Amíg a média nyilvánosságra nem hozta a Specializált Büntetőbíróság nyomozati anyagát a Kuciak–Kušnírová-gyilkosság ügyében, a gútaiak vonakodva hittek azoknak az információknak, hogy kikkel is éltek együtt. Ki a felelős azért, hogy orgyilkosok éltek közöttünk? – teszik fel a kérdést a helyiek.

 

Ha szörnyű dolgok történnek, az egy megszokott pszichológiai láncreakciónak tekinthető. Talán mindenkit megrémisztene, ha megtudná, hogy egy viszonylag nyugodt 11 ezres lakosú dél-szlovákiai városban két olyan emberrel – egy volt rendőrrel és egy katonával – élt együtt, akik a legnagyobb valószínűséggel orgyilkosságot követtek el Ján Kuciak és Martina Kušnírovával szemben, majd mindezek után hosszú hónapokra visszatértek a „megszokott életükhöz“, s minderről a város lakosainak halvány fogalmunk sem volt.

 

Na de, hogyan is néz ki egy gyilkos? Miként viselkedik? Az akciófilmeknek és a sötét 90-es évekből származó alvilági történeteknek köszönhetően a gyilkosról alkotott sztereotipikus elképzeléseink eléggé naivak. A gyilkos most egy kedves fiatal férfi bőrébe bújt, akinek az ételkiegészítőket kínáló boltjába lehet, hogy itt-ott még be is tértünk. Idén márciusban, áprilisban, de még májusban is…

 

 hirdetes_810x300  

„Felvidéki magyarokként“ emlegették a Kuciak-gyilkossággal vádolt gyanúsítottakat

 

„Gúta nyugodt életet él. Csend van, idegesség nélkül. Az emberek két-három napig beszéltek az egészről, aztán abbahagyták. Senki sem jött utánam, senki nem kérdezősködött az ügyről, pedig járok az emberek közé: bevásárolni, sörre, focira“

 

– mondta Horváth Árpád, Gúta polgármestere, hozzátéve, hogy nem tudja, hogy „annak a kettőnek“ egyáltalán voltak-e barátai. Úgy gondolja, hogy inkább nem, mint igen.

 

(…)

 

A polgármester egy, a városról készült hatalmas légi felvételen mutatja azt a két házat, ahol a gyanúsítottak éltek – apró pontoknak tűnnek. Lélekben elképzelem, hogy „azok ketten“ ezekből a kis pöttyökből [házakból – szerk. megj.] jártak ki-be, s üdvözölték szomszédaikat, ismerőseiket. A légi felvételről mindez olyan parányinak tűnik! Az az érzésem, hogy modern világunkban, pontosabban a kibertérben egyetlen lépés sem kerülheti el a Nagy Testvér figyelmét. Ezért most először dicsőítem őt.

 

„A rendőrség rendelkezésére bocsátottuk a város kamerarendszerének felvételeit. Megtudtuk, hogy a Google Mapson keresztül „ez a két gútai“ kereste ki Kuciakék nagymácsédi házát“

 

– tette hozzá a polgármester.

 

Horváth polgármester állítása szerint arról a hatalmas rendőri rajtaütésről, amilyet Gúta még nem látott, utolsóként szerzett tudomást. „Hallottatok róla?“ – kérdezte reggel nyolc órakor a titkárnője, amikor belépett a városi hivatalba. A polgármestert mintha leforrázták volna. (…)

 

„Ezek a fiúk semmilyen városi eseményen nem vettek részt. Csendesen éltek. Szabó a karate klub tagja volt, talán párszor láttam versenyeken. Az arcára már nem emlékeztem, csak azután ismertem meg, miután megláttam az interneten. Marčekot viszont nem ismerem“

 

– emlékezett vissza Horváth.

 

Mindkét férfi szüleit jól ismeri – tisztességes, idősebb emberek. A múltban Szabó édesapjának kisebb építkezési vállalata volt. „Megbízható, nyugodt ember. Látásból ismerjük egymás, köszöntünk is egymásnak. A fiának volt egy boltja, ahol ételkiegészítő termékeket árult. Az emberek azt mondták, hogy kellemes ember“.

