Saját koalíciós partnerei sem értenek egyet Igor Matovič „blackout” tervével

Nyitókép forrása: pravda.sk

Saját koalíciós partnerei sem értenek egyet Igor Matovič (OĽANO) kormányfő teljes leállásról szóló terveivel. Az ügyben már megszólalt Ivan Mikloš egykori pénzügyminiszter, sőt, a választásokon nem túl jól szereplő Miroslav Beblavý is.

A szlovákok a teljes leállást blackoutként emlegetik, ez az angol kifejezés áramszünetet jelent.

Matovič gondolatmenete a könyörtelen számokon alapul. Ő két forgatókönyvet említett, valójában azonban három van. A harmadikat sikerült Szlovákiának elkerülnie. Ez pedig az olasz forgatókönyv volna.

   

Három variáció

Azzal, hogy Olaszország későn reagált a járványra, gyakorlatilag sok áldozatot és egészségügyi túlterhelést idézett elő. Ám a szabadjára engedett járvány – sok beteg és sok áldozat árán, de – viszonylag hamar lecsenghet, hónapok alatt visszaállhat az élet a megszokott kerékvágásba. Ez a forgatókönyv a gazdaságnak pragmatista szempontból előnyös, de a társadalom által fizetett ár hatalmas.

A második forgatókönyv az, ami Szlovákiában is uralkodik. Az emberek mozgását 70 százalékkal visszafogták, állnak a gyárak. A kór így is terjed, de lassan, és vélhetően nem is lesz olyan mértékű az egészségügy terhelése, mint Olaszországban. A probléma ezzel az, hogy a járvány hónapokig, akár egy évig is eltarthat, és korlátozásához fenn kell tartani a 70 százalékos mozdulatlanságot és a gazdaság tetszhalott állapotát, ami katasztrofális is lehet. Ugyanis piszok nagy szerencse kell ahhoz, hogy még az idén gyógyszert találjanak a fertőzésre – akkor a dilemma azonnal megoldódna.

A harmadik lehetőség az, amit most Matovič fontolgat: a totális vesztegzár, a blackout, a leállás. Senki sehova, csak bevásárolni, azt is ellenőrzött körülmények között. Katonafegyelemmel, fogcsikorgatással, ahogy a kormányfő fogalmazott. Ezt alkalmazták például a koronavírus bölcsőjében, Vuhan tartományban. Ez a forgatókönyv arra játszik, hogy egyetlen nagy sokkhatásként nullára csökkenti az emberek érintkezését, a vírus így nem tud terjedni, hetek alatt lecsengene a dolog. De ez sem kevésbé problémamentes megoldás. Irdatlan nagy károkat okozna a gazdaságban, problémákat a közművek működtetésében, leállna az államapparátus, ami lassítaná az élet újraindítását. De, még így is hamarább jöhetne az újraindítás, mint a második forgatókönyv esetén.

Bármelyik döntés katasztrófához és gazdasági cunamihoz vezethet. Ezért a politikusok többsége úgy döntött, hogy inkább nem foglal állást, és a jelenlegi állapot mellett kezd el érvelni.

Az ellenérvek

Richard Sulík (SaS) gazdasági miniszter szerint jelen körülmények között az úgynevezett blackout nem lehet megoldás. Legalábbis nem indokolt mindaddig, míg nem kezd meredeken emelkedni a fertőzöttek száma. (Megjegyezzük: a leállást megtervezni a tömeges megfertőződések megjelenésével már későn van, mert hetekbe telik megszervezni).

Veronika Remišová (Za ľudí) informatizációért és beruházásokért felelős miniszterelnök-helyettes szerint csak rontana a gazdaság törékeny helyzetén egy teljes leállás. Állítása szerint más országok is legyőzték a kórt kevésbé szigorú intézkedésekkel is (valójában senki sem győzte még le a kórt, vakcina nélkül a járvány csak erőt gyűjt, nem múlt el).

Juraj Šeliga (Za ľudí), a parlament alelnöke volt az egyetlen olyan politikus, aki elismerte, hogy nincs elegendő információja a blackout megítéléséhez, igaz, hozzátette, hogy más megoldásokat részesítene előnyben.

Marián Viskupič (SaS) a parlament pénzügyi bizottságának elnöke óvatos elutasítással úgy fogalmazott, „A koronavírussal szembeni harc más eszközeit részesíteném előnyben. (…) Míg nem indul szakmai vita a kérdésben, nem támogatom”.

Peter Pellegrini (Smer), a parlament ellenzéki alelnöke váratlanul pontosan tudja mit nem szabad tenni az országban. Míg kormányzása utolsó napjaiban azt hangoztatta, hogy bárki bármit állít, egy ilyen eseményre nem lehet felkészülni, most élesen támadja utódját, akinek dolgát épp az ő kormánya nehezítette meg – például a Szlovák Tartalékalapnál végzett túlárazott rendelésekkel.

Pellegrini elsősorban Matovičot támadta, amiért felmérést akar a blackout esetleges bevezetéséről. Szerinte ezzel csak hárítani akarja a felelősséget. Vitatja, hogy a teljes leállás megszüntetné a vírus terjedését, és úgy véli, hogy egy ilyen leállás brutális hatással lenne a gazdaságra, ráadásul előre nem látható pánikot keltene a lakosság körében.

Fura módon Miroslav Beblavý tapintott rá a lényegre, mikor kijelentette, hogy a teljes leállás csak akkor lehetne tényleg eredményes, hogy Szlovákia is olyan elszigetelt ország lenne, mint Kína vagy Ausztrália. Csakhogy nem az, ezért inkább a negatív gazdasági hatások lennének hangsúlyosabbak a fertőzéssel szembeni eredmények helyett.

Ivan Mikloš vérbeli pénzügyérként értelmezte a kérdést. A Hospodárske Novinynek azt nyilatkozta, hogy mivel bizonytalan a blackout eredménye, de biztos a tetemes gazdasági kár, ezért inkább ellene van.

Csakhogy Mikloš elfelejti, hogy csak egyetlen forgatókönyv nyújt bizonyosságot: az olasz verzió, mert az már ki van próbálva. Ráadásul középtávon már azzal sem lehet számolni. Az igaz, hogy sok fertőzött és sok haláleset árán viszonylag gyorsan áteshet az ország a krízisen, de semmi garancia nincs arra, hogy a SARS-CoV-2 vírus nem válik ugyanolyan szezonális kórrá, mint a hagyományos influenza, vagy nem épül be a náthát okozó koronavírusok családjába, hogy újra és újra felüsse a fejét, beárnyékolva főleg az idősek boldog nyugdíjas éveit.

Valójában a kormányfő álláspontja teljesen logikus: egy ekkora döntést nem hozhatna meg egyetlen ember, de 150 sem. A felmérés legalább megállapítaná, mennyire bírják az emberek a jelenlegi intézkedéseket, és hogy lehet-e növelni még tűrőképességüket. Minden egyéb politikai vélemény inkább hat alibizmusnak, puszta reménykedésnek, hogy a járvány nem okoz a mostaninál nagyobb felfordulást. És ha mégis, majd azt mondják, amit Pellegrini szajkózott hetekig: egy ilyen eseményre senki sem tudott volna felkészülni.

Körkép.sk/KL