A holokauszt időszakát történelmünk egyik legtragikusabb részeként ismerjük, amely egy szélsőséges faji ideológia eredményeként ártatlan emberek, többségükben zsidó lakosok tízezreit pusztította el. Nagyon kevesen merték vállalni azt, hogy a hatalommal szembenézve, a saját és családjuk életét kockáztatva megmentettek zsidó lakosokat.
A pozsonyi Aron Grünhut (1895-1974) különböző módon több, mint 1300 zsidó ember életét mentette meg a szinte biztos pusztulástól. Neve, tette, tevékenysége ennek ellenére a feledés homályába merült. Ezt próbálja legalább részben pótolni az a vándorkiállítás, amely a losonci zsinagógában nyílt meg és augusztus 21-ig lesz látogatható.
Kiállítás a Holokauszt 70. évfordulója alkalmából
A kiállítás anyaga a Holokauszt 70. évfordulója alkalmából Pozsonyban készült el és került először bemutatásra 2014. szeptember 16-án, a Szlovák Kulturális Minisztérium dísztermében.
A losonci kiállítást František Bokor a rimaszombati Zsidó Hitközség alelnöke nyitotta meg, a kulturális műsorban Kelemen Zoltán (harmonika) és Geoffrey Cremer (klarinét), a losonci J. Bosca Művészeti Alapiskola tanára és felnőtt diákja klezmer zenét játszott.
A kiállítás fényképekkel gazdagon illusztrált táblákon és eredeti dokumentumokon keresztül mutatja be Aron Grünhut életét, a zsidó lakosok megmentése, a pozsonyi zsidó hitközség érdekében elvégzett tevékenységét.
Aron Grünhut, zsidó család gyermekeként Pozsonyban született 1893. március 31-én. Édesapja Viliam Grünhut, Nagymegyerről származott, majd pozsonyi vendéglősként tevékenykedett, korán elhunyt. Édesanyja Weisz Fanni dunaszerdahelyi származású. Aron Grünhut iskolai tanulmányai befejezése után magánvállalkozóként, kereskedőként tevékenykedett.
Sokat utazott, tagja volt pozsonyi Ipari és Kereskedelmi Kamarának. 1919-ben megnősült. Felesége Etel Wosner vagyonos zsidó családból származott. Apja Dunaszerdahelyen volt nagybirtokos volt, aki a helyi zsidó hitközség aktív tagjaként támogatta a diákokat és a szegényeket. Házasságukból öt fiuk született.
Hivatása mellett aktív, vezetőségi tagja volt a pozsonyi ortodox zsidó hitközségnek. Egy ideig ő vezette a Chevra Kadisa Szent Egyletét. Szerepet vállalt a pozsonyi Zsidó Kórház elöljáróságának, több jótékonysági egyesület és zsidó egyesület működésében is.
Sátortábor Dunaszerdahely mellett
Hitler hatalomra jutása után azonnal ráérzett arra, hogy a német náci ideológia milyen veszélyt jelent a zsidóság számára, s élve kapcsolataival cselekedett. Ausztria 1938-as megszállása, Németországhoz való csatolása után részt vett a Pozsonyhoz közeli ausztriai Kittsee község környékéről elmenekültek megsegítésében.
Dunaszerdahely mellett sátortábort állítatott fel a hontalanként egybegyűjtött zsidók számára, s biztosította számukra azt, hogy eljussanak Palesztinába. Sikeresen közbenjárt egy pozsonyi kereskedő Juda Goldberger érdekében is, akit a Gestapo Ausztriába hurcolt.
Miután Nicholas Winton, britt diplomata szervezni kezdte a Cseh-Morva Protektorátusban élő zsidó gyerekek kiutaztatását Nagy-Britanniába, kapcsolatba lépett Winton prágai helyettesével. Elérte, hogy a csoporthoz 10 pozsonyi, ortodox zsidó családból származó fiú csatlakozhatott, közöttük a fia, Benny is. A gyermekek 1939 júniusában szerencsésen eljutottak Londonba és túlélték a háborút.
Egyik legjelentősebb tette volt az, amikor 1939 júniusában kibérelt két folyami gőzöst (Erzsébet királyné, Car Dušan), melyeken 1365 szlovákiai, magyarországi, ausztriai és cseh-morvai zsidó juthatott el Palesztinába. A hajók a pozsonyi kikötőből indultak. A tervek szerinti hatnapos hajóút lényegesen meghosszabbodott.
A bulgáriai Rusze városában vonatra kellett volna átszállniuk, majd Várnába utazniuk. A bolgár hatóságok azonban feltartóztatták a csoportot és vissza akarták fordítani őket. Grünhutnak több, mint egy hónap után sikerült csak elérni, hogy folytathassák az útjukat. A romániai Sulina kikötőben a menekültek átszálltak a Noemi Júlia teherhajóra, s 83 napos út után eljutottak Haifa városba.
