Fontos döntés előtt áll az MKP. Ez történt a választási kudarc óta (Körkép-összefoglaló)

Nyitókép forrása: körkép.sk

Szombaton ülésezik az MKP Országos Tanácsa, ahol többek között a koronavírus-járvány miatt jócskán eltolódott tisztújító közgyűlés időpontjáról is dönthetnek. Az MKP jelzésértékű EP- és parlamenti választáson van túl, a kérdés már csak az, észreveszi-e a választói akaratot az eredményekben, és hajlandó-e annak megfelelően cselekedni. Ha visszatekintünk az elmúlt időszakra, akkor ez korántsem annyira egyértelmű.

Már a választási kampányra is rányomta a bélyegét a tavaly nyáron megkísérelt Most-Híd – MKP pártpaktum (támogatói között volt Őry Péter OT-elnök és Menyhárt József is). A magyar párt ezzel Bugár Bélát és az oligarchákat kiszolgáló, korrumpálódott politikai gyakorlatot mentette volna át.

Bár a Most-Híd végül kimaradt a hárompárti, Magyar Közösségi Összefogás listáról, Menyhárt József pártelnök következetlen és gyanúsan alibista retorikája sok választót bizonytalanított el. Hiszen a közbeszéd témája ekkor már a  Smer megbuktatása és a korrupció elleni harc volt.

    

Visszajátszás: Ilyen volt a 2020-as kampányidény a Körkép szerkesztőinek szemével

A 2020-as parlamenti választás

Sejteni lehetett, hogy a magas választási részvétel komoly buktatója lehet a közös magyar lista sikerének. Ennek oka, hogy a fantáziátlan kampány mellett Menyhárt megosztó személyét nem tudták az alkalmatlan politikai vezetők  ellensúlyozni, és Bárdos Gyula listavezető személye sem segített.

Az MKÖ végül 3,9 százalékot szerzett, ami abszolút számokban 112 ezer szavazatot jelentett. A négy évvel ezelőtti 105 ezer voksot a közös lista alig 7000 választóval tudta csak megfejelni. A választási részvétel a magyarlakta járásokban 5 százalékkal volt alacsonyabb az országos átlagnál (60,81 százalék).

Eredmények és az  állami támogatás

A közös lista miatt az eredmények és az értük járó támogatás sem egyformán oszlott meg. Az MKP-nál Berényi József (aki a lista végén szerepelt, de az ötödik legjobb eredményt érte el), Csáky Pál és Szigeti László is jól szerepelt. Menyhárt József akkori pártelnök ugyan a második legjobb eredményt hozta, de mivel a párt egyik legmegosztóbb személyérőlvan szó, nehéz megítélni, hogy a közel harmincezer egyéni karika mellett mennyi választót taszított el az MKP-tól – ráadásul soha nem látott összegű pártpénzt fordított  kizárólag saját kampányára.

A karikák nem hazudnak – Kin múlott, és kin nem a magyar parlamenti képviselet?

A 3,9 százalékos eredmény – amely csaknem kétszerese a Most-Híd 2,05 százalékos katasztrofális szereplésének – az MKÖ számára 2,45 millió eurós állami támogatást jelentett.

A Körkép.sk számításai szerint az MKP-nak így 1,67 millió, az Összefogásnak 530 ezer, a Magyar Fórumnak pedig 207 ezer euró jutott. A 2,45 millió euró négy évre négy részletben érkezik működésre.

76 millió euró állami támogatás érkezik a pártokhoz. A legtöbbet az OĽaNO kapja, az MKÖ több mint 2 milliót

Magyarország sem hagyta szó nélkül

A választások után egyértelmű volt, hogy két út áll az MKP előtt. Vagy megfelel a választói akaratnak, és személycserékbe, tevőleges politizálásba kezd, vagy megelégszik az állami támogatás nyújtotta anyagi lehetőségekkel, hoz néhány kozmetikai személyi változást, és folytatja a céltalan frázispufogtatást.

