Roman Pataj: Kuciak nem lehet az új Róbert Remiáš

Semmilyen más esemény nem volt olyan befolyással a mai Szlovákiára, mint a köztársasági elnök fiának elrablása, Róbert Remiáš meggyilkolása és főleg azoknak az elkövetőknek a büntetlenül maradása, akikről mindenki tudta, hogy bűnösök. A mečiari amnesztiák és az elkövetkezendő két évtized arról a küzdelemről szólt, hogy valóban egy olyan országban élünk-e, ahol ezek a bűntettek büntetlenül maradnak. Nos, a mečiari amnesztiák tavalyi eltörlés ellenére még mindig ugyanilyen országban élünk.

Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolásának sokkal súlyosabb következményei voltak. Míg Mečiar viszonylag gondtalanul túlélte az emberrablási ügyet és további három évig kormányozta Szlovákiát anélkül, hogy az emberekkel megtelt terek lemondásra kényszerítették volna, addig Robert Ficónak már nem volt ilyen szerencséje. Annak ellenére, hogy az emberrablási üggyel ellentétben a Kuciak–Kušnírová-gyilkosság után nem ismertük az elkövetőket.

A kettős gyilkosság, valamint az arról szóló információk, hogy maffiakapcsolatokkal rendelkező embereket vitt a Kormányhivatalba, Ficót elűzték a funkciójából. Természetesen mindehhez hozzájárult az a több százezer ember is, akik Szlovákia-szerte utcára vonultak.

Ma már ott tartunk, hogy rács mögött vannak a gyilkosság elkövetői, valamint az az ember, aki megfizette őket. Az emberrablási ügyben ilyen messzire sosem jutottak el. Nos, az is igaz, hogy annak az illetőnek még nem ismerjük a nevét, aki az eddig teljességgel ismeretlen komáromi nőnek azért fizetett, hogy 70 ezer euróért találjon egy gyilkost.

(…)

(…) Nem tudjuk előre, hogy abban az esetben, ha a rendőröknek nem sikerül megtalálniuk a gyilkosság hátterében álló embert, akkor a hiábavalóság érzése nem marad-e velünk oly sokáig, mint az a lelki üresség, amit Mečiar és a bandája hagyott maga után.

Nagy a tét, így drukkolunk a nyomozóknak. Mindenféle Tamásokkal és Alenákkal nem elégszünk meg.

Denník N, Roman Pataj: Z Kuciaka sa nesmie stať nový Róbert Remiáš