Nyitókép forrása: webnoviny.sk

 

Se vége, se hossza a Kočnerhez kötődő politikusok és politikai funkcionáriusok sorának. A sajtóban napvilágra kerülő információk legújabb „áldozata” pedig ismét egy smeres exminiszter, Ján Počiatek. A Denník N közlése szerint Kočner videóra vette Ján Počiatek (Smer) az I. Fico-kormány pénzügyminisztere és Dobroslav Trnka akkori főügyész háromnegyedórás beszélgetését.

 

Počiatek a felvételen arról áradozik, milyen „fantasztikus bizniszt eszelt ki Ján Slota (akkor az SNS elnöke) az emissziós kvótákkal, és még Robert Ficot (akkori smeres kormányfőt) is sikerült megkerülnie. A kamerát egyébként, amely a videót rögzítette, Kočner szerelte fel Trnka irodájába. Az erről szóló felvétel a szlovák sajtóban október végén jelent meg.

 

„Még Ficot is átverte a pi…ába, nem adta neki a felét, hanem valahogy kicselezte. Totál király”

 

 hirdetes_810x300  

hangzik a felvételen, három hónappal azelőtt, hogy 2009 áprilisában teljes erejével robbanjon a korrupciós ügy a szlovák médiában.

 

„Ez a Slota hihetetlenül megszedte magát. Új bizniszt eszelt ki, amit senki nem ismert. Az emissziós kvóták eladását. (…) Valahonnan előásta, hogy vannak ezek a nemzetközi f…szom kvóták, amiről én sem tudtam, hogy léteznek. Ez a f…sz kiszagolta, előásta. Eladta egy kib…szott amerikai-japán konzorciumnak, két egész kétmilliárdért (koronáért – a szerk. megj.)”

 

áradozott Slota leleményességéről Počiatek Trnkának. Majd így folytatta:

 

„Ez a f…sz nem b…szakodott, fogta a motorfűrészt, mindegy, hogy olcsó volt vagy drága, de eladta. És van neki két milliárdja. Még Ficot is kicselezte a p…csába”

 

fogalmazott az I. Fico-kormány pénzügyminisztere, és a második Fico-kabinet közlekedési minisztere.

 

A Počiatek által emlegetett emissziós kvótákkal kapcsolatos csalással a rendőrség éveken át foglalkozott. A SNS által megkapott környezetvédelmi tárcával együtt. Szlovákia a bagóért eladott kibocsátási kvótákon több mint 66 millió eurót veszített. A legszebb, hogy a Főügyészség 2014-ben (tehát már a jelenlegi főügyész, Jaromír Čižnár vezetése idején) azzal zárta le az ügyet, hogy nem történt bűncselekmény.

 

Robert Fico akkori miniszterelnök az ügy kipattanása után 2009-ben az SNS két környezetvédelmi miniszterét is leváltotta, a választásokig végül a smeres Dušan Čaplovič vezette a tárcát. Fico kormánya azonban nem esett szét.

 

A Lemikon-ügy

 

Počiatek és Trnka az úgynevezett Lemikon ügyről is egyeztettek. A pénzügyminiszter azt kérte Trnkától, hogy a sajtó előtt segítsen neki levezényelni a kipattant botrányt.

 

A Lemikon egy offshore vállalat, amely az állami Tipossal évekig pereskedett bizonyos védjegyek miatt. Az eredetileg pár millió koronát érő védjegyek körüli ügy az elhúzódó bírósági eljárás és a kamat felszámolása után kétmilliárd koronára (nagyjából 66,7 millió euróra) hízott. A Legfelsőbb Bíróság – erősen vitatható módon – azt a határozatot hozta, hogy Szlovákiának ki kell fizetnie a teljes összeget a Cipruson bejegyzett majd Panamára költöző Lemikonnak. Később a sajtó kiderítette, hogy az offshore vállalat a J&T-hez köthető  Radovan Vítek érdekeltségébe tartozik.

 

Počiateknek volt miért idegeskedni. Jogosnak tűntek azok a gyanúk, miszerint miniszterként szándékosan nem tett meg mindent azért, hogy védje a Szlovák Köztársaság érdekeit. Počiatek ugyanis nem élt jogával, hogy rendkívüli jogorvoslatot kérjen. Ehelyett titokban kiegyezett a Lemikonnal a pénz kifizetésének módjáról, és rendkívül gyorsan át is utaltatott a cég számlájára 400 millió koronát (13 millió eurót), napokkal azután, hogy a Legfelsőbb Bíróság meghozta az ítéletet.

