Grendel Gábor a Körképnek: Felelősséget érzek a magyarok iránt, Matovičcsal a magyar kérdéseket is fel fogjuk vállalni (Nagyinterjú)

Nyitókép: Körkép.sk

Önként mondott le elvi okokból az ország egyik legfontosabb pozíciójáról, a belügyi tárca vezetéséről. Helyette a parlament alelnökeként láthatjuk majd az elkövetkező években. Magyarként 130 ezer egyéni szavazattal az ország 10 legnépszerűbb politikusa közé tartozik. A Körkép.sk Grendel Gáborral (OĽaNO) beszélgetett.

Az interjúból kiderül:

• Mi akadályozta meg abban, hogy belügyminiszter lehessen?
• Miért fél ennyire tőle a szlovák maffia?
• Miben látja saját és az OĽaNO jó eredményét?
• Kiket szólíthat meg a magyarok közül Igor Matovič?
• Hogy látja a felvidéki magyar politizálás jövéjét?

   

Mennyiben változtatta meg a koronavírus-járvány a parlament napi működését?

Abszolút, minden tekintetben. Hiszen normális körülmények között most ott tartanánk, hogy készülne a kormányprogram és elvileg a parlament még nem ülésezne, hanem várná a kormányprogramot és utána a bizalmi szavazást. Ehelyett heti szinten ülésezünk és fogadjuk el gyorsított eljárásban azokat a törvényeket, amelyek a vírus elleni harcot szolgálják és segítik. Úgyhogy ez az egyik hatás, a munkatempó.

Kérjük támogasd Te is a Körképet, hogy még több minőségi írást készíthessünk.

A másik, amit az újságírók is érzékelnek, hogy szigorított biztonsági intézkedéseket fogadott el a parlament vezetése, ami azt jelenti, hogy az újságírók sem, és egyébként más látogatók sem léphetnek be az épületbe és mi is szájmaszkot, másrészt, gumikesztyűt viselünk.

Látva Robert Ficoék viselkedését, a Smer első perctől kezdve kemény ellenzéki szerepre rendezkedett be. Ki fogja bírni a kormánykoalíciót az elkövetkező négy évet?

Én úgy érzem, hogy a több mint 90 szavazatot garantáló alkotmányos többség elég stabil erő ahhoz, hogy kibírjuk az egész választási ciklust. Természetesen a választási kampány idején senki nem számolt azzal, hogy itt az első naptól kezdve egészen más gondokkal fogunk küszködni, mint a korrupcióellenes harccal, ami az OĽaNO elsődleges témája volt nemcsak a kampányban, hanem a megalakulása óta eltelt 10 évben.

Ennek ellenére én továbbra is bízom abban, hogy a kormánynak sikerül olyan óvintézkedéseket terjeszteni a parlamentbe, amelynek segítségével mérsékelni tudjuk ennek a válságnak a hatását. És ha átvészeljük ezt az időszakot, akkor utána belevethetjük magunkat az eredetileg tervezett munkába.

Mennyire sajnálja, hogy nem lett belügyminiszter?

Számoltam ezzel a lehetőséggel, hiszen már a választások előtt nyilvánosan is és kampányrendezvényeken is elmondtam, hogy amíg eljárás van indítva a személyem ellen, addig nem vállalhatom el a belügyminiszteri posztot. Hiszen a belügyminiszter az országos rendőrfőkapitány felett álló legmagasabb állami hivatalnok, és ez természetesen, még ha a gyakorlatban tudom magamról, hogy semmiképpen sem avatkoztam volna be az ügybe, de összeférhetetlenséget generál. Ezért azt mondtam, hogy amíg zajlik az eljárás, addig ebben a pozícióban velem, ha lehet, akkor a kollégák ne számoljanak.

Több jelöltünk is volt erre a pozícióra. Igor Matovic kezdettől fogva elmondta, hogy négy személy közül választ majd az OĽaNO. Igaz, hogy a végleges döntés előtt még megkérdezte a köztársasági elnök asszonytól, hogy elfogadható lenne-e a számára a személyem még abban az esetben is, ha az eljárás nincs leállítva, és ő erre igent, mondott, ennek ellenére elvi okokból ragaszkodtam ahhoz, hogy amit a kampány idején és a választások után is elmondtam, emellett ki kell tartanom.