Visszatérve Szlovákiába Pozsonyban a Zsidó Központban tevékenykedett, aktív szerepet vállalva a zsidó ellenállásban. Emiatt 1943-ban letartóztatták, több hónapig az ilavai börtönben tartották fogva. Szabadulása után illegálisan Magyarországra menekült, ahol álnév alatt élt családjával. Felesége és legkisebb fia már korábban Magyarországra menekült.
A titkosrendőrség leleplezte
A kitapintható veszélyek ellenére tovább dolgozott a zsidók megmentésében. Segítette a magyar zsidó ellenállókat, akiknek Budapestről sikerült egy zsidó menekültvonatot útra indítaniuk Palesztina felé. A fellépő számos nehézség ellenére több, mint 300 gyermek menekült meg ily módon.
A magyar titkosrendőrség 1944 őszén leleplezte a személyazonosságát. Az életét Emanuel Zima, fűtő mentette meg, aki az egykori épületének pincéjében rejtette el, ahol a felesége mellett további zsidók is rejtőzködtek és megmenekültek. Grünhut az 1960-as években elérte, hogy megmentőjének a legrangosabb izraeli kitüntetést adományozzák. Azt ő már nem élte meg, a kitüntetést dédunokája Zima Miklós vette át 2014-ben Budapesten.
A pozsonyi zsidóságot anyagilag is támogatta
A világháború befejezése után a család visszatért Pozsonyba, ahonnan azz 1948-as komunista hatalomátvétel után Izraelbe távoztak. Ott elnöke a Volt Pozsonyiak Egyesületének, a Zsinagóga és a Jesiva Építésére Alakult Bizottságnak, a Tel Aviv-i Chatam Sofer Szövetségnek (Chug Chatam Sofer), gondnoka lett a jeruzsálemi Pozsonyi Zsinagógának (Hechal Pressburg) is.
Anyagilag is támogatta az új, Pressburg nevű jesiva és zsinagóga megépítésének projektjét, amely a Chatam Sofer rabbi által vezetett pozsonyi zsidó iskola hagyományát folytatta. Elkészíttette az egykori pozsonyi Vár utcai (Zámocká) ortodox zsinagóga szentélyének másolatát, mely a Pressburg jesiva és zsinagóga egyetlen ilyen jellegű építménye Izraelben.
Aktív kapcsolatot tartott fenn a pozsonyi zsidó közösséggel, s anyagilag, gyűjtésekkel igyekezett segíteni őket. 1966-ban Pozsonyba utazott, hogy megmentse a felszámolásra ítélt ortodox zsidó temetőt. Nagy érdeme volt abban, hogy a temető megmenekült, síkra szállt Chatam Sofer emlékművének a felújításáért is.
Gyermekei, fiai követték apjuk nyomdokait. A legidősebb Otto (1921) Haifától északra halt meg 1947-ben, ahol egy arab falvak által körülölelt zsidó település megalapításánál segédkezett. A faházat, amelyben lakott egy éjszakai támadás során felgyújtották Leo (1922) a külföldi csehszlovák katonaságnál szolgált, részt vett a líbiai harcokban, bekapcsolódott a normandiai harcokba, ahol súlyosan megsebesült.
Gyémántkereskedő Londonban
A háború után gyémántkereskedő lett Londonban, ahol 1978-ban megtámadták háza előtt, kirabolták és meggyilkolták. Jozef Akiva (1923) labdarúgó volt, akinek egy 1934–es mérkőzésen az ellenfél egyik játékosa halálos kimenetelű sérülést okozott neki. A pozsonyi ortodox zsidó temetőben nyugszik. Viliam (1931) a tiszti iskola elvégzése után az izraeli hadseregben szolgált a Golán-fennsík közelében. 21. születésnapján, egy kézigránát felrobbanását követően harcban esett el.
Benny (1928) építész lett, tanulmányai után számos épülettervet készített el. Floridában lakik.
Szöveg és képek: Puntigán József
Életrajzi adatok: a kiállítás tablói, a pozsonyi kiállításhoz készült Aron Grünhut, a zsidók megmentője és az emberi jogok harcosa c. kísérő füzet.
Megosztás:
Címkék: Aron Grünhut budapesti csehszlovák nagykövetség Chatam Sofer Chug Chatam Sofer Cseh-Morva Protektorátus Dunaszerdahely Emanuel Zima Főoldal Haifa Hechal Pressburg Juda Goldberger Kittsee losonci zsinagóga Nicholas Winton Palesztina Pozsonyi Zsidó Központ Sulina Volt Pozsonyiak Egyesülete Zima Miklós
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.