1839. október 29-én született Steindl Imre, a 19. századi Magyarország zseniális építésze, aki páratlan tehetségét – többek között – a Kereskedelmi és Iparbank, az Új Városháza, valamint a Rózsák terén – Budapesten – található Szent Erzsébet-templom építésével, illetőleg a jáki templom és a kassai székesegyház felújításával bizonyította. Steindl legcsodálatosabb alkotása a Duna partján álló Országház volt, melynek átadását a mester már nem érhette meg.
A budai műegyetemen, majd Bécsben tanult, itt lett a gótika ismerője és rajongója. 1870-ben második díjat nyert a pesti Váci utcai Újvárosháza építésére kiírt pályázaton, a kivitelezés alapjául gót stílusú terveit fogadták el. A város kívánságára azonban változtatnia kellett, Steindl hihetetlen gyorsasággal készítette el az új reneszánsz stílusú terveket, így az építkezés zavartalanul folytatódhatott. Steindl érte el, hogy nagyméretű közgyűlési terem épüljön, ma is ez az önkormányzat reprezentatív helyisége.
Steindl Imre 1869-től a budai műegyetem helyettes, majd 1870-től rendes tanára lett, így számos kortársával ellentétben nem kellett magánmegbízatások során elapróznia tehetségét, bérházakat szinte alig tervezett. 1880 és 1882 között az állatorvosi egyetem Rottenbiller utcai pavilonjait, majd a régi műegyetem (ma az ELTE Múzeum körúti épületei) újjáépítését is rábízták, ezek nyerstégla burkolatú, neoreneszánsz alkotások, terrakotta díszítésekkel.
Steindl Imre eklektikus művész volt, a magyar historizáló építészet egyik legkiválóbb, egyéni képviselője.
Ő tervezte az aradi városházát, a pesti kereskedelmi és iparbank székházát, az első, egyemeletes debreceni Arany Bika szállót. Utolsó műve az erzsébetvárosi Plébániatemplom a Rózsák terén, amely 1895 és 1901 között valósult meg, a neogót templom Zsolnay-kerámia díszeket kapott. Ő volt a kor legtöbbet foglalkoztatott műemlék-restaurátora is, egyebek között megújította a szegedi ferences templomot, az iglói és bártfai templomokat.
1870-ben megbízták a vajdahunyadi vár helyreállításával. A munka több volt mint restaurálás, a műemléket Ferenc József számára vadászkastéllyá kellett alakítania, a munka azonban pénzhiány miatt nem fejeződött be. A kassai dóm, a Szent Erzsébet-székesegyház rekonstrukciója kisebb hiányok pótlásának indult, s teljes újjáépítés lett belőle. 1877 és 1901 között új rendszerben boltoztatta át a templomot, a faragott kövek zömét kicseréltette, de a hiányzó déli torony megépítését nem sikerült elérnie. Budapesten a Belvárosi plébániatemplom szentélye helyreállítási munkáit irányította 1889-90-ben.
Fő műve a budapesti Országház. Az 1882-es tervpályázatra beadott neogótikus terveit „a magyar alkotmány és nemzeti öntudat legmegfelelőbb építészeti kifejezésének” minősítették. Hogy az ő tervét valósították meg, abban nagy szerepe volt gróf Andrássy Gyula korábbi miniszterelnök londoni tapasztalatainak. A gróf a Temze-parti gótikus angol parlament hatására a szintén folyóparti és ugyancsak neogót elképzelés mellett állt ki, a komor középkorias szellem pedig tetszésre talált az uralkodónál is.
A mozgalmas tömegű, kőcsipkés, historizáló architektúra logikus belső térrendszert és korszerű épületgépészeti kialakítást rejt. Az épületbelsők kialakítása sokszor reneszánsz és barokk szellemben történt, főleg a hatalmas, egyetlen lendülettel felvezető főlépcső mutatja tervezője téralkotó képességeit. Steindl néhány héttel az Országház 1902. október 8-iki átadása előtt, 1902. augusztus 31-én halt meg Budapesten.
Műve a főváros jelképe lett, az Országház Magyarország egyik legnagyobb épülete, hossza 268, szélessége 118 méter, a kupolacsúcs magassága 96 méter. Fontosabb írásaiban saját műveit, a kassai dóm restaurálását, az Országház építését ismertette. Portréja az Országház társalgójában látható, s nevét utca is őrzi.
„Az egész épületet góthikus stílusban terveztem. A középkornak e remek stílusa […] lelkesedést keltő tökéletes szépségeivel, magasba törekvő határozott formáival az anyagi világnak a szellemi világgal való összeköttetését legszebben jeleníti. […]. Én az új országháznál új stílust nem akartam teremteni, mert kőbe alkalmazható építészeti formáink nemzeties jellegének nyoma sincs sehol s egy ilyen századokra szóló monumentális épületet ephemer részletekkel nem kezelhettem, hanem igen is arra törekedtem, hogy a középkornak e remek stílusába szerény módon, óvatosan, mint azt a művészet okvetlenül megkívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be.” (Steind Imre)
mtva.hu , rubicon.hu, Körkép.sk
borítókép: flagmagazin.hu
Megosztás:
Címkék: 19.század Bártfa budapest ELTE építész építészet események felújítás Ferenc József Főoldal gót stílus Kassa magyarország műemlékek művészet Országház reneszánsz Steindl Imre vajdahunyad vára
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.