Közben a választásokig stratégiai partner magyar kormány is megszólalt az MKP (és az MKÖ) teljesítménye láttán. Potápi Árpád János  nemzetpolitikai államtitkár úgy fogalmazott, hogy a „külhoni magyar pártoknak fel kell nőni a feladathoz”. Lényegében felrótta az MKP-nak, hogy abban az álomban ringatta magát, hogy elég magyarnak lenni a magyar szavazatok megszerzéséhez. Egyúttal kilátásba helyezte a Felvidékre áramló magyar állami támogatás rendszerének felülvizsgálatát is.

Potápi kijelentései diplomáciai nyelvezetbe csomagolt óvatos kritikaként hatottak.

A változás szelét jelzi, hogy a magyar kormány által Felvidékre küldött egészségügyi védőfelszerelések szétosztásából az MKP-t és annak vezetőit már teljesen kihagyták. És ott volt a június 2-i Trianonnal kapcsolatos, Igor Matovič-féle meghívás, melyről Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter nem a stratégiai partner MKP-tól értesült, hanem Berényi Józseftől. A  magyar kormány az esemény kapcsán saját álláspontot alakított ki, ügyet sem vetve az MKP véleményére.

De ugyanúgy Berényi (aki időközben kilépett az MKP átmeneti, ügyvivő testületéből) és Hájos Zoltán állt Semjén Zsolt és Igor Matovič mögött a szlovák-magyar határnyitáskor, nem pedig Őry, Menyhárt, Csáky, Bárdos, vagy éppen Farkas. A június elején Trianon kapcsán Kelet-Szlovákiában látogatást tett Potápi Árpád János és Czimbalmosné Molnár Éva, Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidéki Főosztály főosztályvezetője sem találkozott az Őry-Menyhárt fémjelezte átmeneti vezetéssel. Korábban ilyesmi elképzelhetetlen volt, Őry-Menyhárt nem hagyott volna ki egyetlen közös fényképezkedési lehetőséget sem a magyar partnerrel.

Potápi: a határon túli pártoknak fel kell nőniük a feladathoz

Kivárásra játszva

Az MKP és vezetőinek pozíciója egyaránt bizonytalanná és képlékennyé vált. A lehetőség a változásra akár adott is lehetne, Őryék azonban ehelyett a korábbi, kudarcra ítélt politikát próbálják átmenteni.

Március 2-án ugyan az MKP teljes vezetősége lemondott, ám kiszivárgott információk szerint csak azért, hogy ezzel kényszerítsék lemondásra Menyhárt Józsefet, aki a választási bukás ellenére sem volt hajlandó önként távozni. Ehelyett továbbra is zsebre tette a pártelnöki fizetést, és csak a Körkép.sk sorozatos cikkei hatására adta vissza szolgálati gépkocsiját, melyhez „ingyen” üzemanyag is járt.

Az MKP ideiglenes ügyvivő vezetôse, élén Őry Péterrel (aki a mostani választási bukás kampánykoordinátora volt), érdemi változást a korábbi felálláshoz képest nem jelent. Személyi felelősségvállalás így megint nem történik.

Menyhárt József dicstelen karrierjének és távozásának margójára

Alapmegerősítésnek álcázott pozíció-bebetonozás

Alig négy nappal később Őry és Menyhárt bejelentették, hogy a „hatékonyság” érdekében szűkebb létszámúra kurtítják a párt választott szerveit. Szinte még össze sem számolták rendesen a választási eredményeket, Menyhárt már Bugárral tárgyalt és a Most-Híddal való tárgyalást  sürgette az „egységesülés” céljából. Újra terítékre téve a pártpaktumot, folytatva önmaguk bebetonozását és a konkurencia leépítését.

A tisztújító kongresszusra eredetileg áprilisban került volna sor, ám a koronavírus-járvány miatt az MKP vezetősége is időt nyert saját hatalmának átmentésére.

Ki lesz a fő kakas a szemétdombon?

A járványügyi veszélyhelyzet közepette a felvidéki magyar politika helyzetéről és jövőjéről a Körkép.sk társadalmi vitát indított, amelyből világosan kitűnt, hogy személycserék (a hangsúly a többes számon is van) nélkül elképzelhetetlen a magyar politika hitelességének helyreállítása. Hogy mennyire nagy szükség lenne erre, mutatja Menyhárt ügyeskedése is, aki suttyomban saját feleségéből, Matus Évából csinált volna járási elöljárót a Dunaszerdahelyi járásban.

