Andrej Kiska leplezte le a Losoncon elhelyezett Memento, holokauszt emlékművet

Andrej Kiska pénteken késő reggel érkezett Losoncra, ahol a Városház előtti téren a város lakosaival találkozott.

Szlovákia köztársasági elnökét a délelőtt folyamán a városvezetés és a képviselő testület tagjai fogadták, meglátogatott egy helyi vállalatot, majd a B.S. Timrava gimnáziumba ment, ahol az iskola diákjaival találkozott. Délelőtti programja egy rövid gácsi látogatással ért véget.

„Szlovákiai paradox, hogy az egyik oldalon országunk kiválóan teljesít, növekszik a gazdasági teljesítmény, növekszik az átlagkereset és csökken a munkanélküliség. A másik oldalon ha az ember olyan helyen van, mint Losonc is, ezt a polgárok nem érzik. Marad a szegénység, a fiatalok menekülnek, a munkanélküliséget nem sikerül csökkenteni.”

– mondta többek között losonci látogatása értékeléseként, miután a polgármesterasszonnyal tárgyalt.

   

Véleménye szerint úgy az ő, mint a parlament feladata, hogy mérlegelje a segítségnyújtást olyan városoknak, mint Losonc is. A legfontosabb, hogy a város újra elérje korábbi gazdaság szintjét.

Kora délután a B.S. Timrava Színház épülete elől Losonc főutcáin végigsétálva, a város vezetői és képviselői kíséretében gyalogosan érkezett a közelmúltban felújított Neológ Zsinagóga épületéhez, ahol helyi lakosok, az épületben pedig meghívott vendégek várták.

Jelen volt többek között Radu Mircea Coanta, Románia Szlovákiai Nagykövetségének másodtitkára, Ondrej Karňák, a Nemzeti Emlékezet Intézet Irányító Tanácsának elnöke, Pavel Traubner, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Központi Tanácsának tiszteletbeli elnöke.

A kora délután megtartott ünnepség Peter Kalmus Memento c. alkotásának átadásával kezdődött. A leplet a köztársasági elnök és az alkotó közösen rántották le.

Peter Kalmus exhibicionista képzőművész elmondta, hogy alkotásával a Szlovák Állam 70 ezer zsidó áldozatának állított emléket. A négy üvegtubus azt a négy koncentrációs tábort jelképezi, ahová a szlovák fasiszta állam fennállása alatt a szlovákiai zsidókat elhurcolták: Oświecim, Treblinka, Sobibor és Belzec.

Miután megtudta, hogy a rendszer mit tett, megdöbbent, belső késztetésre nekifogott alkotásának.

„20 éven keresztül minden nap egy kis kegyeleti emlékünnepség részeként 10-15 követ csomagoltam rézdrótba … A Földön nincs két egyforma kő, ahogyan nem létezik két azonos emberi sors sem. A drót számomra azt jelképezi, hogy a brutálisan meggyilkolt áldozat át volt kötve a rokonaival vagy barátaival” – mondta többek között.

Megjegyezném, hogy az üvegtubusokban elhelyezett 70 ezer kő az elmúlt hetekben különböző fórumokon, főleg helyi szinten vitákat váltott ki, hiszen ismert tény, hogy Losonc az adott időszakban Magyarországhoz tartozott, így a város közel 1500 zsidó áldozata nem része a jelzett 70 ezres számnak.

A köveket egyébként a Duna pozsonyi, a Vág pőstényi és a Hernád Kassa melletti szakaszainak medréből gyűjtötte össze.

„70 ezer áldozat…70 ezer kő…igen, államunk történetének vannak szomorú pillanatai. Annál inkább értékelni kell azt, hogy vannak olyan emberek, akik nem engedik a felejtést, akik állandóan figyelmeztetnek arra, hogy mi történt. Ilyen ez az emlékmű is, mely mögött húszéves munka áll”

– mondta beszéde elején Andrej Kiska.

„Megemlékezésünk ma mindennél aktuálisabb. Éppen most, éppen ebben az országban, ahol voltak olyanok, akik képesek voltak ártatlan emberek tízezreit a halálba küldeni. Éppen itt és most kell újra szólnunk arról, hogy mi történt, s tudatosítanunk kell azt is, hogy mi történik napjainkban. Szlovákiában mindannyiunknak nulla toleranciát kell mutatnunk az extrémizmus, nacionalizmus és fasizmus minden megjelenésével szemben.

Ma olyan időket élünk, amikor mindazoknak, akik azonos értékeket, a megértés értékét képviselik, akik értik azt, hogy minden vallás elsősorban a szeretetről szól, össze kell fogniukk! Össze kell fognunk azért, hogy gátat építsünk, hogy ne féljünk vaĺódi nevén neveznina tényeket, hogy ne féljünk fellépni a rosszal szemben. Megmutatni, megtanítani az embereket arra, hogy tanulják meg megkülönböztetni a jót és a rossztól, az igazat a hazugságtól. Mert ma is vannak olyanok, akik másként magyarázzák a történelmet és az emberi értékeket is.”

„Néha bennem is vannak félelmek attól, mi történik a világunkkal, mi történik nálunk, mi történik a határon túl, mi történik az óceánon túl. Felteszem a kérdést, hová tartunk, mi történik a világban?

 Valami rossz történik? Ismét tragédiák fenyegetnek? Ismét a embertelenség veszélye fenyeget? Felteszem magamnak a kérdést, de mindig, ha olyan helyre érkezem, mint ez is itt, ha bejárom a helyet, úgy, mint ma Losoncot is,  és találkozom az emberekkel, ha látom a jót idehaza és külföldön, akkor meg vagyok győződve arról, hogy a jó végül győzni fog.

Egy ősi bölcsesség azt mondja, hogy ahhoz, hogyba rossz győzzön, nagyon kevés kell. Elég, ha a jó emberek nem tesznek semmit.”

Az ünnepség második részében egy időkapszula került elhelyezésre az egykori zsinagóga oltárának helyén, amely többek között az épület felújítására vonatkozó dokumentumokat, az ezzel kapcsolatos sajtóhíreket, az épület eredeti alapító levelének másolatát, a felújítás alkalmával kiadott könyvet (szerzői Adamová Mária, Puntigán József és Sedliak Erika), a mostani és korabeli pénzérméket, az építtetők, a kivitelezők, a város polgármesterasszonya és Andrej Kiska aláírásával is hitelesített emlékiratot tartalmazza.

A Holokauszt emléknap alkalmából megtartott rendezvény este a pozsonyi Preßburger Klezmer Band koncertjével zárult, melynek énekese a losonci származású Ivana Ecetová volt.

Amint azt a koncert közönsége megtudhatta, ősei révén a zenekar egy másik tagja, Samo Alexander is kötődik a városhoz. A koncerten egy füleki származású kántor által megalkotott ének és dallam is elhangzott.

Puntigán József