Vigyázzunk a trambulinos balesetekkel! A végtagsérülések a leggyakoribbak

Nyitókép: AGEL

A családi házak kertjeiben és udvaraiban egyre gyakrabban jelennek meg trambulinok, és ezzel együtt a balesetek gyakorisága is növekszik. Hogyan csökkenthető a kockázat a gyerekek trambulinozása során? A témával MUDr. Jozef Kubašovský, a Kassa-sacai AGEL Kórház traumatológusa foglalkozik.

A történelemből tudjuk, hogy a trambulinon való ugráshoz hasonló játékot először a kanadai indiánok egyik törzsénél, az inuitoknál jegyeztek fel. Általában egy felnőtt egy ugráló kislányt dobott fel a levegőbe, akit egy rozmárbőrből készült gyékényszőnyeg fogott fel. A hagyomány szerint idővel ezt az attrakciót egy Trampolin nevű cirkuszi artista fejlesztette tovább.

1936-ban George Nissen és Larry Griswold tornász megépítették az első modern trambulint, 1942-ben pedig céget alapítottak, amely kereskedelmi célból kezdett trambulinokat gyártani. Ezt az eszközt a második világháború alatt a pilóták kiképzésére használták, és lehetővé tette a légi tájékozódási gyakorlatokat, amire korábban nem volt lehetőség. A második világháború után, az űrprogram fejlesztésével a trambulint amerikai és szovjet űrhajósok kiképzésére használták. Az edzés lehetővé tette számukra, hogy a repülés során tapasztalatokat szerezzenek a különböző testhelyzetekkel kapcsolatban.

   

Később, 1950-től a trambulinok szabadidős használata az Egyesült Államokban, Európában és Ausztráliában is egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

„Az Egyesült Államokban előforduló sérülések – mivel itt volt a legelterjedtebb a „házi“ trambulinok használata – az ilyen típusú balesetek rendszeres ellenőrzéséhez és statisztikai értékeléséhez vezetett“

– mondta MUDr. Jozef Kubašovský, hozzátéve, hogy a trambulinnal kapcsolatos balesetek miatt 2000 és 2005 között 88 563 esetben keresték fel a sürgősségi ügyeletet, ami 113 %-os növekedést jelent az 1990–1995 közötti időszakhoz képest. A trambulinnal kapcsolatos balesetek adatbázisának egyik további érdekessége, hogy 2002-től 2011-ig összesen 1 002 735 trambulinos aktivitáshoz köthető balesetet tart számon.

Az orvos szerint a publikált statisztikában a fiúk és a lányok aránya 50–50. A baleset helye általában egyértelmű – az udvarokban és kertekben felállított trambulinok, míg a balesetek ¾-e kötődik több ember jelenlétéhez a trambulinon.

 „Ami az egyes sérülések előfordulását és elhelyezkedését illeti, olyan végtagsérülésekről beszélünk, mint például a könyök és az alkar csontvázának sérülése, a felkarcsonttörés, valamint boka-  és térdsérülés. Emellett ritkán, de előfordulhat combcsonttörés, illetve a térdízület elülső diszlokációja, amelyhez popliteális artériás trombózisa társulhat. Továbbá fej- és nyaki sérülésekről, illetve olyan specifikus sérülésekről is beszélhetünk, mint sípcsonttörés, szegycsontsérülés, illetve a nyak és gerincoszlop ereinek károsodása.

 

A fentebb említetteken kívül a trambulinos aktivitással kapcsolatos legsúlyosabb sérülések tragikus kimenetelűek is lehetnek, például a trambulin konstrukciójára való rázuhanás, nyaki gerincsérülés, a trambulinon kívülre esés, nyaktájéki gerincvelő-sérülés, szívleállás miatti halál és hasonló“

– mondta. MUDr. Jozef Kubašovský, aki a megelőzés érdekében nem javasolja egynél több személy ugrálását a trambulinon. Emellett felhívja a figyelmet a gyártói utasítások betartására, a védőintézkedések ellenőrzésére és helyes alkalmazására, a szaltók és egyéb kockázatos tevékenységek tiltására azzal, hogy a felnőttek jelenléte nem csökkenti a sérülés kockázatát.

(x)