Dubai 3. – A trilógia véget ér

Na, szóval ennek is eljött az ideje. Akkor a trilógia befejező része szóljon Dubai nevezetességeiről. Bár maradt még jó pár kis történet, pl. a munkával kapcsolatban. De ez annyira nem is érdekes, majd sör mellett négyszemközt. Akiket érdekelnek az első részek, azok olvasgathatnak róluk növekvő sorrendben itt és itt. A következő írás is  könnyedebb hangvételű, inkább a társaság szórakoztatására van, mint komoly újságírói bejegyzés a napokban történő Dubai-eufória miatt. Szóval kezdjük is akkor az elején, egy kis személyi élménnyel ráhangolódásképpen.

Egy kis szórakozás

Többnyire éjféltől hajnali fél négyig dolgoztunk. Két éjszaka alatt nagyjából összedobtuk a melót, a harmadik napon csak simítgatni mentünk oda, meg átellenőrizni a dolgokat, hogy minden úgy működik, ahogy kellene. Szerencsére eddig még nem jeleztek vissza, hogy probléma lenne. No, mindegy.

Harmadik éjszaka csak két órára ugortunk a helyszínre, éjfélre már a hotelban voltunk. Mondtam a kollégának, hogy meg kellene ünnepelni, hogy ilyen gyorsan összedobtuk a melót, hisz holnap úgysincs semmi más programunk, mint kifeküdni a tengerpartra kényeztetni hófehér testünket. Neki is hasonló volt a véleménye. Hajnali kettőig egy üveg vörösbort el is szorítottunk. Lajtosan, öregurasan, sok teória mellett. Többek között az etiópiai kiruccanásáról is beszélgettünk, meg az ottani helyzetről. Az egyik ismerőse benne van a „Človek v tísni” szervezetben, aztán egy segélycsomag társaságában utaztak ki Addisz-Abebába. Azt mondta, hogy ha saját szemével látja az ember az ottani dolgokat, és nem dokumentumfilmekből, akkor azután egészen másképpen áll hozzá a saját életéhez. Sok érdekeset mesélt. Az ottani helyzethez viszonyítva a Dubaii pénzszórás és fényűzés nagyon nevet

ségesnek tűnik (ill. siralmasnak). Majd alkalomadtán talán összedobok Etiópiáról is valamit, de most inkább Dubaira koncentráljunk.

Szóval hajnali kettőkor megyünk a szobára, cseppet fáradtan a sok teória után. A liftben megnyomjuk az ötödik emelet gombját, merthogy az ötödiken laktunk, aztán várjuk, hogy szétszaladja magát a felvonó. Miután a felvonó megállt, kiszálltunk, és lassan bandukoltunk a folyosó végén lévő szobánkhoz. Haver ment elöl. Elértük a szobát, a haver nem kis rémülettel konstatálta, hogy résnyire nyitva van a szobaajtó. Mondom, az nem lehet, hisz én zártam be. Bemegyünk, a kolléga először mély csendben megáll, majd káromkodik egyet. Én fogalmam sincs, hogy mi van, mert nem látok be, sötét van, örülök, hogy beesek az ajtón. Aztán hallom tőle idegesen, hogy az egész szoba ki van rámolva. Én csak így lajtosan hátralépek egyet, kitárom az ajtót, rátekintek fél szemmel, majd azt mondom nyugodtan: „Ez a 310-es.” Ő is megnézi, káromkodik még egyet, majd elkezdünk visszamenni a lifthez; mert a mi szobánk az 510-es volt, két emelettel feljebb. Ő közben megkérdi, miközben már jól szórakozunk az eseten (legalábbis én, ő még oxigénhiánnyal küszködik, meg többféle színben pompázik), hogy hogyan jutott eszembe megnézni az ajtót. Mondom: „Tapasztalat.“

Így elbeszélve azért nem olyan vicces, de az eset után még egy órán keresztül nem bírtam elaludni a nevetéstől. Kolléga már ki akart dobni a szobáról, hogy inkább aludjak a folyosón. No, mindegy, nagy poén volt. Máig visszasírom. Azóta ha szolgálati útra megy a gyerek, mindig azzal heccellem, hogy: „Csak vigyázz, nemhogy eltéveszted a szobaszámot!”:)

Dubairól még egyszer utoljára

, szóval akkor Dubai nevezetességei. Mit szeretnétek róla hallani? Legegyszerűbb lenne feldobni két linket (ezt, meg ezt, esetleg ezt), aztán hagy lapozgassatok, és itt nyugodt szívvel be is fejezhetném a cikket. Az előbbi linkeken biztos több információt fogtok találni, mint a következő sorokban.

