Hanyus Regina Dobfenekről – egy sikertörténet a pandémia alatt

Nyitókép: Körkép.sk

Hanyus Regina az Almágyi Általános Iskola 6.A osztályos tanulója. Mondták nekem, remek eredményekkel rendelkező kislány, érdemes vele elbeszélgetni.

Lássuk!

Milyen bizonyítványt vársz, Regina?

   

Eddig mindig kitüntetett tanuló voltam, bízom benne, hogy ez évben is az leszek.

Hogy élted meg a pandémiás, szünetes időszakot?

Az On Line tanulás eleinte kihívás volt az én számomra is, de aztán belejöttem. Otthon voltam, sok volt az időm, kedvem is volt, így aztán a tanulás mellett másfelé is cselekedtem. Bekapcsolódtam a gyerekek számára indított különböző versenyekbe.

Tudnál említeni közülük egy párat?

Több ilyen is volt a magam korabeli gyerekek számára meghirdetve az internetem, tanitóink követték az eseményeket és bejelentettek bennünket. Például a Hebe kft. Magyarországról főzőversenyt hirdetett a Facebookon. Az nyert, aki a legtöbb lájkot kapta. Én csöröge fánkot sütöttem, anya receptje alapján és első lettem.

Anya is evett belőle?

Igen. A vállalat több ilyen versenyt is szervez évente. Most fejeztem be egy másik versenyüket, Exupery Kis herceg-éből kellett feladatokat megoldani. Elég egyszerű feladatnak találtam, de sokat kellett vele dolgozni. Például volt a Dal a kis hercegről, amiből kihagytak szavakat, azokat kellett pótolni. A Kis herceg nagyon tanulságos könyv. Például szereti a rózsát, annak ellenére, hogy eleinte rosszul bánt vele. Ezt a versenyt a zsűri még értékeli, várjuk az eredményt.

Úgy hallom, egy komolyabb versenyen is indultál és győztél.

Akkor biztosan az Öt határon át versenyre tetszik gondolni. Hat ország versenyzői vettek részt a versenyben, köztük ott voltunk mi is, 22-en Szlovákiából, a SZMPSZ szervezésében. Ebben a versenyben én lettem az első helyezett a szlovákiaiak között.

Szép. Tudnál erről bővebben beszélni, Regina?

Négy fordulós verseny volt és volt még egy plusz feladat is.

Első feladat egy beszélgetés volt, a környékünkről kellett témát választani. Beszélgetőtársam Rebeka volt, a testvérem. Az újbásti Mária-kútról beszélgettünk, történeteket meséltünk. Voltam ott én is többször, utánakerestem az interneten is, idősebbek is meséltek a csodás esetekről, gyógyulásokról. Többször kellett felvenni a beszélgetést, mert sokat rontottunk Rebekával.

A második feladat szerint hat ország mondáiból kellett kvízt megoldani. Három mondában kellett találni közös dolgot és azt az otthon talált kellékekkel ábrázolni kellett. Én azt a motívumot ábrázoltam, amikor a király lovon menekül a sereg elől és Istenhez fohászkodik.

A harmadik feladatban a falumról kellett asszonyoknak történeteket, mondákat mesélni, nekem pedig az volt a feladatom, hogy a történetek helyszínét ábrázoljam a falu térképén. Egy nagyon szép kis faluban, Dobfeneken élek, ahol sok történetet ismernek az emberek. Az egyik Sipos Péter földesúrról szól, akiről a Sipos-oldalt nevezték el. Elment ez a földesúr kocsival a péterfalai kocsmába iszogatni. Iszogatott, erős volt. Kint dörgött, villámlott, Péter úr elővette a pisztolyát, felfelé lőtt, mondván, hogy ő az erősebb. Erre belevágott a villám, meghalt. A temetőben megtalálható a sírja is. A másik történet a falu melletti Feneketlen tóról szól. A legenda szerint, ha valaki oda bement, a nádasba, soha többé nem jött vissza.

A negyedik feladatban is segítség kellett. A monda szerint a rabló elrabolja a királylányt és egy trükk segítségével szerzi meg magának feleségül. Igen-nem válaszokat kellett adni és nem szabad volt tévedni. Pataki Benjáminnal játszottam el a jelenetet, mindketten be voltunk öltözve is.

És jött a plusz-feladat?

Jött a plusz-feladat, amit nem volt kötelező megcsinálni, de én vállaltam. Ebben a feladatban a hattyúvá változott Szent Anna legendáját kellett folytatni. Én egy turista voltam, aki látta a magányos hattyút a tavon, megsajnálta, telefonált az állatkertbe, átszállíttatta őt, hogy ne legyen egyedül. A plusz-feladatra különdíjat kaptam a bíráló bizottságtól.

– Ez nagyon szép, Regina. Van még valami?

Talán annyi, hogy szeretném megköszönni tanítóimnak és az osztálytársaimnak a segítséget, amit kaptam tőlük a versenyek alatt. A sok mesélőnek, akik fáradtak velem, és persze anyukámnak és a testvéremnek is köszönöm.

Sok sikert, Regina!

Mede Géza

Képek: A szerző felvételei