A parlamenti többség és kisebbség között sosem volt felhőtlen a kapcsolat. Akár egyetértünk valamelyik ellenzékkel, akár nem, a többség számára mindig kellemetlenséget jelent: sosem úgy szavaz, ahogy kellene, kinyitja a száját, rámutat bizonyos dolgokra, amelyekről a kormánykoalíció képviselői sosem hallanak szívesen. (…)
Sajnos, ahogy azt Bugár Béla és pártja példája mutatja, amikor az emberek a többséghez csapódnak, elfelejtik, hogy valamikor kisebbségben voltak és hogy legközelebb talán újra oda kerülnek, és a husáng, amit másnak szántak, őket fogja sújtani.
(…) …a belügyminiszter és a kormányfő leváltására összehívott nyári parlamenti ülések „elnapolása”, ami után az SaS és az OľaNO kénytelen volt Fico lakása elé vinni a politikát, (…) még csak-csak megbocsátható arra való tekintettel, hogy egy szokványos koalíciós obstrukcióról volt szó. Azonban a házszabály módosítás sokkal messzebbre ment. Az már nem időleges obstrukció, hanem tartós jellegű.
(…) Az egyik leggyakoribb érv a képviseleti demokrácia mellett és a népszavazások ellen az, hogy az emberek egy kisebb csoportja nagyobb mélységekig képes megvitatni egy problémát, és a képviselőknek, a nyilvánosság egészétől eltérően, van helye és ideje azt megtenni. Csakhogy a parlamentben a többség úgy határozott, hogy ezt még hatékonyabban is lehet csinálni. A koalíciós munka javára végre csönd lesz és nyugalom.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.