Adventi magyar református üzenet: Az igaz meglátogattatás

Nyitókép: Körkép.sk/Komjáthy Lóránt/a képen a csicsói református templom látható

A Körkép.sk cikksorozatában megszólítottunk négy-négy katolikus lelkiatyát és református lelkipásztort, hogy osszák meg olvasóinkkal gondolataikat Advent alkalmából. Ezúttal Nt. Lévai Attila csicsói református lelkipásztor felvidéki adventi üzenetét közöljük.

„Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból.” (Lukács ev. 1, 78)

Mindig jó érzés otthonunkban olyan valakit fogadni, aki szívünknek kedves. Az ember, különösen, ha messze került a szülői háztól, a jól megszokott közegtől, különösen tud annak örülni, ha néha egy – egy kedves ismerős, barát, vagy ha a szülők, nagyszülők meglátogatják. Ilyenkor már előre készülődünk, szeretnénk a közös együttlét perceit felejthetetlenné tenni, s örülünk annak, ha jól érzik magukat azok az emberek, akiket házunknál fogadunk.

   

A keresztyén ember, így november – december hónapokban, advent előtt, illetve adventben, szintén egyfajta várakozás örömét éli át. Ez a várakozás azonban más, mint az, amikor konkrét személyre várunk. Ez a szív és a hit együttes várakozása. Ilyenkor sokszor énekeljük gyülekezeteinkben az ismerős dicséretet, „Várj ember szíve készen, mert jő a Hős, az Úr”, s közben, hétről – hétre közelebb kerülünk a karácsonyhoz, amikor is gondolatban leborulunk a betlehemi jászolbölcsőnél, és hálát adunk Istennek a gyermek Jézusért, aki a világ Messiása, Krisztusa lett.

Ez az igevers, amely vezérigeként áll előttünk, egyedülálló ige, hiszen csak Lukács evangélistánál olvashatjuk. Zakariás énekében, ebben a prófétai megnyilatkozásban olyan bizonyságtételt fogalmaz meg Zakariás, amely beszél az eljövendő Messiásról, de arról is, aki ennek a megígért Messiásnak lesz az útkészítője, s aki nem más, mint Zakariás fia, Keresztelő János. Isten jelen akar lenni az emberek között, s ehhez őt is felhasználja, őt is megszólaltatja, s kimondatja vele bizonyságtételét. Felhasználja továbbá a fiát, akinek megszületése is Isten kegyelmes ajándéka Zakariás számára.

Amikor talán már le is mondtak arról, hogy valaha fiú utódjuk lesz, Isten akkor látja elérkezettnek az időt, hogy beteljesítse Zakariás és Erzsébet kérését. Zakariás kezdetben kételkedik, s éppen kételkedése miatt kell elnémulnia mindaddig, amíg fia meg nem születik. De ahogyan megszületik Keresztelő János, Zakariás megszólal. Eltölti a Szentlélek, prófétálni kezd, s próféciája mindmáig az egyik legszebb bizonyságtétel, a hívő ember számára a Biblia egyik legnagyobb kincse.

Zakariás mindezen élethelyzetek megélése közben, bizonyára feltette önmagában a kérdést: – mindezek miért történnek? S talán erre a kérdésre adhatja meg a választ vezérigénk is: „Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból.” Ez az oka minden csodának, a fiú születésének, és a Messiás eljövetelének is: Istenünk könyörülő irgalma. Ez az a fogalmi összekapcsolódás, amelyet mindig jó megtapasztalni az embernek életében.

Ezt ma is meg lehet tapasztalnia mindenkinek. Bizonyára sokan voltunk már valamilyen testi, vagy lelki nyavalyában, többen átéltek már súlyos betegségeket, műtéteket, sokan érezték és érzik is magukat elhagyatva, bizonytalanságban. Istenünk könyörülő irgalma épp ilyenkor nyilvánul meg, ha el tudjuk kérni ezekben a nehéz élethelyzetekben is ezt a könyörülő irgalmat. Mert ő, akitől kérjük, Isten, és az ő egyszülött fia, Jézus Krisztus megadhatja most is számunkra ezt a könyörülő irgalmat. Ez lehet ennek az adventi várakozásnak is a nagy, és legszebb üzenete. Életünkbe ismételten, vagy talán most először látogatóba jöhet Jézus. Ott áll szívünk ajtaja előtt, és arra vár, hogy bebocsássuk őt.

Vannak olyanok, akiknek állandó vendége Jézus, ők tudják mennyivel színesebb, mennyivel örömtelibb Vele, az Élet Urával az adventi váradalom, a karácsony, vagy egyáltalán, a hétköznapi élet. Hiszen ő fényként jött, felkelő fényként a magasságból. Jött azért, hogy az ő fényével bevilágítsa a mi életünket is. Jött azért, hogy ebből a fényből juttasson azoknak is valamit, akik ma még a homályban, a sötétségben élnek, de akik sóvárogják a világosságot. A fény, ami ő maga, megvilágíthatja mindannyiunk életét. Hiszen mindannyian járunk még néha a sötét oldalain e világnak, mindannyian ott vagyunk szüntelen a halál árnyékában, de ő ráigazíthatja lábunkat a békesség útjára.

Zakariás, Istennek ez a kedves embere erről tett bizonyságot majd kétezer éve, s ezt fogalmazta meg az ő próféciájában. Az azóta eltelt időszakban emberek milliói tapasztalhatták meg személyes életükben e prófécia igazát: Jézus, a lényéből és tanaiból áradó fény melegével a mi szívünket is felmelegítheti, a mi utunkat is bevilágíthatja. S ha kérjük őt, akkor meg is teszi. Istenünk könyörülő irgalmáért, mellyel meglátogatott minket a felkelő fény a magasságból.

Adja Isten, hogy ebben az ádventben, illetve majd karácsonykor minél többen érezzék életükben azt a meleget és azt a fényt, amely Jézussal beköltözik otthonainkba. Jézussal, a felkelő fénnyel a magasságból.

Lévai Attila, református lelkész, Csicsó-Felvidék

A csicsói anyaegyházközség és a kolozsnémai leányegyházközség a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Pozsonyi Egyházmegyéjéhez tartozik. A gyülekezetek élén 2000 óta lelkészként Lévai Attila áll, aki emellett a komáromi Selye János Egyetem Református Teológia Karának dékánja is.