Tehát ez az ön személyes döntése volt, hogy végül nem lett belügyminiszter?

Igen, természetesen.

Elnézve a reakciókat, úgy tűnik, mintha egyes újságírók, illetve a közvélemény egy része is csalódottabb lenne emiatt, mint Ön saját maga. Mit üzen nekik megnyugtatásként?

Csak azt tudom mondani, hogy természetesen a parlamenti képviselői és parlamenti alelnöki székből is továbbra is a belügyi tárcát érintő kérdésekre is nagyon oda fogok figyelni, és megpróbálok segíteni Roman Mikulec miniszter úrnak áthidalni ezt a kezdetleges időszakot, hiszen ő egy kicsit más szférából érkezett és a tárcán belül nem ismeri annyira a viszonyokat, mint amennyire én megismerhettem annak köszönhetően, hogy a múltban a Belügyminisztériumban dolgoztam.

Biztos vagyok benne abból, amit eddig láttam, hogy ez az áthidalási időszak nem fog sokáig tartani, és ha ezek után is kíváncsi lesz a miniszter úr a véleményemre, akkor természetesen állok rendelkezésre.

Mit jelent, hogy továbbra is intenzíven kíván foglalkozni a belügyi kérdésekkel és mennyire lesz összeegyeztethető mindez a parlamenti alelnöki tisztségével?

Mivel továbbra is parlamenti képviselő vagyok, és a belügyi tárcát érintő törvényjavaslatok továbbra is a parlament védelmi bizottságán keresztül jönnek majd a parlamentbe, amelynek a tagja vagyok ebben a ciklusban is, ezért mindenképpen maradtam mindenképp emellett a témakör mellett.

Nem ez az első alkalom, hogy banánhéjon csúszott el. Pozsony-óváros polgármesteri tisztségének esetében és most is az ön ellenfelei készítették úgy elő a terepet, hogy elcsússzon rajta. Ennyire félnek öntől?

Talán inkább bosszúvágyról beszélnék, mint félelemről. Itt nem is annyira rólam van szó, mint Daniel Lipšicről, akinek a szóvivője voltam, amikor ő volt Szlovákia belügyminisztere a Radičová-kormány idején és nagyon keményen nekiment egy érdekcsoportnak. Amely aztán az íratlan ellenségének kiáltott ki mindenkit, aki annak idején Daniel Lipšic közelében mozgott és a Radičová-kormány után megpróbálta a közéletből kivenni a részét. Hasonló módszerekkel próbáltak meg bosszút állni vagy megfélemlíteni másokat is, akik Daniel Lipšic közeli munkatársai voltak.

Érez elégtételt a későbbi fejlemények ismeretében, melyek végül mindkét esetben az ön ártatlanságát erősítették meg?

Pozsony-Óváros esetében egy névtelen feljelentés alapján indult el ez az eljárás. Amit elégtételnek érezhetek, hogy ügyészként azt az esetet is doktor Bystrík Palovič felügyelte, akiről nemrég Kočner-Thrémájának köszönhetően kiderült, hogy valóban az ő hatáskörébe tartozott. Nevezhetem elégtételnek, hogy az, amit kezdettől fogva sejtettünk többen is, arra most már konkrét bizonyítékok is szolgálnak. Nem kívánok senkinek semmi rosszat csak igazságot, és bízom abban, hogy az igazság ezeket az embereket is utoléri.

Elégtételt jelenthet az a több mint 130 ezer karika is, amit a parlamenti választásokon szerzett, és amivel bekerült az ország tíz legnépszerűbb politikusa közé. Minek köszönhető ez az eredmény?Az tudható, hogy mennyi közülük a magyar? Hiszen sok magyar szavazott az OĽaNO-ra.

Konkrét számokkal egyelőre nem rendelkezem és nem is lehet ezt pontosan levezetni. Mert település szintjén természetesen a számok ismertek, de azt, hogy hány magyar és hány szlovák szavazatot kaptunk ezeken a vegyes területeken, ezt az adatok nem tudják kimutatni. Viszont kétségtelen, és ezt az emberektől kapott visszajelzésekből is éreztük, hogy több magyar szavazatot kaptunk a déli régiókban.

