Az elmúlt 30 év az elszalasztott lehetőségek időszaka volt a magyarság számára – Furik, Agócs és Filip a Pátriában

Nyitókép: kollázs/napkeletnepe.hu, körkép.sk, gomorilap.sk

A régiófejlesztés és a leszakadó régiók problémája volt a Pátria rádió szombati politikai vitaműsorának témája. A stúdió vendégei Filip Mónika (párton kívüliként az SaS listáján), Agócs Attila (Most-Híd) és Furik Csaba (MKP) voltak. A három párt három magyar nemzetiségű képviselőjelöltje  egy-egy leszakadó régióból származik. Agócs és Furik önkormányzati, Filip minisztériumi tapasztalatai alapján értékelte a helyzetet.

Amiben egyetértettek, az az elmúlt évtizedekben tapasztalt koncepciótlanság volt, ami a régiófejlesztést és az átgondolatlan, nem hatékony pénzosztást jellemezte.

Hogyan kezeli az állam a leszakadó régiók problémáját

   

„A legkevésbé fejlett járások agendája nagy belső fejlődésen ment keresztül. Eredetileg 12 ilyen járás volt, ez később felment 20-ig, melyből 8 van délen. Járási szinten fejlesztési tanácsok alakultak, hogy hogyan lehetne helyi szinten előbbre vinni az ügyet. De többet álmodtunk, mint amennyire a bürokrácia később lehetőséget adott“

–fogalmazott Agócs Attila, mellyel közvetve a Most-Híd saját minisztereinek munkáját is kritizálta.

A Bodrogközből érkező Furik Csaba el is ismerte, hogy bár az elején ő maga is részt vett a bizottsági munkában, néhány év után inkább kiszállt a történetből.

„Mert kérdéseimre soha nem kaptam választ. Az álmodozások szintjén maradt a dolog. Azt láttam, hogy a járáson belül néhány vállalkozó vagy közösség komoly pénzeket kaphat, de nem láttam azok munkahelyteremtő képességét. Nagy hatása így nem volt”

– fejtette ki.

Filip Mónika, aki belügyminisztériumi osztályvezető, az államigazgatási tapasztalatai alapján elmondta, hogy  a 2015-ben bemutattott régiófejlesztési koncepció eeve szerencsétlen volt.

„2015-ben az addig önkormányzati szinten működő régiófejlesztést államosították. A hatáskörök átkerültek a járási hivatalokhoz. Ott azonban nem volt kapacitás erre, sem kellő anyagi keret“

–vázolta.

Anton Marcinčin kinevezett kormánybiztos ugyan igyekezett minél lejjebb vinni a régiófejlesztést és a helyi igényeket belekomponálni, pozitív törekvéseit azonban állami szinten megakadályozták.

„Erős volt a bürokrácia, a minisztériumok közti versengés”

– tette hozzá Filip Mónika.

Az SaS listáján induló magyar jelölt szerint a tervszerű, rendszerszintű hozzáállás elmaradásának magyarázata, hogy Szlovákiában politikai okokból nem természetes régiókat alakítottak ki. Filip szerint ennek érdekében meg kellene változtatni a megyei felosztást.

A műsor szereplői egyetértettek abban, hogy az alapvető gond az önkormányzat és az állam közti elosztás, melynek eredménye, hogy az egész leginkább fejetlen pénzosztássá vált az egyes falvakban, tervszerű hozzáállás nélkül. És bár nagyon sok pénz megy a régiókba, mégsem látni az eredményt.

Agócs Attila a vegyespárt politikai felelősségét védve ugyan igyekezett hangsúlyozni, hogy tartalmi megvalósulás terén azért sok minden történt.

„Munkahelyek teremtődnek, helyi piacok épültek, roma gyerekek felzárkóztatása indult be”

– sorolta az eredményeket.

Furik Csaba elismerte, hogy vannak eredmények, ugyanakkor egyes magyarlakta régióban, ahol 30 éve 20 százalékos a munkanélküliség, és van olyan falu, ahol 50 százalékos, ott nincs meg a motivációja ezeknek a rétegeknek.

„Én nem csak messziről jöttem, de az országnak van egy Sario ügynöksége is, mely a régióban egyetlen egy munkahelyet sem teremtett. Egy nagy koncepció hiányát látom”

– fogalmazott.

Kitörési stratégiák

A kérdésre, hogy hogyan nézhetne ki az átfogó stratégia, amely reális megoldást hozhatna Filip Mónika elmondta, hogy a régiófejlesztés nemcsak a munkahelyteremtésről szól. Az első pont a rendszeres, koncepcióbeli hozzáállás.

„ A régiófejlesztés és az azzal járó hatásköröket és pénzeket le kellene vinni a természetes régiókba, megyékbe. Az ideális az lenne, ha a a megyerendezés megváltozna, és természetes régiókat hoznánk létre”

– hangsúlyozta.

Az SaS programjában szerepel, hogy eltöröljék a munka után való utazási támogatást.

„Az embereknek kellene vissza költöztetni a régiókba. Az SaS ezért bevezetné a hazatérést segítő járadékot”

– tette hozzá.

A vendégek egyetértettek abban, hogy az infrastruktúra kiépítése, gyorsforgalmi utak déli bővítése szintén elengedhetetlen. Ahol pedig nincs vasút, ott az autóbuszokra kell kiterjeszteni az ingyenes közlekedést.

Szóba került a földrendezés fontossága is a turizmus növekedése érdekében.

Agócs Attila szerint az elmúlt 30 év eredménye közös felelősség, mely stabilitással és összefogással orvosolható.

Elvesztegetett 30 év

Filip Mónika azonban ezzel ellentétben a politika felelősségét hangsúlyozta.

„Elvesztegettünk 30 évet és sok mindent nem rendeztünk. Mindhárman a magyar közösséghez tartozunk, mely a déli régióból származik.  Voltak magyar minisztereink, meőgazdasági, régiófejlesztési, környezetvédelmi tárca, de nem látom az eredményeket. Volt pénz, és biztosan van eredménye is. De nem hiszem, hogy amit eddig láttunk, az a hatékony és szisztematikus módja a régiófejlesztésnek. Pozitív, hogy a kormány igyekszik, de nem látom a koncepciót. Inkább politikai reklámként szolgál”

– mondta határozottan.

A politikai stabilitással kapcsolatban úgy látta, a gyilkosság, a korrupció ellenére a kormány valóban maradt, ami a stabilitásjele, de az eredmények elmaradtak.

„A stabilitás fontos, de még fontosabb az, hogy előtérbe kerüljön mindaz, amiről most beszéltünk”

– zárta.

A kiugrási lehetőségekkel kapcsolatban Furik, Agócs és Filip egyetértettek abban, hogy leginkább az infrastruktúra-fejlesztés, a turizmus, a bor- és sportturizmus, a halászat, vadászat, valamint a határmenti régiók együttműködése hozhatja meg a fejlődést a jövőben a déli és keleti, magyarlakta területek számára.

Körkép.sk