 

Počiatek nem hozta nyilvánosságra, hogy elkezdte kifizetni az offshore cégnek az összeget, ám cseh újságírók 2008 novemberében nyilvánosságra hozták az ügyet, Szlovákiában pedig újabb korrupciós botrány pattant ki.

 

A botrány kezelésében pedig Počiatek Trnka segítségét kérte. Annak részleteiről egyeztettek, hogy hogyan tálalják Počiatek felelősségét a nyilvánosságnak. Azt várta, hogy Trnka „megfelelően prezentálja” a történéseket, hogy ne „f…szként” jöjjenek ki belőle. Szó szerint kimondta, hogy azt akarja, Trnka a sajtónak nyilatkozza azt, hogy a kormány „hatékonyan védte Szlovákia érdekeit és mindent megtett, ami erejéből telt”.

 

A Lemikon-ügy kapcsán a parlament gyorsított eljárásban megváltoztatta a bírósági működési szabályzatot, hogy lehetővé tegye a főügyésznek a halasztást jelentő fellebbezés beadását.

 

Poičiatek arról győzködte a nyilvánosságot, hogy neki nem volt más lehetősége, mint fizetni. Az ellenzék közben azt hangoztatta, hogy a miniszter bizony rendkívüli fellebbezést nyújthatott volna be. Nem tette.

 

Počiatek  a videón arra utasítja Trnkát, hogy a sajtó előtt ne bocsátkozzon részletekbe, hogy az újságírók aztán „nem kérdezzenek tőle f…szságokat”. Trnkának azt kellett mondania, hogy nem lehetett mit tenni, a pénzt ki kellett fizetni, és hogy azt hangsúlyozzák, hogy a főügyész fellebbezésével így is sikerült megmenteni 1,5 milliárd koronát.

 

„Egyáltalán nem az a lényeg, mi az igazság, hanem az, hogy mit mondasz”

 

magyarázza Počiatek Trnkának, majd a főügyész megkérdezi tőle, hogy vannak-e újságíró ismerősei, akivel meg tudnák oldani a dolgot (nyilván az eset „megfelelő tálalásáról van szó). Počiatek azt mondja, nincsenek ilyen ismerősei, mire Trnka felajánlja, hogy neki van három-négy szerkesztő ismerőse, akikkel beszélhet.

 

Magyarul: a főügyész ahelyett, hogy a bűncselekmény gyanúját kivizsgálta volna, és utána nézett volna a Lemikon hátterének, a szemben ülő politikusnak megalázkodva kiszolgálta óhajait, hogy elvegyék a botrány élét.

 

Trnka Počiatek utasításának megfelelően sajtótájékoztatót hívott össze 2009. január 28-án.

 

„Szeretném önöket értesíteni arról, hogy tegnap aláírtam és a Legfelsőbb Bíróságnak indoklással együtt átadtam rendkívüli fellebbezésemet a Tipos-ügyben”

 

fogalmazott Trnka, kerülve a Lemikon emlegetését.

 

„El szeretném mondani, hogy az egész ügy egy sokéves pereskedésből született, amelynek eredeti tétje 20-23 millió euró volt. Ez az összeg fokozatosan kétmilliárd euróra nőtt”

 

mondta Trnka, majd elmondta a Počiatekkal megegyezett indoklást, amely szerint a

 

„per olyan stádiumba ért, mikor a pénzügyminiszternek kötelessége volt a Legfelsőbb Bíróság jogerős határozata alapján kifizetni a szóban forgó tételt. Nem volt semmilyen más lehetősége. Azt, hogy én ma fellebbezhettem a Legfelsőbb Bíróságnál, a kereskedelmi törvénykönyv gyors módosítása tette lehetővé“

 

Azt elhallgatta, hogy Počiateknek is lett volna lehetősége elkerülni a fizetési kötelezettséget – vagy eleve ki sem fizetni egy offshore vállalatnak.

 

Ján Počiatek pénzügyminisztersége után 2010-ben egyszerű képviselő lett, majd mikor a Smer újra hatalomra került, 2012-ben közlekedési miniszternek jelölték. 2016-ban a Smer listáján befutó helyen szerepelt – 9. volt  listán, majd 2016 áprilisában lemondott minden posztjáról azzal, hogy már csak üzleti tevékenységgel kíván foglalkozni.

 

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.