Romok – kísérleti zenei fesztivál a Losonc melletti apátfalvi kastélyban

Fiatal zenészek és képzőművészek töltötték meg néhány órára a Losonc melletti Apátfalva romjaiban is figyelmet felkeltő kastélyát.

Pavel Kriška

A Ruiny (Romok) I. címet kapott szlovákiai projekt az elhagyatott, romos épületekben tervez különleges koncerteket és a kortárs képzőművészet alkotásait bemutató tárlatokat. Nemcsak azért, hogy teret adjon ezen irányzatok képviselőinek a bemutatkozásra, hanem azért is, hogy felhívja a figyelmet a jobb sorsa érdemes épületekre.

   

A projekt több ciklusra van felosztva, melynek első fesztiváljának az Apátfalvi Kastély adott otthont. Nem véletlenül, hiszen a ciklus megálmodói – David Petráš (Losonc), Štefan Szabó (Rimaszombat), Alexandra Galambová (Nagyszombat), Juraj Mišík (Zólyom, Losonc) – közül többen kötődnek a városhoz és a régióhoz.

A Kassa-Zólyom főútvonalról Apátfalván keresztül Losoncra érkezők, vagy a városból a főútra igyekvők számára elképzelhetetlen, hogy ne tekintsenek rá az egyébként szinte mindenhonnan látható, Apátfalva község központjában álló kastélyra. Klasszicista – neogótikus stílusban épült, 1903-ban nyerte el a mai formáját. Feltehetően egy korábbi kúria vagy kastély helyén épült fel, a losonci helyi sajtó tudósítása szerint 1903 októberében szentelték fel. Prónay Albert, helyi földbirtokos építette. A városra néző homlokzata gazdagon díszített, nyitott az épületből kinyúló főbejáratában három oszlop áll.

Az épületet a Prónay családtól 1910 körül Hubay Jenő (1858 – 1937) neves hegedűművész, zeneszerző vásárolta meg, aki 1894-ben Losoncon, a katolikus templomban házasságot kötött Cebrián Rózával, aki a közeli Szalatnyán, a Cebrián család máig jó állapotban lévő kastélyban élt.

A kastély 2. világháború után Ifjúsági Házként működött, azt követően pedig egy ideig az apátfavi textilgyárban dolgozó vietnami munkásnők otthona lett.

Az 1989-es változások után magántulajdonba került, részben állami támogatással elkezdték a felújítását. Azonban a munkálatok pénzhiány miatt egy év után leálltak. A járási szinten műemlékként jegyzett épületnek néhány hónapja új tulajdonosa van, aki tervezi a felújítását.

A fesztivál zenei része három koncertből tevődött össze. David Petráš zenéjét Katarína Škamlová grafikái ihlették meg. Műfaját nehéz lenne meghatározni. A szalagos magnókon rögzített alaphangokat „kísérte“ gitárjával, megjelenítve a művésznő képein megjelenő pontokat és vonalakat. Katarína Škamlová a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola Grafikai és egyéb médiumok tanszékének hallgatója. Alkotásait a kastély egyik termében lehetett megtekinteni.

Számomra a legélvezhetőbb a Ján Fiala (vibrafón, ütőhangszerek) és Štefan Szabó (gitár) duó koncertje volt. A két zenész repertoárja két, egymástól eltérő zenei világból tevődik össze. Az egyiket a saját alkotások képezik, a másikban pedig főleg a mai szlovák és cseh szerzők alkotásait viszik a színpadra – figyelemreméltó összjátékkal.

A fesztivál legismertebb egyénisége David Kollár, a mai szlovák kísérleti zene képviselője volt. Bemutatóján az általa is rendezett „Találkozások“ c. filmet kísérte élő, rézsben improvizált zenével. Maga a film egy író, legalábbis írni készülő személy valós és virtuális találkozásait mutatja be.

A fesztivál részét képező képzőművészeti kiállításokon a már említést nyert Katarína Škamlová mellett Kristína Kandriková (Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola, Festészeti Tanszék), Alexandra Galambová (fényképész, Nagyszombati Ciril és Metód Egyetem Tömegkommunikáció Média Karának végzettje) alkotásait lehetett megtekinteni.

Különleges volt Pavel Kriška (a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Pedagógiai Karának képzőművészeti szakos hallgatója) multimediális alapokon nyugvó bemutatója, melynek falra vetített képeit maguk a látogatók alkothatták, alakíthatták beleértve annak különleges zenei hátterével.

Nyitókép: Puntigán József