A losonci Phoenix Lutetia Polgári Társulás és a Losonci Anziksz blog idei utolsó városnéző sétáján a kevésbé ismert losonci értékek megismerésére invitálta a város történelme iránt érdeklődőket.
A séta a Herz utcban, a közelmúltban felújított egykori Városházánál kezdődött. Az épület 1893-94-ben az ún. régi Csonka-féle kúria helyén épült fel. A építtetésre 1892. december 28-án meghirdetett pályázat nyertese a budapesti Nagy Virgil és Kolbenheyer Viktor építészek által elkészített 13-as sorszámú tervezet lett.
A tervezők megbízást kaptak az építkezés felügyeletére is. Alapkövét 1893. július 12-én tették le és 1894. szeptember 29-én adták át a rendeltetésének.
Kevésbé ismert viszont az, hogy az 1920-as években az utcában a városháza szomszédságában volt a Phőnix Szabadkőműves Páholy által használt épület. A városházával szembeni épületben pedig több évtizeden keresztül székelt a losonci kulturális és társadalmi élet meghatározó szervezete a Casino Klub. A 2. világháború után itt kapott helyet a Zsidó Hitközség imaháza is.
Számos történelmi érdekeséggel rendelkezik a Herz és Komensky utcák kereszteződése. Északi részén egykor egy malom állt, amelyet a Tugár patakból idevezetett csatorna vize táplált. Mögötte volt a város első temetője, melybe néhány forrás szerint még a 18. században is temetkeztek. A temetőnek mára nyoma sem maradt, beépítették. A korabeli sajtó tudósításai viszont beszámoltak arról, hogy alapjainak ásásakor sírok és csontok kerültek a felszínre.
Itt épült fel a Városi Óvoda épülete is.. Az első kisdedóvót megalapítását a losonci „Uri Casino” és a Kisededóvó Intézet határozta el, 1845-46-ban. E célból épült fel a Vigadó épülete a mai Kubinyi téren. A kisdedóvót azonban már az épület felépítése előtt 1844. február 18-án megnyitották mai Bég utcában, a Szilassy-házban. Az év végén már 252 gyermek járt ide. Első vezetője Karády Ignác (később Kossuth Lajos fiainak nevelője) lett. A Városi Óvoda épületének építését 1876-ban kezdték meg és 1877. június 4-én adtak át a rendeltetésének.
Az óvodai épülettel szemben a Járásbíróság épülete, amely eredetileg is ezen célból épült fel a 20. század elején, 1908-ban adták át. A fogházi részét 1987-ben lebontották, helyén 1988-89 között épült fel a bíróság mai, modern része.
A Komensky utcát néhány éve teljesen megújították, járdájában információs táblákat helyeztek el, melyek az itteni épületekről és város több eseményéről és személyiségéről adnak tájékoztatást.
Az utcában a Tugár patak partján található a város leglátogatottabb nyilvános ivóvíz forrása az artézi forrás. Történetéhez tartozik az a tény, hogy Losonc krónikus ivóvízhiányának mérséklését a város vezetése artézi kutak megnyitásával próbálta enyhíteni. Részletes földtani vizsgálatok után a kutat 1899. január 26-án kezdték el fúrni Maróczy József irányítása alatt.
Több hetes munka után 364.50 m mélységből tört fel a keresett vízsugár, amelynek hőmérséklete akkor 18°C, hozama 1260 l/óra, 30240 l/nap volt.
Az utcában az evangélikus templom mellett áll a Szociális és Pedagógiai Akadémia 2006-07-ben felújított épülete. Helyén állt az az 1783-84-ben épült iskola, amelyben az evangélikus „alsó“ gimnázium, majd 1827-től gimnázium kapott helyet. Losonc 1849-es elpusztításakor a tűzvészben elpusztult, de már 1850-57-ben újjáépítették. Alapjain épült fel az Állami Tanítóképző Intézetet, melyet 1869. november 27-én nyitottak meg.
