Itt a Slovnaft válasza Sulík optimizmusára: Ha az egész szlovákiai piac az övék lenne, az sem oldaná meg a problémát

Nyitókép forrása:  SITA/Branislav Bibel

Múlt hét óta a liberális SaS minden lehetséges érvet felsorakoztatott annak érdekében, hogy bizonyítsa, nem lehetett jobbat kialkudni olajembargó kapcsán, mint amit végül sikerült elérnie Szlovákiának. Az ország egyetlen finomítóját az a veszély fenyegeti, hogy nem lesz képes 18 hónap múlva üzemelni, és ezt maga a cégvezetés állítja. Richard Sulík kedden azt állította, erről szó sincs.

Ahogy arra egy másik cikkünkben rámutattunk, Sulík érvelése legfeljebb politikai ködösítésre elég, a tényeket enyhén szólva sem fedi le, ráadásul kiderült, hogy az olajembargós uniós vita fejleményeit egyáltalán nem követte, így gyakorlatilag észre sem vette, hogy megváltozott az embargós javaslat lényegi része.

Sulík szerint nem lesz Szlovákiában üzemanyaghiány, mert a belföldi fogyasztás 70 százalékos kapacitáskihasználtság felett tartja majd a finomítót, miközben a működési minimum 60 százalék. Rendkívül optimistán (a válság ellenére) abból indult ki, hogy a belföldi kereslet felfutása tovább javítja majd a Slovnaft pozícióit (erre egyelőre legfeljebb matematikai esély van).

   

A miniszter ráadásul a MOL-ra hivatkozik, amely korábban kötelezte magát a szlovákiai piac ellátásának szavatolására – csakhogy az egy március eleji levélben történt, amikor még exporttilalmat tartalmazó olajembargóról szó sem volt.

A Slovnaft nem ennyire optimista

A Slovnaft messze nem osztja Sulík optimista feltételezéseit. Anton Molnár, a finomító szóvivője szerint még ha az egész szlovákiai piacot meg is kapnák, az sem lenne elég a 60 százalékos minimumkapacitás elérésére. Szükségük van az exportra is, elsősorban a benzin exportjára. Jelenleg a cseh, német, osztrák és lengyel konkurens cégek uralják az üzemanyag nagykereskedelmi piacán 40 százalékát.

Világi Oszkár pedig a Hospodárske Noviny-nek adott interjújában elmondta, hogy ha üzemanyaghiány alakulna ki, Szlovákia külföldről sem tudná pótolni a hiányzó mennyiséget, mert Európában messze nem nincs elég finomítókapacitás, és a lengyel, cseh és osztrák finomítók saját piacuk 70 százalékát képesek csak ellátni. Messzebbről sem nagyon lehetséges üzemanyagot behozni, mert nincs kellő hatékonyságú szállítókapacitás – nem elég nagy a vasúti szállítás potenciálja.

Sulík azon érve, hogy majd az Adria olajvezetéktől pótoljuk az orosz kőolajat, szintén sántít. Magyarország a maga finomítójával 90 százalékban a hazai piacra termel, így élvezheti az orosz kőolaj előnyeit, és elvileg nem szorulna rá az Adria-kőolajvezeték kapacitására. Ez azonban csak elmélet.

Brüsszel ámokfutásának még nincs vége

Alig vagyunk túl az olajembargót tárgyaló uniós csúcson, a nyugati sajtóban már most arról írnak, hogy az Európai Bizottság importvámot vetne ki, amivel végül csak kikényszerítené a kialkudott embargós mentesség semmissé tételét. Aki tehát arra számít, hogy az Adria-kőolajvezeték komoly és időigényes beruházás nélkül képes lesz olajat szállítani Szlovákiába, az téved.

És még nem beszéltünk a pozsonyi finomító technológiai átállítására, amire a becslések szerint 200-300 millió euróra lenne szükség, és több éves munkára. Magyarul: akár a finomító átállításáról akár az alternatív kőolaj Szlovákiába juttatásáról van szó, a problémák megoldásához nem elég a 18 hónapos türelmi idő – sem az SaS-es minisztérium hozzáállása.

Sulík szerint lehet majd forrásokat igényelni az EU közös REPower keretéből, ám az uniós gyakorlat jelenleg olyan, hogy nincs garancia ezeknek a forrásoknak a lehívására.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az embargós szabály szerint a szokásosnál nem lehet több üzemanyagot exportálni külföldre, tehát a Slovnaft nem dolgozhat előre, hogy időt nyerjen.

Mi lesz, ha..?

Mi marad, ha üzemanyaghiány áll elő? Alternatív késztermék import a legvalószínűbb esetben a Közel-Keletről. Amiről azonban a liberálisok nem szeretnek beszélni, hogy ez az egész láncreakció milyen végső árat fog eredményezni, hiszen a közel-keleti kőolajtermékekért már a világpiacon kell versenyeznünk olyan országokkal, mint India és Kína.

Erre a közös uniós beszerzés sem nyújt feltétlenül megoldást, egyrészt tapasztalhattuk már a koronavírus-vakcinák kapcsán Brüsszel hozzá nem értését, másrészt, az EU eddig sem a tagállamok érdekeit tartotta szem előtt, ráadásul az embargó exporttilalmi része épp azért került az asztalra, mert a nyugati országok el akarták venni a közép-kelet-európai tagállamok versenyelőnyét, amit az eredeti mentességgel nyertek volna. Ez nem arról tanúskodik, hogy a későbbiekben szolidárisak lesznek velünk.

Körkép.sk