Nyitókép forrása: archív

 

Szeptember utolsó napján este derült ki, hogy Szlovákia legnagyobb alternatív energiaszolgáltatója, a Slovakia Energy kivonul a szlovák piacról, magára hagyva nagyjából bő kétszázezer ügyfelét. Mindenki nyugalomra intette a hoppon maradt klienseket, mondván, hogy nem maradnak áram és földgáz nélkül. A szlovákiai törvények értelmében ugyanis működik a „legvégső szolgáltató” intézménye, aki az ilyen esetekben automatikusan átveszi az ügyfeleket. Ez jól hangzik, csakhogy a kulcsfontosságú részletekre, amelyek alapjaiban változtatják meg a helyzetet, két hetet kellett várnia a nyilvánosságnak.

 

Eredetileg az állt a közleményekben, hogy a legvégső szolgáltató majd átveszi az ügyfeleket a három hónapos türelmi időre, amely idő alatt az ügyfeleknek joguk van eldönteni, melyik szolgáltatónál kötelezik el magukat új szerződéssel. Ami azonban nem szerepelt bennük, az az, amit kollégánk tapasztalt a Szlovák Gázművek (SPP) egyik irodájában: nem a kliens dönti el, hogy mikor köti meg a szerződést az új szolgáltatóval. Ennek még nagy jelentősége lesz, de kezdjük az elején.

 

Két héttel ezelőtt a Slovakia Energy az árszabályozási hivatal beavatkozására hivatkozva kéri tevékenysége beszüntetését az illetékes hatóságoktól. Azt állítja, hogy a jelenlegi piaci körülmények között lehetetlen tartani az árszabályozási hivatal által előírt árakat. Mint később kiderült, a valódi ok némileg árnyaltabb.

Két hét tapogatózás

 

 hirdetes_810x300  

Október 14-én jelent meg a Pravda baloldali lap cikke a témában, amelyben felmerül két igen érdekes lehetőség. Az egyik az, hogy a viszonylag versenyképes árakon ténykedő Slovakia Energy nem rendelkezett hosszú távú (értsd: hónapokra előre fixált árazású) szerződéssel, vagyis a villanyáramot és a gázt a napi aktuális piaci árakon szerezte be. Most, hogy Európában a többszörösére ugrottak a napi (spot) árak, a helyzet nem kis kihívás elé állította a céget. A gond az, hogy a Slovakia Energy feltűnően gyorsan és feltűnően könnyedén intett búcsút az országnak és ügyfeleinek.

 

A másik lehetőség, hogy volt hosszútávú szerződése a cégnek az áram és a gáz beszerzésére is, de sokkal jövedelmezőbbnek ítélte azt a fizetőképesebb nyugati piacon értékesíteni, mint teljesíteni kötelezettségeit meglévő ügyfeleivel szemben. Akármelyik verzió az igaz, az eset kívülre esik a tisztességes gazdasági ténykedés keretein.

 

Az első híreket követően úgy tűnt, hogy a helyzet nem annyira vészes, tekintettel arra, hogy a legvégső szolgáltatók biztosítják a hoppon maradt ügyfelek ellátását gázzal és árammal. A gáz esetében az SPP a szolgáltató, amely október 8-ával vette át a Slovakia Energy ügyfeleit, az áram esetén a három nagy áramszolgáltató (Nyugat-szlovákiai, a Kelet-szlovákiai vagy a Közép-szlovákiai Energetika) valamelyike örökli meg a klienseket a régió függvényében.

 

A fent jelzett két naptól számítva három hónapja van az ügyfeleknek, hogy eldöntsék, melyik szolgáltatót válasszák a piacról. Ha nem választanak, automatikusan a legvégső szolgáltatónál maradnak. Ez eddig nem hangzik rosszul. A gyakorlat viszont már kevésbé emberbarát.

