Ki kicsoda az új kormányban? – III. rész – Körkép-összefoglaló

Nyitókép forrása: körkép-kollázs/sme.sk,,webnoviny.sk

Szombaton beiktathatják az új minisztereket és ezzel hivatalosan is felállhat az új kormány. Cikksorozatunk korábbi részeiben röviden bemutattuk az OĽANO és a Sme rodina leendő minisztereit, most az SaS van soron.

Az SaS alapvetően egy liberális párt, de inkább az irányzat gazdaságpolitikai elképzelései hangsúlyosak nála. 2015-ben Szlovákiában Richard Sulík pártelnöknél csak Marián Kotleba kritizálta jobban a tömeges migrációt támogató európai politikát.

Nézzük, mit érdemes tudni az SaS minisztereiről:

   

Richard Sulík, gazdasági miniszter és első (gazdasági ügyekért felelős) miniszterelnök-helyettes (SaS) – az SaS elnöke, Igor Matovič leendő kormányfő régi fegyvertársa, lényegében ő juttatta be a politikába az Egyszerű Embereket. Sulík végzettségét tekintve közgazdász. A következő kormánykoalíció legtapasztaltabb pártelnöke.

Richard Sulík az SaS elnökeként elsősorban gazdasági prioritásokat próbál majd érvényesíteni a kormányban. A vállalkozói szektor bürokratikus terheinek csökkentését, az adózás egyszerűsítését ígérte a kampány során.

Ellenzékből sokat kritizálta a Smer kormányainak osztogató és újabb adónemeket „kitaláló” gazdaságpolitikáját. Nem véletlenül, hiszen bár sok szociális csomagot fogadott el az előző kormány, sok új terhet is kirótt – nem csak a vállalatokra, hanem az egyszerű emberekre. Ide sorolhatjuk például a biztosításokra kirótt adót, a megemelt osztalékadót, a bankadót (amelynél egy politikus sem akadályozta meg a költségek továbbterhelését a hétköznapi ügyfelekre), és így tovább. Sulík még ellenzékből azt ígérte, eltörli az ingyenes vonatozás lehetőségét és az ingyen ebédet (egyik sincs ingyen, az állami vasúttársaságot súlyos tízmilliókkal kell dotálni a közpénzekből, az ingyen ebéd pedig valójában csak államilag támogatott ebédet jelent…). Azóta ezeket a terveit jegelte…

Bár kétségkívül a korábbi ellenzék legmegfontoltabb és leginkább koncepcióban gondolkozó politikusáról van szó, Sulík nem igazán a leghitelesebb pártelnök – leginkább azért, mert régebb óta van a politikában, mint a társai. 2011 októberében a görög mentőcsomag elutasításával lényegében megbuktatta a Radičová-kormányt, amelynek következményeképp a Smer 2012-2016 között egyedül tudott kormányt alakítani.

Sulík szintén kapcsolatban volt Marián Kočnerrel, bár kettejük viszonya koránt sem annyira egyértelmű, mint a Smer politikusai esetében. 2010-ben a főügyészválasztás kapcsán beszélt Kočnerrel, igaz, a puszta találkozón kívül terhelő kijelentés nem hangzott el. A találkozóról készült videó röviddel a 2012-es előrehozott választások előtt került nyilvánosságra.

A mostani kormányalakítás kezdeti fázisában Sulík élesen bírálta koalíciós partnereit: először Boris Kollár (Sme rodina) irracionálisan ambiciózus lakásprogramját utasította el, aztán Eduard Heger (OĽANO) luxusadójáról nyilatkozta azt, hogy az SaS kormánytagságával ez nem egyeztethető össze.

Branislav Gröhling, oktatási minister (SaS) – A liberálisok oktatási szakembere, akit sokan tévedésből fodrászként emlegetnek. A félrevezető ragadványjelző hátterében az áll, hogy Gröhling évekkel ezelőtt megalapította a Pierot fodrászatot, amely egy elég kiterjedt szalonhálózatot foglal magába.

Gröhlinget inkább sikeres cégvezetőnek tartják, nem pedig fodrásznak, saját cégén belül is sokat tett az alkalmazottak képzéséért. Az oktatásügy területén még ellenzéki pozícióból az uniós források hatékonyabb merítéséért kardoskodott, sokat foglalkozott a pedagógus-hiánnyal és a pedagógus-asszisztensek hiányával.

Ellenzéki parlamenti képviselőként kifogásolta az oktatási reform bevezetésének elmulasztását, amelynek egy kidolgozott verzióját egyébként az SNS süllyesztette el valamelyik fiókban 2016-ban. Gröhling sokat bírálta az SNS-t, amiért csak mérsékelten növelte a pedagógusok bérét, miközben a tanári szakma rohamosan veszt népszerűségéből.

Gröhling egyébként korábban szükségszerűnek tekintette az iskolahálózat racionalizációját. Ez a gyakorlatban a kisebb létszámú iskolák helyzetének átértékelését jelenti. Mivel a magyar tannyelvű iskolák között jóval nagyobb számban vannak kis létszámú intézmények, a racionalizáció a magyarokat sokkal nagyobb mértékben „bünteti”, mint a többségi nemzetet. Egyelőre kérdés, hogy az oktatás-fejlesztés területén az új miniszter mennyire lesz fogékony a nemzetiségek iskoláinak nézőpontjára.

Ivan Korčok, külügyminiszter (SaS) – jelölése nagy megkönnyebbülést jelenthet a magyarok számára. Na, nem azért, mert Korčok olyan nagy magyarbarát lenne, hanem azért, mert a sajtóban leendő külügyminiszterként emlegetett másik név a nyíltan Magyarország-ellenes Rastislav Káčeré volt.

Korčok mögött jelentős külügyi tapasztalat van, ennek ellenére neve nem annyira ismert, mint például Eduard Kukané, Jan Kubišé vagy Miroslav Lajčáké. Részben azért, mert elődeitől eltérően nem folyt bele a hazai politikába. A leendő külügyminiszter jelenleg washingtoni szlovák nagykövetként ténykedik, és várhatóan távollétében nevezik majd ki külügyminiszternek, mivel hazatérését követően mindenképp karanténba kell vonulnia a mindenkire érvényes szabályok miatt.

Korčok a bonni szlovák nagykövetségen kezdte pályafutását, majd NATO missziós diplomata volt, később külügyi államtitkár. 2005 és 2015 között Szlovákia uniós nagykövete, először Németországban majd Brüsszelben.

Többnyire pozitívan nyilatkozott a Visegrádi Négyek szövetségéről és annak szerepéről, de mindig egyértelművé tette, hogy Szlovákia számára az EU a meghatározó külügyi irányzék. A visegrádi csoportot „pragmatikus eszköznek” nevezte, és kijelentette, hogy ha választani kellene Brüsszel és Visegrád között, egyértelműen Brüsszelre szavazna.

Ettől függetlenül meg tudta értetni magát a magyar külüggyel is, közösen léptek fel például Ausztriával szemben, mikor az szigorította az ott dolgozó külföldi alkalmazottak gyermekeinek járó családi pótlék feltételeit. Korčok korábban a migrációval szemben foglalt állást.

Körkép.sk