1968. február 2-án New Yorkban hétezer szemétszedő lépett sztrájkba a magasabb fizetésért. A médiában kritikával illették őket, a polgármester pedig eltökélte, hogy nem mond le. Csakhogy New York utcáin egyik napról a másikra tízezer tonna szemét halmozódott fel, így a polgármesternek kényszerállapotot kellett hirdetnie. A New York Times a címoldalán ismerte el, hogy a „városnak fel kell adnia a harcot, máskülönben megfullad a szemétben“. A szemétszedők győzedelmeskedtek.
Ezzel a bevezetővel kezdi Rutger Bregman holland történész az emberi munka értékéről szóló elmélkedését, majd ezt írja: „Képzeljék el, ha Washingtonban sztrájkot jelent százezer helyi lobbista. Vagy mondjuk az összes manhattani adókönyvelő otthon marad. Vagy képzeljük el azt, hogy az összes média tanácsadó, bróker és reklámügynök csatlakozik a sztrájkhoz. Minden bizonnyal ez az esemény be sem kerülne az újságokba“.
Valójában azonban lejátszódott egy ilyen sztrájk. 1970 májusában, Írországban. A helyi banki alkalmazottak otthon maradtak, hogy így harcolják ki a magasabb fizetést. Az szakemberek gazdasági csődöt és a munkanélküliség felrobbanását jósolták. Tévedtek. A két hónapos sztrájk után az újságok arról kezdtek cikkezni, hogy a gazdaság virágzik, és a bezárt bankok ellenére növekszik az ír GDP.
Mégis hogyan volt lehetséges mindez? Az emberek megtanultak élni a bankok nélkül, és létrehoztak egy saját fizetőeszközt.
Ez a fizetőeszköz nem más volt, mint a csekk, mely kézről kézre járt – a kocsmákban. Az ír kocsma egy különleges jelenség – a helyi kocsmárosok ismerték az állandó vendégeiket és tudták, hogy kikben bízhatnak meg a vendégeik. Az írországi bankok féléves sztrájkja alatt az írek 5 milliárd font értékben saját bankókat nyomtattak ki.
Megmutatkozott, hogy valójában nincs is szükségük bankokra. Ellentétben a szemetesekkel.
Valami nincs rendben a világunkkal. Azok az emberek – tanárok, rendőrök, egészségügyi nővérek, szemétszedők –, akiktől a civilizációnk működése függ, a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak. Ezzel ellentétben azoknak az alkalmazottaknak a sztrájkját, akik többszörösen többet keresnek, talán senki sem venné észre.
Ennek az állapotnak a kiváltó oka több száz éves, s akkorra nyúlik vissza, amikor szinten mindenki a gazdaságban dolgozott. Ez lehetővé tette a gazdag rétegnek a vagyonhalmozást, és annak fokozatos kiterjesztését. Ha akkor sztrájkot hirdettek volna a parasztok, akkor az egész gazdaságot megbéníthatták volna.
(…)
Denník N, Odkaz MMŠ: O smetiaroch a bankároch a ich prínose pre našu civilizáciu
Megosztás:
Címkék: bankárok civilizáció szemétszedők Szemle sztrájk
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