Kollégáink szerint azok a szlovákiai magyar szavazók, akik elmentek választani, ezeknek körülbelül az egyharmada, egynegyede adhatta ránk a szavazatát. Ami nagyon szép arány. Azt hiszem, hogy Szlovákia történetében szlovák párt ilyen támogatottságot a magyaroktól még nem kapott. És nekik is köszönhetjük, hogy 25 százalékkal sikerült legyőzni a Smert, amit azért talán mi magunk sem vártunk 1-2 hónappal a választások előtt.

A korrupcióellenességen kívül mi lehet az oka annak, hogy ilyen mértékben sikerült megszólítaniuk a választókat és ennyi magyar is szavazott önökre, miközben úgy az MKÖ, mint a Most-Híd elbukott a parlamenti küszöbön?

Attól tartok, hogy egyfajta kiábrándultság lett úrrá a szlovákiai magyar választókon. Ez abból adódott, hogy eredetileg úgy volt, hogy valamennyi itteni magyar párt egyezségre jut és közösen indul. Viszont ez a kísérlet kudarcba fulladt és azt hiszem, hogy az emberek csalódottsága okozta azt, hogy egyrészt voltak olyan szlovákiai magyarok, akik egyáltalán nem mentek el szavazni, és voltak olyanok, akik az OĽaNO-ra szavaztak.

30 év után először nincs pártszinten politikai képviselete a magyaroknak a parlamentben, egyéni szinten igen. Ön sok magyar karikát is szerzett. Milyen ambícióval rendelkezik a magyar témákat illetően?

Talán nem is ambíciót, hanem inkább felelősségérzetet említenék, úgyhogy mindenképpen jómagam is odafigyelek a magyar kérdésre és Igor Matovič kormányfővel is keressük annak a módját, hogy a magyarok érezzék azt, hogy habár magyar párt nem jutott be a parlamentbe, érezzék, hogy ez a kormány és ez a koalíció felvállalja a magyar kérdést. De itt nagyon az út elején vagyunk, így egyelőre több konkrétumot erről még nem mondhatok.

Házon belül tervezik ezt a kérdést megoldani, vagy nem kizárt, hogy idegenlégiósokat is igazolnak?

Nem kizárt, hogy OĽaNO-n kívüli személyekről is beszélünk.

Terveznek valamilyen kormányzati pozíciót a Matovič-kabinetben ami ezt a témakört lefedné?

Ez még korai kérdés.

Azt már tudják, hogy ki lesz a kisebbségi kormánybiztos?

Korai.

Tehát van már elképzelésük, csak a név még nem publikus?

Így van.

Bár a választások előtt együttműködést, közös indulást ajánlottak az MKP-nak, erre végül Menyhárt József hibájából nem került sor. Nagyszombat megyében ugyanakkor együtt kormányoz a két párt viszonylag jó tapasztalattal. Elképzelhető, hogy az idegenlégiósok között MKP-sok is lesznek?

Elképzelhető, igen.

Hogy látja a felvidéki magyar politika jövőjét az elkövetkező 4 évben?

Azt hiszem, hogy az idei választások után most már valóban minden szlovákiai magyar pártban politizáló politikusnak tudatosítania kell, hogy széthúzva nem lehet megszerezni az öt százalékos küszöböt. Ha a szlovákiai magyar pártok valamikor még szeretnének bejutni a parlamentbe, akkor minél előbb el kell kezdeniük a közeledést. Együttműködés nélkül ez nem fog menni.

Kérjük támogasd Te is a Körképet, hogy még több minőségi írást készíthessünk.

Ön dolgozott Daniel Lipšic és Igor Matovič mellett is. Hogyan tudná röviden jellemezni őket?

Van egy közös vonásuk, mégpedig, hogy ha valamibe belevágnak, akkor azt 110 százalékos erőbedobással végzik. Ezt nagyon kvittelem mindkettőnél. Jó érzés olyan kollégákkal együtt dolgozni, akik nem azért vállaltak szerepet a közéletben, hogy ennek előnyeit élvezzék, hanem azért, hogy tényleg a dolgukat végezzék és megpróbálják előre vinni az országot.

Király Zsolt