Agócs Gergely a Körképnek: Szomorú, hogy idáig lecsúsztunk

A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.

Akik felkérésünket eddig elfogadták:

Solymos László (Most-Híd),

Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),

   

Németh Gabriella (MKP)

Keszegh Béla (Független)

Forró Krisztián (MKP)

Samu István (Új Egység Mozgalom)

Mede Ferenc (párton kívüli)

Nagy Dávid (MKP, Via Nova)

Orosz Örs (Összefogás)

Pallér Péter (Jobbik)

Papp Sándor (MKP)

A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen. Holnap leginkább a Facebookról és a hírpotálok hozzászólásaiból ismert Borbély József (civil), az elkövetkező napokban többek között Vavrek István (Most-Híd), Feszty Zsolt, Király Zsolt, Berényi József (MKP), Bindics László (Magyar Fórum), Forró László (MKP) véleményét is közöljük.

A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.

Mgr. Agócs Gergely Nagyszombat megyei képviselő, Királyrév község polgármestere, a Magyar Közösségi Összefogás alelnöke, a Via Nova alelnöke

Mit csinál ezekben a napokban Agócs Gergely, mivel foglalkozik március óta?

Éppen a parlamenti választások után ütötte fel a fejét Szlovákiában a koronavírus, valamint az ezzel kapcsolatos válsághelyzet, illetve a meghozott rendeletek rengeteg feladattal látták el az önkormányzatokat. Így polgármesterként volt mit csinálni ebben az időszakban. Mindemellett a mindennapi kihívásokkal is szembe kell nézni, mint a községet, mint a megyét illetően.

Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai viszonylatban?

Elsősorban a csalódottság volt az az érzés, amely március első óráiban végigsöpört közösségünk lelkületén. A rendszerváltás óta soha ennyi magyar szavazat még nem landolt a „kukában”, mint most. Harminc év után képviselet nélkül maradt közösségünk az országos törvényhozásban.

Szomorúnak tartom, hogy a 90-es évek végétől, amikor a magyar képviselet még a mérleg nyelve tudott lenni a kormányváltásnál, sikerült idáig lecsúszni közösségünknek, hogy nincs egyetlen politikai párt sem a törvényhozásban, amely elsősorban az itt élő magyarság érdekeit kívánja érvényesíteni.

Persze lehet itt az okokat elemezni, vagy a bűnbakokat keresni, egymásra mutogatni, esetleg a választópolgárt hibáztatni… Viszont ez a hozzáállás nem vezet sehova! Inkább önkritikát kell gyakorolni.

Mi lehet a hogyan tovább? receptje a felvidéki magyar képviselet számára, és a jövőt illetően hol látja benne  esetlegesen a saját szerepét?

A választási eredménynek egy fontos (a legfontosabb!) üzenete van: véget kell vetni a felvidéki magyar „többpártrendszernek” (Hofi Gézát idézve: „több párt már van, de rendszer még nincs”)!

Elhiszem, hogy jó dolog a politikai sokszínűség, ha a választópolgár válogathat a nemzeti konzervatív, a keresztény, esetleg a liberális beállítottságú pártok között, ám a mi 8,5%-os közösségünkön (ha egyáltalán még vagyunk ennyien) belül ez egy olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. A hétköznapi választópolgár és a józan gondolkodás ezek után természetesnek venné, hogy az egyes pártok mihamarabb üljenek le tárgyalni egymással és találják meg a módját, hogy az efféle megosztottság a politikai porondon ne ismétlődjön meg többé.

Véget kell vetni az egymásra való mutogatásnak, az egymás hibáztatásának és a felesleges feszültség-szításnak. A szlovákiai magyar közélet (a pártok képviselői és a civil szféra) szereplőinek el kell indulni az egymáshoz vezető úton, és megtalálni azokat a közös pontokat, amelyek összekötik közösségünket. Nem az kell, hogy azonnal egy egységes homogén párt alakuljon ki a megegyezésből, mivel ez a modell a korábbiakban sem vált be hosszútávon. Egy hatékony struktúrával és platformokkal rendelkező gyűjtőpárt, amely vezetősége felül tudna emelkedni bármiféle múltbeli sérelmen, a mai kor kihívásaival összhangban működve méltó képviseletet biztosíthatna a felvidéki magyarságnak.

Ehhez nélkülözhetetlen a párbeszéd és az érintett felek pozitív hozzáállása. Amíg ez nem történik meg, addig csak a megosztottság és az egymásra mutogatás fog erősödni.

Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?

Megszokott dolog Szlovákiában, főleg a döntéshozataloknál, hogy ha nem vagyunk ott a tárgyalóasztalnál, akkor jobb esetben megfeledkeznek rólunk, rosszabb esetben kifejezetten ellenünk határoznak. Most pont egy ehhez hasonló helyzet áll fenn. Bízom abban, hogy a kormánykoalíciónak nem célja a magyarlakta régió ellehetetlenítése és remélem, hogy nyitott ajtókkal találkozunk akkor, amikor a közösségünket érintő témákban szeretnénk „beleszólni“ a döntéshozatalba így parlamenten kívülről is.

A jelenlegi kormánykoalíció politikusaival jó a kapcsolatunk, köszönhetően a jó együttműködésnek Nagyszombat megyében. Az országos szinttel ellentétben ott kicsit más a helyzet, mivel ott egymás segítségére vagyunk utalva.

Kérdés lesz majd, hogy az államigazgatásban az ilyenkor szokásos „tisztogatások“ után milyen hivatalnokok kerülnek vezető pozíciókba. Az egyes minisztériumokban, állami intézményekben mennyi magyar szakember lesz, a  magyarlakta régiókban lesznek-e vajon magyar nyelven beszélő járási elöljárók, osztályvezetők, és még sorolhatnánk. Polgármesterként fontos a számomra az is, ha például a helyi magyar kisiskolát akarom nehézségek árán is fenntartani, tudjak olyasvalakihez segítségért fordulni, aki ismeri és érti közösségünk helyzetét és mindennapi kihívásait.

Véleményem szerint bárhogy is alakul az elkövetkezendő négy év, a felvidéki magyarság mindig is ki lesz éhezve az egységes magyar érdekképviseletre.

Az interjút készítette: Király Zsolt

Képek: Agócs Gergely archívuma