RTVS-vita: Amikor Bárdos, Ravasz, a gazdavezér Oravec és a szlovák nacionalizmusa találkozik

Nyitókép: reprofoto, RTVS

Érdekes összeállításban találkoztak a politikai szereplők a közmédia kedd esti politikai vitaműsorában. Az eddigiekben ugyanis vagy 1-1 fő vitázott, vagy túl nagy halak közé engedték Bárdost és a Most-Híd valamelyik politikusát. Így nem igazán tudtak kellően kibontakozni, mivel nem játszottak meghatározó szerepet.

Most azonban az öt százalék körüli, vagy a bejutási küszöbb alatti pártok jelöltjei találkoztak egymással, egyszerre rögtön nyolcan. Így az MKÖ és a vegyespárt képviselője is megmutathatta, mit tud.

Hogy még nézhetőbb legyen, melléjük sorsolták František Oravecet, a gazdatüntetésekről ismert párt, a Máme toho dosť! (Elegünk van!) líderét, Štefan Harabint, vagy a politikai pojácaságát nacionalizmussal fűszerező  Eduard Chmelárt (socialisti.sk)

   

Az RTVS több mint 2,5 órás adásában volt minden: magyarellenes nacionalizmus, egymás kiosztása, a vártnál némileg gyengébb teljesítmény is egyesek részéről . De nézzük, kinek hogy sikerült a helytállás.

Míg a JOJ TV-ben Bárdos Érsekkel, a TA 3-ban Bárdos Bugárral, az RTVS-ben Bárdos Ravasszal találkozott. A vegyespárt így háromszor három különböző variációval próbálkozott, és meglepő módon Ravasz teljesítménye volt a legjobb.

De menjünk csak sorjában. A kötelező körök (mi lesz az első lépése a választások után, hogyan értékeli a parlamenti történéseket, egészségügy, nyugdíjasok kérdése, családpolitika, bérlakásépítés) nem hoztak túl sok említésre méltót. leszámítva Oravecot (Máme toho dosť!), aki többször a magyar füleknek is jól csengő megoldásokkal érkezett.

Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy pártjuk alapját a gazdák adják, a mezőgazdaság pedig úgy, mint évtizedekkel ezelőtt, napjainkban is az egyik fő munkahely-és értékteremtő ágazat lehetnek. Elmondta, hogy az emberek már ezer éve is a földeken dolgoztak, és mindenki megélt belőle.

„30 éve egész falvak dolgoztak a szövetkezetekben és volt munkájuk a régiókban.”

– mondta Oravec. Hangsúlyozta, hogy arra kellene törekedni, hogy a munka jöjjön az emberek után, ne pedig fordítva, és hogy a saját élelmiszerellátottság mértékének növelésével szinte nullára lehetne csökkenteni a munkanélküliséget az országban.

Ravasz első furcsasága az iskolaügy kérdésénél jött elő, amikor a gyermekek kötelező óvodalátogatási programjánál a magyarok helyett inkább a szegényebb rétegekről (értsd romákról) beszélt. Ugyanezt megismételte az alapiskolák kapcsán is. A pozitív diszkrimináció és fejkvóta emelésénél először szintén a romákat említette, csak utána a magyar nemzetiségű iskolákat. Látva, hogy Magyarország mekkora összegeket költ a dél-szlovákiai óvoda felújítási programba,hangsúlyozta, hogy 150 új óvoda épül az országban, de azt nem említette, hogy hol.

Az egyébként a műsor egészére jellemző nacionalizmus is itt jött elő leginkább a szlovák jelöltekből. Konkrétan Eduard Chmelár húzta elő a véres kardot, a nagyszarvai esetet említve elrettentő példaként. Mármint, hogy az ottani (egyébként összesen három iskolaköteles diák miatt, akik iskoláztatása a környező települések szlovák oktatási intézményekben biztosított) szlovákoknak nincs biztosítva az anyanyelvi oktatás.

„Így nézne ki az autonómia? A magyarok megakadályoznák, hogy a gyerekek szlovákul tanulhassanak saját területükön?”

– vette elő a sovinizmust, majd a műsor során többször megismételte.

A két magyar nemzetiségű jelölt közös erővel gond nélkül leszerelte. Ravasz azt mondta, hogy a szocialista és a nacionalista nem jó kombináció, és Chmelár kiragadott példával kelt hangulatot. Bárdos pedig azzal vágott vissza, hogy minél kevesebb szavazója van egy pártnak, annál inkább előhúzza a magyar kártyát és talál ki hamis dolgokat.

Az MKÖ listavezetője Ravasz Ábelnak is odavágva hozzátette, hogy hiába volt a Most-Hídnak államtitkára az iskolaügyben, ha a tárcát az SNS vezeti, akinek sem szakmai hozzáértése, sem akarata nincs a valós kérdések megoldására.

Majd Chmelár újabb hangulatkeltésként a magyarok szlovák nyelvoktatásával próbálkozott, amit Bárdos azzal hárított el, hogy a probléma a nem megfelelő oktatási módszertan kérdése.