 

Mindkét férfi édesapja továbbá a helyi kinológiai klub alapítói közé tartoztak, ahova nyolc évvel ezelőtt a polgármester is hordta a kutyáit idomítani. Ezért is érintették olyan fájdalmasan a gútai gyilkosokról szóló hírek. Sőt, annál is inkább, mert a magyar televízióban „felvidéki magyarokként“ emlegették a Kuciak-gyilkossággal vádolt gyanúsítottakat. Erre pedig személy szerint nagyon érzékenyek a helyiek.

 

(…)

 

„Személyesen egyiküket sem ismertek, csak a szüleiket. Rendes emberek. Semmi rendkívülit nem tapasztaltam a városban. A helyieket leginkább a Dankó Pista telepre beköltözött idegenek zavarják,“ mondja a városi hivatal korábbi elöljárója, a jelenlegi polgármester egyik kihívója, Németh Iveta.

 

(…)

 

Azt mondják róluk, hogy lúzerek

 

De térjünk vissza a bűnözéshez. Gúta e téren sem lóg ki a sorból. Emlékezzünk vissza az elátkozott 90-es évekre és arra a dunaszerdahelyi Pápay-klánra, amelyik előszeretettel látogatott el a gútai diszkókba, hogy konfliktusokat szítson.

 

„Az emberek abban a szellemben éltek itt, hogy bármikor jöhetnek a Pápayak, akik jól elpáholják. Fiatal srácként úgy gondoltam, hogy csak úgy tudom magamat megvédeni a maffiával szemben, ha önvédelmet  tanulok. Ezért jártam karatéra, ahol megismertem Szabó Tonyt, vagyis Mukyt“

 

– mondta Samu István.

 

Samu 26 évig karatézott, Szabó ellenben korán befejezte. „Úgy vélem, hogy pszichikai szempontból nem felelt meg neki. Velem ellentétben sokkal visszahúzódóbb volt, introvert típus, aki az edzéseken kerülte a verekedést és a fizikai összecsapásokat. Ha jól tudom, akkor később a jiu-jitsu harcművészettel és az MMA-harcokkal foglalkozott. Talán ott feljavult“ – elmélkedett Samu.

 

(…)

 

Samu álmában sem gondolta volna, hogy „annak a kettőnek“ köze lehet a gyilkossághoz. „Ez egy nyugodt város…“, mondja megszakítva a mondatot, mert közben két korábbi gútai orgyilkosságra gondol. Mellesleg, a mai napig egyiket sem sikerült felderíteni. Először a 90-es években gyilkoltak meg brutális módon egy idősebb vállalkozót – minden bizonnyal a pénzéért. 2016 decemberében pedig szintén egy vállalkozót gyilkoltak meg, mégpedig a saját házában. A férfi autóbusz-szállítással és pénzkölcsönzéssel foglalkozott. A helyiek azt állítják, hogy éppen Szabó Tamás volt az, aki abban az időben a vállalkozónak őrző-védő szolgálatot látott el. Mindezek ellenére továbbra is egy nyugodt városról beszélünk?

 

„A kettősgyilkosság után a gútaik azt állítják, hogy a városnak olyan hírneve lett, amit nem érdemelnek meg. Sokan úgy gondolják, hogy a két férfi lúzer volt, ha 50 ezer euróért elvállalták ezt az egészet. Ki tudja, lehet, hogy a mi elképzelésünkben van a hiba“

 

– mondta Samu.

 

(…)

 

Mi van ha?

 

Pikály Róbert, a gazdatüntetések szervezőjének, valamint a Bionis termelési igazgatójának elmondása szerint a rokonaitól azt hallotta, hogy a rendőrautók már hosszabb ideje járőröztek a környéken, ahol „azok ketten“ laktak. A helyiek állítása szerint Robert Kaliňák is gyakran járt Gútára, mégpedig fegyvergyűjtőkhöz. Hogy mindez igaz-e, vagy sem, nehéz megmondani.

 

Pikály Róbert és Fördős Anna (helyi képviselő-jelölt és vállalkozó) is egyetértenek abban, hogy Gúta az elmúlt két hétben csendbe burkolózott, és mindenki csak saját magával törődik. A háttérben félelmet és rossz közérzetet lehet érezni. A helyiek talán abban bíznak, ami valószínűleg lehetetlen – hogy „annak a kettőnek“ semmi köze sincs a gyilkossághoz.

 

Denník N, Andrej Bán: Tiché mestečko vrahov – reportáž z Kolárova

Nyitókép: Foto N/Andrej Bán

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!