Romok II – avagy különleges zenei fesztivál nem hagyományos helyszíneken

A 2. világháború után számos értékes épület, kastély, kúria lett az államosítás áldozata, melyek nem kis része még mindig romjaiban várja sorsa jobbra fordulását.

A főleg zenészekből, művészekből álló Ruiny (Romok) csoportosulás egy évvel ezelőtt alakult meg David Petráš (Losonc), Štefan Szabó (Rimaszombat), Alexandra Galambová (Nagyszombat), Juraj Mišík (Zólyom, Losonc) közreműködésével. Céljuk, hogy láttassák azokat a jelenlegi és „más” zenei irányzatok képviselőit, művészetüket, melyek egyébként nem kapnak helyet a hagyományosnak mondható fesztiválokon és bemutatókon.

   

Mivel a zenei klubok irányzatai általában célirányosan meghatározottak, a kultúrotthonok pedig nagyon konzervatívak, az elhagyatott, romos épületek felé irányult a figyelmük, melyek többsége elérhetetlen a nagyközönség számára. Helyszínként elsősorban a kisebb településeket helyezik előtérbe, ahol ezek a zenei irányzatok csak olykor, vagy egyáltalán nem kerülnek bemutatásra.

A párosítás nagyon szerencsésnek mondható. Az elhagyatott épületeknek van egy sajátos hangulata, mely vonzza az embereket, főleg a fiatalokat. Ebben a környezetben az a művészet, zene is érdekessé válik, mely egyébként talán unalmas lenne.

[stw]

Az épületek egyszeri/ideiglenes megnyitása nemcsak a helyi kulturális élet részére vonzó alkalom, de a turistáknak is. Így volt ez most, hiszen a látogatók közül sokan érkeztek a régió határain túlról, az ország távolabbi részeiről is.

A sorozat első évfolyama a Losonc-Apátfalvi Hubay Kastélyban zajlott le. Szervezői idén a Losonc központjában található, jobb sorsra érdemes épületbe, Rakottyay Gyula egykori családi házába hívták a művészeti és építészet különlegességek iránt érdeklőket. Május 13-án több mint 80-an gyűltek össze hogy megízleljék a projekt egyedi hangulatát.

Az idei programnak három fő része volt. Egy, a helyszínt bemutató idegenvezetés után az épület legfelső szintjén, a tetőrészben a résztvevők a Rakottyay családdal, az általuk megalapított és több évtizeden keresztül működtetett zománcozó történetével, a család tagjaival és természetesen az épülettel ismerkedtek meg. Egyik előadója Mária Adamová, helytörténész, a Losonci Állami Levéltár nyugalmazott igazgatónője volt.

A zenei részt a rimaszombati Mistic Choir vokális kórus műsora vezette be, akik Márketa Husková, a brünni Zeneművészeti Janáčkova Akadémia, Kompozíciós Tanszék művészének, e célra megírt alkotását énekelték el.

A műsor fő részében az épület szecessziós termében a Csehországból érkezett, nemzetközi szinten ismert David Dorůžka zenész és zeneszerző triója adott koncertet saját és átvett műveikből. Az inkább csak meditatív zene ténylegesen beillett a romos környezetbe, s jogosan aratott sikert.

Az épület további termeiben egyedien megvilágított fényképkiállítások voltak láthatóak. Szerzői Veronika Pilátová (INSPIRE magazine), Jozef Pajerský (Lyukkamra) valamint Ema Lančaričová és Kristína Kandriková (Pozsony, Képzőművészeti Főiskola) voltak.

Az egyik látogató röviden így jellemezte a fesztivált:

„Egy az emberi pillanatok közül. A Romok II. projekt, a más zenei irányzatok fesztiválja nem hagyományos helyszínen – ma a losonci, szecessziós Rakottyay villában. Barangolás az épületben, előadás, a David Dorůžka trió koncertje a szecessziós ebédlőben, szépséges hangulat. Csodálatos emberek, nagyon megihletett, emelem kalapom a szervezők előtt.“

A rendezvénynek otthont adó épület az egykori Losonci Magyar Bádog- és Vasedény Zománcozógyár Rakottyay György és Társai c. gyár utolsó igazgatójának, Rakottyay Gyulának volt a családi háza.

Édesapja Rakottyay György 1914-es váratlan és korai halála után vette át a gyár irányítását. Műszaki végzettségét Budapesten, Berlinben s Londonban szerezte. Igazgatósága idején számos, a tömegtermelést célzó újítást vezetett be. Aktív közéleti tevékenységet fejtett ki. Igazgatósági tagja volt a Losonci Takarék- és Hitelbanknak, a Zománcz Uniónak, a Felsőmagyarországi Táblaüveggyárnak. A losonci Házépítő r.t. elnöke, a város képviselő-testületének tagja, a református egyház tanácsosa. 1926-ig a Losonci Polgári Kör elnöke. Fiatalon hunyt el. A gyár, halála után a gazdasági válság és a cseh gazdasági érdekek áldozata lett.

A sokkal szebb és jobb napokat látott elegáns, szecessziós épületet a mai Jókai utcában áll. Szomszédságában van édesapja, Rakottyai György családi háza, amely ma a városi bölcsőde otthona. Az utóbbi néhány évben részben rekonstruálták. Tervezője Lechner Ödön, a magyar szecesszió legkiemelkedőbb egyénisége volt. Bár az elmúlt évtizedeke alatt sok díszítő eleme eltűnt, még így is a város legszebb szecessziós épülete kerttel, oszlopokkal, szobrokkal.

Tényként lehet elmondani, hogy a város lakói közül csak nagyon kevesen ismerik és tudják, milyen értéket képvisel.
Hasonló stílusban, a 20. század elején épült Rakottyay Gyula emeletes családi háza. Tervezőjének neve nem ismert, de a stílusjegyek alapján joggal lehet feltételezni, hogy segített benne Lechner Ödön irodája. Az utcai boltíves bejáratát boltíves fémtető szerkezet fedi, felette egy szoborcsoporttal.
Jellegzetesen szecessziós díszítésű a csatornája, látványos tetőzetének egyik csúcsos kis tornya. Minden oldalán van egy háromszárnyas ablak, alattuk hamis erkélyekkel. Termeinek mennyezetét a Rakottya György házának termeihez hasonlóan változatos szecessziós elemek díszítik.

Az épület 1945 után a Süketnéma Intézetnek adott otthont, az 1990-es évek óta viszont üresen áll. Jelenleg magántulajdonban van. 10 évvel ezelőtt, 2007-ben elkezdték az átépítését, panziónak készült, de a rendelkezésre álló pénz elfogyott és a munkáltok leálltak. A szó valós értelmében jelenleg várja sorsa jobbra fordulását.

Puntigán József