Ami pedig a pártokat illeti, óvatos nyilatkozatok mentén elkezdődött a verseny, hogy melyik csoport által valósuljon meg az új, egységes magyar politikai képviselet. Más szóval, melyik párt nyerje rajta a legtöbbet és oszthassa újra a lapokat.

Tény, hogy egyelőre még az MKP rendelkezik a négy párt (MKP, Most-Híd, Magyar Közösségi Összefogás, Magyar Fóru,) közül a legnagyobb szavazóbázissal, de egyben a leginkább elhasználódott is. Tőlük e téren már csak a Most-Híd áll rosszabbul. Így esélyeit alapvetően a tisztújítás eredménye határozza majd meg.

A memorandum

Így jutottunk el a trianoni békediktátum századik évfordulójához, pontosabban az azt megelőző, Matovič-féle meghíváshoz és az MKP memorandumához. A magyar párt visszaélve a lehetőséggel, ahelyett, hogy kapcsolatfejlesztésbe kezdett volna a szlovák kormányfővel, egy politikai partizánakcióval orra alá dörgölte saját, elmúlt harminc éve alatt elhanyagolt magyar ügyeinek teljes listáját. A dilettáns húzás csakis botránnyal végződhetett.

Az MKP a memorandummal nem elkezdett valamit, hanem rövidre zárta a potenciális partneri együttműködés lehetőségét.

A memorandum hátterében több dilemmát is sejteni lehet.

 Betöltés ...

Egyrészt a magyar érdekeltségű pártok többsége úgy értékelte a szlovák kormányfő gesztusát, hogy elszívná előlük a magyar választókat. Ez nem is megalapozatlan. ám teljesen legitim politikai törekvés, elvégre Matovič pártja a 16 magyarlakta járásból 12-ben győzni tudott, sok helyen épp az MKÖ rovására.

A memorandum margójára – a felvidéki magyar politikai „elit” dilemmája: lenni, vagy nem lenni

A másik dilemma, hogy a többi szlovák párttól eltérően Matovič a meghívással kvázi megfosztotta az MKP-t egy PR-eszköztől a trianoni békeszerződés évfordulóján. A harmadik dilemma pedig annak kérdése, hogy vajon milyen hatással lesz a felvidéki magyar választóra, ha bebizonyosodik, hogy kulcsfontosságú gazdasági, régiófejlesztési, infrastruktúrális problémái úgy is megoldódhatnak, hogy nincs magyar párt a parlamentben.

Persze, mindehhez hozzájárult a tisztújítás miatti verseny, a féltékenység és irigység Berényi József személye és nem a párthoz kapcsolódó mozgásterének bővülése láttán.

Az MKP átmeneti vezetősége az elmúlt napokban Matovič kapcsán alaposan túllőtt a célon.

Őry és Csáky ámokfutását már csak Budapest állíthatja meg

Napjainkban, amikor az MKP-közeli csicskamédiát a memorandum és Matovič bírálata tölti ki, az elejtett nyilatkozatokból az is kiderül, hogy az MKP ismét a pártpaktum felé mozdul. Még Bárdos Gyula, az MKÖ listavezetője is Matovič ellen helyezkedik Sólymos Lászlóval (Most-Híd) egyetértésben.

Érdemes megjegyezni, hogy Sólymos László pártelnökké választása a Most-Híd részéről jelentősen javítja az esélyét egy (Őry vezette) MKP-val közös paktumnak.

A Körkép.sk elsőként közli: Berényi József kilépett az MKP ügyvivő elnökségéből

Kijelenthető tehát, hogy az MKP előtt sorsfordító tisztújítás áll. Érdemi változás esetén a nemzeti-jobboldali értékek mentén haladhat tovább. Ha nem lesz érdemi változás, akkor maradnak a lejárt szavatosságú politikusok üres frázisai, amelyek majd odacsapódnak a legjobb ajánlatot tevő szlovák félhez. Merthogy a szlovák politika kezd kétpólusúvá válni, és az egyik térfélen az oligarchákat kiszolgáló baloldal áll.

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

Körkép.sk