Gyalogtúrán az eresztvényi kőbányákhoz és Salgó várához

A füleki Novohrad-Nógrád Geopark Jogi Személyek Társulása és a füleki Nógrádi Turisztikai Információs Központ az elmúlt  hétvégén rendezte meg az idei utolsó vezetett túráját, melyen ragyogó napsütésben több, mint 40-en vettek részt.

A túra szlovákiai résztvevőihez Eresztvényben a Novohrad-Nógrád Geopark  Oktató, Kutató és Irányító Központjánál csatlakoztak a magyarországi túrázók, beleértve a túra vezetőit, Drexler Szilárdot és Prakfalvi Péter geológust.

A résztvevők a helyszín megtekintése után a Bükki Nemzeti Park és a Geopark által kijelölt tanösvényen indultak a kőbányákhoz. Mint az elhangzott, a bányákból kitermelt követ egykor kisvasúton szállították Salgótarjánba, onnan pedig a helyi igények kielégítése után Budapestre és a európai más helyszíneire jutott el..

   

A „macskakövekkel” tehát nemcsak Budapest utcáit fedték be, de  pl. Bécs, Párizs utcáit is. A macskalyuki bányából induló vasútvonal az eresztvényi központ mellett haladt el, ahol egy rakodó is felépítésre került.

A kőbányákban virágkorukban több ezren dolgoztak, a bazaltot az ún. ritzerek munkálták meg. A terület első bazaltbányáját 1878-ban nyitották meg a Salgótarján közelében fekvő Nyerges-hegyen, két évvel később nyílt meg a Macskalyuki-bánya (ma Szlovákia területe, Sátorosbánya része). Az eresztvényi kőbányák az 1. világháború után nyíltak meg, fénykorát a 2. világháború utáni években élték meg.

A 20. század második felében a szénbányászat megszűnésével a bazalt kitermelése is  fokozatosan megszűnt. Ennek oka volt az is, hogy a jó minőségi bazalt kitermeléséhez nagy területű „meddőket” kellett volna eltávolítani, ami már gazdaságtalannak bizonyult. A piaci igények megszűnése és a természetvédelmi hatóságok intézkedései nyomán a bányákat az 1980-as évek közepén bezárták.

Helyeik értékes és érdekes turisztikai látványossággá váltak, hiszen a bennük folyó munkálatok láthatóvá tették a terület geológiai szerkezetét. Az egykori kitermelés nagyságát emellett jól jelzik a hatalmas területű bányaudvarok, melyekből többet is érintett a túra útvonala.

A terület talán leglátványosabb része a Közép-bánya tó. Az itteni bányaudvart egy festői szépségű tavacska tölti ki, amely minden évszakban tartogat meglepetéseket a turisták számára. A helyszín értékeit egy információs táblákkal ellátott tanösvény is bemutatja.

A tó és környezete kedvelt kiránduló hely. A vizében néhány évvel ezelőtt valószínűleg a (vánodr)madaraknak köszönhetően megjelent az édesvízi medúza. A tavat övező meredek sziklafalakon hóolvadáskor, nagyobb esők után ideiglenes vízesések keletkeznek. Télen hatalmas jégcsapok teszik látványossá a falakat. A víz már a bazalt kitermelése idején megjelent a bányában, amelyet akkor szivattyúkkal vezettek el. A tó jelenlegi mélysége kb. 3-5 m, a vízszint azonban fokozatosan csökken.

A terület vízrajzi szempontból is tartogat érdekességet. A Medves fennsíkon vezet keresztül a Duna és Tisza közötti vízválasztó vonala.

Egy gyönyörű bükkös erdőn keresztül haladva került a túrázók látóterébe a Salgói vár, amely a  Medves fennsík 625 m magas csúcsán épült fel a 13. században. Építése a Kacsics nemzetség Illés ágához kötődik. Egy 1341-ben kelt oklevélben Castrum Salgov néven említik.  Teljes kiépítésére 1500 került sor.

Az évszázadok során birtokolta a Szécsényi család, Csák Máté, a cseh husziták, rövid ideig Balassi Bálint tulajdonában is volt. 1554 és 1593 között török uralom alatt állt. Felszabadítása után fokozatosan elhagyatott lett, lepusztult. 1938-ban turisztikai célokkal részben felújították, de csak az 1980-as években megkezdett, lényegében máig tartó régészeti feltárás és helyreállítás mentette meg a megsemmisüléstől. Ma közkedvelt kiránduló hely.

A várba vezető útvonal legigényesebb  szakasza a vár alatti lejtő, melynek meredeksége eléri a 40 fokot. Maga a várdomb egy kb. 5 millió éves vulkán maradványa. Hasonlóan a környékbeli várak (Fülek, Ajnácskő, Somoskő) dombjaihoz, az itteni kráter külső fala is lepusztult az idők folyamán, a belső része pedig „zsákos” bazalttömbökbe kristályosodott ki.

Nógrádi útja során a vár romjait, 1845. június 11-én Petőfi Sándor is felkereste. Látogatásának állít emléket az 1923-ban a hajdani várkapu melletti bazaltoszlopokon elhelyezett fehér márványtábla. A vár megihlette, melyet a Salgó című versében meg is örökített.

A várrom legfelső részéről gyönyörű kilátás nyílik mind a négy égtájra.  Így látható a Palóc olimposznak is nevezett Karancs, a Bükk, a Mátra, a Cserhát és a Börzsöny, de tiszta, főleg téli időben a Magas-Tátra gerincének csúcsai is feltűnnek. Nem véletlenül lett a Medvesi Fotós Maraton egyik leglátogatottabb helyszíne.

A túra utolsó állomása a közelben lévő Kis-Salgó, ismertebb nevén Boszorkánykő volt. Innen egy tanösvény vezet vissza Ersztvénybe, amelynek megállói a terület természeti értékeit mutatják be. Nem mellékesen sporteszközökkel is ellátták, így a látogatók a tudásbővítő információk mellett a testük edzettségének növelésére is figyelmet szentelhetnek.

Puntigán József