Dubai igazán csak az utóbbi 10-15 évben kezdett fejlődni, persze ha a fejlődés alatt a megalomániás projektek megvalósítását érti az ember. Mert valljuk be, halandó szemében ezek kidobott pénzek. Semmi koncepció, minimális átgondolás, a háttérstruktúra nem megfelelő tervezése. Csak minél nagyobbat, minél szebbet, és minél fényűzőbbet. Már maga a fedett sípályakomplexum a sivatagban is egy érdekes gondolat, mert józan embernek ilyesmi nem jut az eszébe. A téli sportok szerelmese biztos nem Dubaiba fog síelni. Nem is beszélve arról, hogy a fedett síparadicsom energiafogyasztása akkora, mint fél Prágáé.

Azért a 80-as évek elején a gondolat szép volt, hogy Dubai az arab világ egyik turisztikai központjává nője ki magát, amit 100%-osan meg is valósított. Dubait úgy reklámozzák, mint a jövő városa. Ami egy cseppet már önmagában vicces. Mert amit nem írnak a turisztikai könyvek, hogy a legtöbb felhőkarcolónak és hotelnak saját dízelgenerátora van, és abból nyeri a szükséges energiát.

Hihetetlen fogyasztása van. Említettem a fedett sípályát. Sokat használt mai kifejezéssel élve: „Az csak a jéghegy csúcsa.”

Turisztika

Na, szóval akkor, mint említettem Dubai vezetősége jó pár évvel ezelőtt a fejébe vette, hogy az arab világ egyik turisztikai központjává válik. A strandokon fellelhető félmeztelen orosz és amerikai nőkön kívül talán akad erre más látnivaló is. Pl. itt van a világ legmagasabb épülete, a Burj Dubai, amit már át is kereszteltek és a napokban adtak át, aztán a világ egyetlen hétcsillagos szállodája a Burj al Arab. az említett fedett síkomplexum, kiló bevásárlóközpont (pl. Burjaman), fűszer piac, arany piac, textil piac, aztán egy hatalmas vízi park, dínópark, sivatagi tevetúrák, golfpályák, jachtklub, teveügetések. A teveversenyek az kegyetlen nagy szórakozás. Mi jót szórakoztunk rajta, legalábbis tévén keresztül, ahogy elkaptuk a befutókat. Eszembe is jutott róla egy régi tevés vicc:

Alinak elromlik a tevéje, elviszi hát a szervizbe.
− Semmi baj, megjavítjuk – mondja a szerelő. – Állítsa az 1-es állásra.
Ali megteszi. A szerelő felkap két téglát, összecsapja velük a teve heréit, mire az visítva kivágtat a sivatagba.
− Na látja, már működik.
− Jó, jó – elégedetlenkedik Ali –, de hogy fogom most utolérni?
− Semmi gond – nyugtatja a szerelő. – Álljon a 2-es állásra!

Az emberek nagy része Dubaiba csak vásárolni jár, meg napozgatni a strandokon. A városnézést relatíve gyorsan lehet abszolválni akár taxival is. A taxik viszonylag olcsóak. Lévén, hogy a benzin cca. 5 cseh korona/liter. De úgy rémlik, hogy a hazaiaknak ingyen van. Fél óra taxizás cca. 8 euró. A buszjegy cca. 40 centbe kerül.

Ha turisztikázni vagy várost nézni akartok, akkor a legjobb térkép, amit Dubairól találhattok, az a The Big Bus Company térképe (nagyobb felbontásért kattintsatok a képre):

Amúgy van Dubaiban is „óváros”. Óvárosnak nevezik azt az újonnan felépített negyedet, ahol a világ legmagasabb épülete, a Burj Dubai is található. A legöregebb épület talán a 200 éves felújított Dubai Múzeum. Arrafelé elég szép szűk kis utcácskák találhatóak.

A Dubai Creek-nek nevezett öbölszerűségben is kellemesen lehet sétálgatni…

… vagy éppen csónakázni…

Befejezésképpen még összedobtam egy kis fotó-összeállítást az ínyenceknek…

és találtunk egy videót is, ahol a világ legmagasabb épületéről gyönyörködhetünk a kilátásban: