Belföld

Megszólaltak az eperjesi tragédia túlélői: „Nem maradt másom csak az életem, de az mindennél fontosabb“

A túlélők mindenüket elvesztették, a személyes tárgyaik odavesztek, a lakásukba minden bizonnyal sosem térhetnek vissza.

Nyitókép: Michal Frank

 

Kemény reggel várt azokra a lakókra, akik túlélték a pénteki eperjesi panellakásban bekövetkezett gázrobbanást.

 

A túlélők mindenüket elvesztették, a személyes tárgyaik odavesztek, a lakásukba minden bizonnyal sosem térhetnek majd vissza.

 

Akár egy rossz álom

 

A végzetes nap szörnyűségeiről legszívesebben megfeledkeznének. „Ez egy rossz álom“ – keresi a szavakat Naďa Mihaľáková (42). A 7. emeleten lakó pedagógusnő mindenét elvesztette a detonáció során.

 

„Nem maradt másom csak az életem, de az mindennél fontosabb“

 

– mondta a Korzárnak a pedagógusnő, aki nagyon jól ismerte azokat a szomszédait, akik elhunytak a robbanásban.

 

Naďa Mihaľáková a szerencsétlenség idején nem tartózkodott otthon.

 

„Munkában voltam, amikor azt mondták nekem, hogy ég a lakásunk. Odafutottam a lakáshoz és láttam, hogy a szomszédaimat az erkélyről evakuálják …“

 

Hogy mi lesz tovább, nem tudja.

 

„Egyelőre átmeneti szállást kínáltak nekünk. Mindenhol be kell jelentkeznünk, és meg kell mondanunk miféle segítségre lenne szükségünk. Ezek rövid távú dolgok, de hogy hosszú távon mi lesz, senki sem tudja. Reggel még pislákolt a tűz a lakóházban, nem tudom, hogy valaha még bejutunk-e oda“.

 

A tűzoltók az erkélyről mentették őket

 

Nehezen találta a szavakat Naďa Mihaľáková szomszédja is. Az idős férfi és lánya, akik a robbanás során a lakásban tartózkodtak, túlélték a szerencsétlenséget.

 

 „A robbanás előtt éreztük, hogy szivárgott a gáz. Én a konyhában voltam, a lányom a nappaliban, majd hirtelen robbanást hallottunk, a lakásunk pedig egyszer csak romokban hevert“

 

– mondta, majd hozzátette:

 

„Álltunk a folyosón és rongyokkal takartuk el az arcunkat, hogy ne lélegezzük be a port és az égésterméket. Aztán átmentünk a szomszédaink erkélyére, onnan evakuáltak minket a tűzoltók. Mindez a 8. emeleten történt“.

 

A panellakásban több tucat ember élt, akik nagy valószínűséggel már sosem térhetnek vissza az otthonaikba.

 

A legrosszabb még vár rájuk

 

A robbanás a környező bejáratokban élő embereket is érintette.

 

Anna asszony bevallotta, nem tudja, hogyan tovább, mert nincs nála semmije. A lakásban maradt az összes orvossága és irata. Az éjszakát a lányánál töltötte.

 

„Az éjszakát valahogy átéltük. Az ember sokkot kap, alszik egyet, de aztán elkezd arról gondolkodni, hogy mi lesz tovább. Arra várunk, hogy valamit mondjanak nekünk“

 

– mondta Anna asszony lánya.

 

Neki is voltak ismerősei az elhunytak között. „Bennégett a barátnőm édesapja“ – mondta. „Vannak emberek, akik hozzánk képest sokkal rosszabb helyzetben vannak. Nekem szerencsére élnek a szüleim“.

 

Nagyra értékelték az eperjesiek szolidaritását, de Anna asszony lánya szerint ez még csak a kezdet, és a legnehezebb dolgok még csak most következnek.

 

A gyerekek is látták a szőrnyűséget

 

A 73 éves Mária Lehocká az eperjesi Műszaki Szakközépiskola internátusán töltötte az éjszakát.

 

Az asszony a gázrobbanás sújtotta lakóház közelében lakik, őket amiatt evakuálták, mert kitörtek az ablakaik. Az asszony szerint ez „nulla pont“ ahhoz képest, hogy a robbanásban az ismerősei haltak meg.

 

A robbanás idején Mária asszony éppen otthon volt. „Egy erős nyomáshullámot éreztem, ami egyenesen a számítógép mellé taszított “. Először azt hitte lezuhant egy helikopter.

 

 „Többen is kimentünk, segíteni akartunk, de már nem engedtek ki bennünket. Csak szavakkal tudtunk segíteni, néztünk és sírtunk“

 

– emlékszik vissza a pénteki tragédiára.

 

 „Borzasztó volt, és hova tovább, egyre rosszabb. A lángok egyre magasabbra csaptak. Nekünk azt mondták, távozzunk, mert fennáll a veszélye annak, hogy összeomlik az épület. Ezenkívül előfordulhat, hogy a mi lakóházunk statikája is megbomlik“.

 

 „Nem tudom, hogy ki lehetett, csak annyit hallottam, hogy egy férfi kétségbeesetten kiabál a kilencedik emeletről, majd az erkélyjel együtt lezuhan. Nem tudom túlélte-e, de valószínűleg nem“

 

– emlékezett vissza az asszony, majd hozzátette: „Közben arra a jártak a gyerekek, akik mindezt látták. Szörnyűséges volt“.

 

SME

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 17 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket

Megosztás