Ravasz mindezt azzal támogatta meg, hogy egyes magyar iskolákban a gyerekek jobban tudnak angolul mint szlovákul, mert az angolt idegen nyelvként oktatják, ahogy a szlovákot is kellene.

Elmondható, hogy a mintegy 150 perc során Ravasz Ábel reakciói, válaszai konkrétabbak, összeszedettebbek, természetesebbek voltak Bárdosnál, akinek többször legfeljebb a vegyespárti jelölt által elmondottak megismétlése jutott.

„Chmelár a magyar kártya után a cigány kártyát is előhúzta, Ilyen embereknek nincs mit keresniük a kormányban”

– intette rendre egyik alkalommal Chmelárt Ravasz.

A magyar kártya keverése közben felüdülést jelentettek Františk Oravec pontos, érhető kijelentései. Például a nyugat-európai országok és Szlovákia közti bérek kiegyenlítéséről, mely szerinte megoldást jelentene az oktatás színvonalának növelésére, vagy az orvosok külföldre távozásának a megakadályozására.

„A segélyfüggővé vált szülők gyermekeit az iskolákba kell vinni, hogy kitanuljanak, majd munkát kapjanak. Ha kell, akár a mezőgazdaságban is. A föld ugyanis nem a támogatás beszedésére van, hanem arra, hogy élelmiszert termeljen és munkát adjon az embereknek. Így az államkassza is jól jár“

– magyarázta. Majd Ravasz korábbi szavaira reagálva hozzátette, hogy nem az a lényeg, hogy három vagy öt éves kortól lesz-e kötelező az óvodalátogatás, hanem hogy a gyermekek ott megfelelő képzést kapjanak, megfelelően motivált, jól fizetett tanároktól, akik a társadalom számára hasznos embereket nevelnek belőlük.

A magyar kártyát láthatóan tudatosan kijátszó Chmelár támadásai az egészségügyi résznél is folytatódtak. Bárdost azzal vádolta, hogy csak nevet, mellébeszél, és nem válaszol a tényekre. Ez ugyan nem volt igaz,  a két magyar politikus összehasonlításában azonban Ravasz teljesítményén látszódott, hogy több gyakorlata van. Így jobban helytállt a támadások kereszttüzében. Bárdos puhább, kevésbé konkrét fellépést mutatott. Ravasz képes volt gyorsan, tömören válaszolva lefegyverezni ellenfelét.

Bárdos  kis idő elteltével mégis visszatért a műsorba, amikor a kórházi sztratifikáció (értsd, hogy adott helyen azt az orvosi ellátást végezzék, melyhez a legjobban értenek, és mindez elérhető távolságra legyen az egész országban) kapcsán hangoztatta, hogy a régiókban élő magyaroknak ugyanolyan joguk van a minőségi egészségügyi ellátásokra, mint a nagyobb városokban élőknek.

František Oravec itt is a nyugattal szembeni bérkülönbséggel érvelt. Kiemelve, hogy az egészségügyre szánt elvonásokból ne lehessen a hasznot termelni, és  pénzügyi csoportoknak kivinniük a rendszerből (lásd Penta), hanem legyen visszaforgatva az egészségügybe.

„Ebben van a lényeg, hogy miért nincs elég, gyógyszer, orvos, és miért halnak meg azok is, akiknek nem kellene”

– jelentette ki a Máme toho dosť! párt elnöke. A gazdavezér a nem működő igazságszolgáltatásra is konkrét példát hozott elő. Míg a sajtóból ismert, és egy időben megvádolt Vadala és Rošková közül előbbi az olasz igazságszolgáltatásnak köszönhetően már börtönben ül, addig utóbbit, aki a Smer védelme alatt áll, ha csak nem változik a jelenlegi Büntető Törvénykönyv, soha nem lehet lesz börtönbe csukni.

„Nem kell a meleg vizet feltalálni. Elég átvenni az osztrákoktól az ő Büntető Törvénykönyvüket”

– mondta.

Az egyik legérdekesebb része a műsornak az volt, amikor Oravec frontális támadást intézett a most-hidas Ravasznak. Számonkérve a vegyespárttól a dán disznófarmok beengedését az országba, a csallóközi ivóvízkészlet szennyezésének kérdését, vagy a Lex Csallóköz be nem tartását. Ravasz Ábel ezekre érdemben reagálni sem volt képes.

A vegyespárt a nézői kérdéseknél sem hazudtolta meg önmagát, és a nézőtéren ülő, a Most-Híd egyik fizetett alkalmazottja azt kérdezte Bárdostól, hogy visszalép-e a választásoktól, ha a szerdán nyilvánosságra kerülő felmérések a Most-Híd előnyét fogják mutatni (mintha már ismerték volna a felmérés eredményét).

Bárdos erre rutinosan úgy válaszolt, hogy nem közvélemény-kutatásokat, hanem választásokat kell nyerni. Példaként a legutóbbi EP-választások tapasztalatait hozta fel, ahol az előzetes felmérések ellenére az MKP rávert a Most-Hídra.

Körkép.sk