Atinak dedikálva, akinek már vagy fél éve ígérgetem ezt a cikket, meg persze abban a reményben, hogy legalább a felére minimalizálja az utóbbi időben felgyülemlett sörtartozásaim számát;)

Az év végén nagy hírt kavart az Új-Zélandiak azon kijelentése, hogy mégiscsak léteznek ufók. Ezt hivatalos bizonyítékokkal is alátámasztották. (Bár csak a bennfentesek tudják, hogy Joe Cracker rendőrszázados részegen vezette az új-zélandi flotta prototípusát.) De visszatérve a témára, ufók márpedig igenis léteznek. Kevesen tudják, hogy a 60-as évek második felében lezuhant egy ufó Csehország kellős közepén.

Ez Jiří Jirásek komlótermesztőnek és sörfőzdetulajdonosnak köszönhető, aki nagy ijedtségében kilőtte a szélvédőjét. Noha a hivatalos verzió szerint az űrjármű egy űrcsata közben sérült meg, és csak helyet kerestek az elrejtésére és az utasok hibernálására, amíg a rokonok megtalálják őket. Az ufó ma Prága közelében található egy domb belsejében. Reaktora még a mai napig működik és hallani lehet a zümmögését. Megközelíteni nagyon nem lehet, mert radioaktív sugárzást bocsát ki magából, zavarja a rádiófrekvenciás jeleket és páran már be is fürödtek mellette. Ezt nem egy ufószakértő és kincskereső tapasztalhatta, akik megpróbálták megközelíteni a hűtővíz csatornahálózatán keresztül. Alább csatolunk egy térképet az ufó pontos pozícióját illetően:

ufo
 
De nem csak ez az egyetlen furcsa dolog manapság a világban. Este terrorista gyanús elemek ólálkodnak a temetőkben és a folyóhidak környékén, vagy éppenséggel 10 méteres létrával sétálgatnak öregurasan Fülig Jimmy-féle hanyag eleganciával az erdőkben, mezőn, vagy éppenséggel a nagy semmi közepén, mintha csak vakolni mennének. Vagy csatornákból másznak elő félig vizesen, pókhálóval belepve, furcsa földöntúli mosollyal az arcukon, vagy oszlopokon lógnak fejjel lefele, mint valami afrikai állatok.

Egyetlen közös ismertetőjelük egy kis doboz, vagy kézben tartott mobiltelefon, ami GPS-t (ejtsd dzsípíeszt) tartalmaz. A GPS, avagy a Galaxis Útikalauz szerint a Geocaching Példátlan Segédeszköze, a világűrben keringő furcsa állatokra, a műhódokra vannak kapcsolva, és azok segítségével állapítják meg az adott inerciarendszer x,y koordinátait.

 hirdetes_300x300  

De vajon mi is az a Geocaching?

A Geocaching mindaz, ami feleveníti az Indiana Jones-féle filmeket, vagy a könnyed olvasmányokból ismert Vadnyugatot, vagy a kincskeresők Eldorádóját. Ez egy életérzés és életstílus. Bevallom, amikor először hallottam róla (Atitól), mondom, hogy megint milyen értelmetlen időrablásra akarsz rászedni (bár lehet, hogy a „ne ba, má’ megin milyen f*szság” kifejezést használtam). Mert így őszintén, mi értelme van ennek? Mert én, ha nem látok célt és persektívát a dologban, akkor nem erőltetem. De aztán lassacskán rájöttem a cél és életfilozófia mikéntjére, és kezdett lassan kivilágosodni a dolog. Bár az igazat megvallva az utóbbi fél év alatt én csak 8 „kincset” gyűjtöttem össze (noha több százra lett volna esélyem minimális energiaráfordítással), míg Ati kolléga (aki remélem a cikkért legalább a felére csökkenti a sörtartozásaim számát;) már lassan 300-nál jár. De ennyi előnyt nyugodtan adhatunk neki.

A Geocaching a Geo (latin: föld) szó és a cache (angol: rejtekhely) szó vegyítéséből keletkezett. Bővebb információt pl. erre találhat az ember. Szóval nagyon ne is mélyedjünk bele. Ez egyfajta kincskeresés. Szórakozás. Művelődés. Adrenalin és ismeretszerzés. Mert a legtöbb kincshely mindegyike szinte valami “érdekes” hellyel van összefüggésben. Szinte mindegyik geocaching lelőhelytől tanulhat az ember valamit. Nem is hinné az ember, hogy mennyi értékes és figyelemreméltó hely van körülötte: egy 1000 éves fenyőfa, egy csodálatos kilátás, egy kedves kis kápolna. Vagy csak egy kalandos kis csatorna, ufó a domb alatt, vagy a középkori várak és templomok, amelyekről sokatmondó történeteket olvasgathatunk a “kincs” megtalálása közben. Mert erről szól az egész. A szórakózásról. A családi pikknikről és kiruccanásról. A rejtekhelyek keresése közben sok hasznos információval gazdagodhatunk. Megismerhetjük saját környezetünket, információkat szerezhetünk vagy adhatunk falunkról, szülőföldünk hírességeiről, vagy csak egy jót szórakozhatunk.

