bealudjon az ember, ami végzetes lehet.

A magyarországi sajtót bejárta a csúcson készített magyar zászlós fotód. Milyen visszhangja volt ennek szülőföldeden, a Partiumban? Felérve milyen gondolatokkal küzd az ember?

Nagyon fontos volt számomra, hogy a nemzeti lobogónk felkerüljön. Ezzel a teljesítménnyel azt szeretném üzenni a kisebbségi létben élő magyar testvéreimnek, hogy ne asszimilálódjanak, ne vándoroljanak ki. Maradjanak meg a szülőföldjükön ott, ahol születtek, éljük túl ezeket a nehezebb időket. Reménykedjünk a magyar feltámadásban. A romániai szövetségekkel, egyesületekkel sosem kerestem a kapcsolatot. Magyarként vágtam neki. Sok ottani ismerősömnek nem tetszett, hogy magyar zászlót lobogtattam Nagyvárad felirattal, de ez várható volt.

Mint minden ilyen expedíciónak, ennek is van egy erős anyagi vonzata. Hogy sikerül biztosítani az erre szükséges anyagiakat?

Van, amikor önerőből oldom meg, de akadtak támogatók is, mint a Bethlen Gábor alap, vagy a Dextra Media. A mostani majd egy hónap 5500 dollárba került.

Jövőbeni tervek?  Esetleg az Andok vagy más hegységek?

Azt hiszem, maradnak a 8 ezres csúcsok, van még egy pár, amit meg szeretnék hódítani. Eddig négyszer voltam Pakisztánban, úgy hírlik nem biztonságos, de én sosem éreztem veszélyben magam. Ide még visszatérek.

Csabának sok sikert kívánunk, öregbítse továbbra is a magyarok hírnevét szerte a világban.

Dian Csaba