 

Ördög a részletekben

 

Ha valaki nem a lakossági energiapiac szakértője, nyilván csak a napokban értesült arról, hogy az átmeneti három hónap alatt a legvégső szolgáltató az aktuális piaci ár alapján számlázza az áramot és gázt, ami akár 3,5-szörösét is jelentheti az eredeti, Slovakia Energy-nél lekötött havidíjnak. A drágább számlázás tényét egyébként Richard Sulík (SaS) gazdasági miniszter is megerősítette a sajtónak csütörtökön délelőtt. Ez azt jelenti, hogy minél később szerződik le a volt Slovakia Energy-s ügyfél az új szolgáltatóval, annál tovább kell fizetnie az eredeti ár többszörösét – havonta. 

 

A fentiek fényében kollégánk fogta legutóbbi Slovakia Energy-s számláit, és elautózott a legközelebbi SPP-s fiókba. Abból a megfontolásból döntött így, mert szándékában állt egy kalap alatta gáz és a villanyáram szerződését is nyélbe ütni minél hamarabb, teljesen logikus anyagi megfontolásból.

 

Az SPP-nél azonban nem járt sikerrel. Azzal küldték őt haza, hogy majd az SPP elküldi a szerződést. Magyarul: miközben fennáll annak a lehetősége, hogy három hónapon keresztül a háromszoros árat számlázhatja ki az SPP, fenntartja magának azt a jogot is, hogy eldönti, kivel mikor szerződik. Mikor rákérdezett kollégánk ennek okára, azt a választ kapta, hogy több mint 170 ezer emberről van szó, tehát ez időbe telik.

 

Információink szerint azonban nem csak a gázműveknél tapasztalni némi késleltetést, más „legvégső” szolgáltatók is már megkezdték ügyfeleik kiértesítését, hogy legyenek türelemmel, majd küldik a szerződést. A kérdés azonban az, hogy a türelem árát kinek kell majd megfizetnie.

 

Állambácsi mossa kezeit

 

Richard Sulík gazdasági miniszter csütörtökön elég egyértelműen leszögezte, hogy az állam semmilyen támogatást nem ad a legvégső szolgáltatóknak, azért, hogy átvették a Slovakia Energy ügyfeleit, és most meglévő szerződéseiken túl kell bebiztosítaniuk az új ügyfelek ellátását. Lefordítva magyarra: az állam nem segíti ki a cégeket, de nem is akadályozza meg őket abban, hogy új költségeiket behajtsák új ügyfeleiken. Nagyjából ugyanezt a hozzáállást tapasztalhattuk a Smertől is, mikor bevezette a biztosításokra kivetett adót és a bankadót – névleg a gazdagokat sarcolta meg, gyakorlatilag meg az adófizetőkön hajtották be a pénzt. Költői kérdés: ki is adott ki működési engedélyt a Slovakia Energynek azokkal a feltételekkel, amelyek most a problémát okozzák?

 

Az egyetlen jó hír, hogy a szerződéskötést követően a szolgáltatók az új ügyfeleknek is csak a standard árakon (árlista alapján) adhatják el az áramot és földgázt. Ezt megerősítették kollégánknak is az SPP-nél. Ugyanakkor ettől sem szabad túl sokat várni. Már most borítékolható, hogy az energiaárak a jövő év elején emelkedni fognak, vagyis az európai piaci körülmények között nő az árlista szerinti ár. Hogy mennyivel? Azt az SPP dolgozói sem tudták megmondani.

 

A szolgáltatók most két tűz közé kerültek. Vagy kivárják az egész három hónapos átmeneti időszakot, ami önmagában is botránykeltő húzás lenne, és megfizettetik az új ügyfelekkel a brutális piaci árakat, vagy engedik őket korábban szerződni, de akkor a jövő évben az áremeléseknek ezeket a költségeket be kell építeniük az árképzésbe. Mindkét esetben a fogyasztók viselik a terhet.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 9 olvasónak tetszik ez a cikk.