Az eredeti evangélikus templom 1783 és 1784 között épült fel, akkor fából készült toronnyal, melyet 1803-ban építettek át kőtoronnyá. A város említett pusztulása után Miks Ferenc és Alk József tervei alapján 1859-ben készült el az új templom. Tornyának harangja 1789-ben készült, amelyet 1809-ben helyezték el benne.
A mai köztemető alatt találhatóak a város egykori borospincéi, melyek ma magántulajdonban vannak. Tulajdonosa azonban lehetővé tette, hogy a séta résztvevői betekinthessenek az egyébként nem látogatható részeibe. Kialakításáról kevés használható adata maradt fenn.
Az építkezés stílusa és használt alapanyag arra utal, hogy már a 18. század második felében voltak itt pincék. A legrégebbi pince kőből készült, a későbbiek pedig égetett téglából. Az itteni garázsok építésekor legalább három pincét leromboltak. A megmaradt pincékben folyó munkálatok célja, hogy azok közösségi célokat szolgáljanak.
A séta a városi temetőben folytatódott és zárult. A pincesor fellett található sírhely érdekessége, hogy annak oszlopát a szabadkőművesek jelképe díszíti. A temető főterén a résztvevők megtekintették a novemberben, a régi ravatalozó épületében berendezett kiállítást, amely a város neves személyiségeinek állít emléket.
A kiállítás nem kis hiányossága, hogy csak szlovák nyelvű, annak ellenére, hogy a bemutatott személyiségek jelentős többsége magyar volt és magyar nyelven alkotott.
A séta utolsó megállója az egyébként ugyancsak nem látogatható Serly kápolna volt. A kriptát Serly család 1873-ban építette, melynek adatait a kápolna belsejében elhelyezett írás őrizte meg:
„Ezen 1873 évben, idősb Serli Antal losonci polgár, városi képviselő s róm. katolikus iskolaszéki tanácsos által, Isten dicsőségére s a hívek lelki üdvinek előmozdítására felállíttatott kápolnában évenkint végzendő alapítványi olvasott szent misék: 1. Egy, az 1878-ik évben 120 forintos alapítványt tett idősb Serly Antal családja élő tagjainak testi s lelki jólétéért, Paduai Szent Antal napján, vagyis június hó 13-án esetleg 14-én 2. Egy ugyannak saládja elhalt tagjainak lelki üdvéért a „Halottak napját“ követő első esetleg második napon Kelt Losoncon 1878 Október 14-én Schlosserik József plebános”.
Serly Lajos, zeneszerző fehér márvány emléktábláját (Gasztarisz Pavlosz munkája) Bartók Béla felesége, Bartókné Pásztory Ditta (Rimaszombat, 1903 – 1982) megbízásából Volly István zenetörténész leplezte le 1983. október 31-én. Felirata:
„Serly Lajos zeneszerző Losonc 1855 New York 1939 és felesége Baranyay Hermina kék nefelejcs dallamát népdalként idézi Bartók I. Szfitje. A kriptát 1957-ben javították, ennek emlékét latin nyelvű tábla őrzi.
Serly Antal fia Serly Lajos (1855 – 1939) és unokája Serly Tibor (1901 – 1978) zeneszerzőként szereztek világhírnevet.
A kripta szomszédságában álló Jeszenszky család kriptájában nyugszik Jeszenszky/Jeszenői Danó (Losonc, 1824. 1. 5. – Budapest, 1906. 10. 24), ügyvéd, politikus, író, akinek nevéhez fűződik a város történelmének megírása, melyet a Vahot Imre szerkesztette Losonczi Phoenixben jelent meg. A kripta belseje a vandalizmus áldozata, nem tekinthető meg.
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Bartókné Pásztory Ditta Főoldal Jeszenszky Danó Karády Ignác Kolbenheyer Viktor Kubinyi tér Losonci Anziksz Losonczi Phoenix Nagy Virgil Phoenix Lutetia Polgári Társulás Serly Antal Serly Lajos Serly Tibor Személyiségek terme
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.