Erősségüket tekintve a kincsek besorolása is különbözik. Pl. én rögtön az egyik legerősebbel kezdtem. Ati még valamikor a nyáron kérdezte, hogy mennyire értek az erősáramhoz, mert tudta rólam, hogy villamosmérnök vagyok. Mondtam neki, hogy nem a szakterületem, de nyugodtan mondd, aztán meglátjuk, hogy mit dob a gép. De aztán két napot vett igénybe, amíg közösen kiszámítottuk a 8! ismeretlenes két másodfokú egyenlet x,y koordinátáit. Egy villanyoszlopot dobott ki a gép. Persze először egy más villanyoszlopot jó 50 km-re a helyestől, de utána minimalizáltuk a hibaszázalékot, és megtaláltuk a kincset. Szóval így kerültem kapcsolatba a „Geocachinggel”, avagy a kincskereséssel. Először (persze hogy tartsuk magunkat a stílushoz) egy dobozossört akartam elrejteni a kincs helyén, de aztán Ati felvilágosított, hogy az nem úgy működik. A legtöbb esetben, csak egy aprócska dobozocska van papírral ellátva, amire csak a nevedet és a dátumot írod fel, amikor megtaláltad a „kincset”. Szóval sör csak minimális mértékben fér bele.

A „kincskeresésnek” mint már említettem, sok előnye van. Lehet kombinálni az ismeretszerzéssel, vagy akár a sporttal is. Én amikor még hajdanán (fiatal koromban, fél évvel ezelőtt) pl. a morva borvidéken züllöttem, kombináltam a borkóstolást a hosszútávú futással és a geocachinggel. A 15-20 km-es másnapos gyengéd szétmozgató futás közben az eredetileg tervezett 5 kincs helyett 3-at simán meg is találtam mindennemű GPS nélkül (mert ugye hosszútávú futásra csak sörpénzt visz magával az ember, GPS-t nem). Ezt csak azért mondom, hogy futásnál, biciglitúráknál felemelő kis felüdülést jelenthetnek a „kincsek” megtalálasa. Célt és szórakozást nyújthatnak a kikapcsolódásunk közben. És pont ez jelenti az értelmet és szellemi felfrissülést az egésznek.

Kincset csinálhatunk mi is, ha meg akarjuk ismertetni a nagyérdeműt közvetlen környezetünk szépségeivel vagy elismert személyiségeivel. Mi sem egyszerűbb. Csak annak közvetlen közelében kell lenni az állandó lakhelyünknek, hogy állandóan „vigyázzunk” a kincsre, és a „megtalálókat” kellőképpen regisztráljuk. Amúgy sok fajta változata létezik: van standard geoláda, mozgó geoláda, multigeoláda, meg miegymás. Nem is ez a lényeges, besorolásról több információt erre, vagy erre találhatnak az érdeklődők.

A magyarok és a világ

A magyarokat minden személyeskedés nélkül geocaching kategóriában lecseszés kell, hogy érje. Rengetek ismerősöm panaszkodott a magyarokra (szlovák, cseh, külföldi). Mert -ők különcködnek és különváltak a világ elitjétől. Míg a cseh és a szlovák oldal (geocaching.cz, geocaching.sk) csak egyfajta blogot, ill. fórumot jelent csak, és minden a geocaching.com-on megy  keresztül, addig a magyarok elváltak a világ elitjétől, saját külön rendszerük van más szabályokkal és sokkal limitáltabb kombinációkkal. Ezzel is elidegenítve a külföldi kincskeresőket, hogy aktívan részt vegyenek Magyarország megismerésében és a magyarországi kincskeresés örömeiben. Mert a szlovák és cseh rejtekhelyek 80-90%-a angolra is le van fordítva, így a külföldiek is kellőképpen élvezhetik. Konklúziónak elég annyi, hogy a magyarok a különválással cseppet elszomorítják a potenciális külföldi turistákat és kincskeresőket. Mert ez egyfajta motivációs tényező is a turizmus és az idegenforgalom fellendítésére, és az ország különlegességeinek bemutatására és megismerésére.

Az öreg Brúnó kútja

stary_bruno_0

Kincskeresés közben az ember sokmindennel találkozik. Beszéltünk az ufóról, megemlítettük az 5-ös erősségű villanyoszlopot, de ezek mellett még sokminden más is létezik. Pl. éjjeli sötétben való erdőjárás (mert a fákon fluoreszkáló fénypontok vannak, amiket csak sötétben venni észre), vagy csatornában való mászkálás, esetleg oszlopokra mászás, vagy folyóhidak talpazatának kenukon való megközelítése, stb. Ati az sokat beszélt nekem sörözgetések közben ezekről. Egyik legizgalmasabb élménye akkor érte, amikor az öreg Brúnó kincsét kereste. Az öreg Brúnó egy híres tévésorozat sztárcsatára volt. Sokat sajnos nem lehet róla megszellőztetni, mert mégiscsak a többi kincskersőnek sok felvezetőt mutatna, szóval elég annyi, hogy a szívinfarktus kerülgette Ati barátunkat, amikor hirtelen találkozott öreg Brúnó múmiájával egy sötét szűkös csatornában.

Ati mellett Karcsi is nagy kincskereső, aki már írt cikkeket a KFK-s projekttal kapcsolatban a Körképre. Reméletőleg pár sörért meg lehet őt is vesztegetni, hogy írjon pár sort a témában ezzel is kielégítve a kezdő kincskeresők tapasztalatszerzés utáni vágyait.

Szóval bevezetőnek ennyit a Geocachingről. Remélem, hogy ihletet kaptatok saját kincsek és környezetetek bemutatására és ötletekben nem találtok hiányt! Addig is erő, egészség, és remélhetőleg még írunk a témában érdekes cikkeket.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!