Fények és árnyak – Szabó Gyula kiállítás Losoncon

Szabó Gyula (Budapest, 1907. június. 8 – Prága, 1972. május 25.) losonci festőművész születésének 110. évfordulója alkalmából nyílt kiállítás a losonci Nógrádi Múzeum és Galériában.

A július végéig látható tárlat festői életművének keresztmetszetét mutatja be.

   

Szabó Gyula Losonc és a nógrádi régió egyik legjelentősebb  művészegyénisége. Sokoldaló alkotói tevékenysége több alkotói korszakra bontható. Munkásságáért 1963-ban elnyerte a Cyprián Majerník-díjat, 1967-ben pedig megkapta az „Érdemes Művész” címet.

A Nógrádi Galéria alapját 1980-ban a Szabó Gyula özvegye, H. Szabó Kinga által, a művész hagyatékából a városnak ajándékozott 138 képből álló gyűjtemény képezte.  Az azóta eltelt évtizedek alatt a Galéria gyűjteményének ezen része további értékes alkotásokkal bővült, s jelenleg összesen 308 művet foglal magába. Benne 185 grafikával lapot, 79 olajfestménnyel és 44 akvarellel. Utóbbiak egy része a művész által kidolgozott technikájával, viasztemperával készült.

A kiállítás kurátora Németh Bozó Andrea elmondta, hogy az intézmény tulajdonában a festőművész korai időszakából (1935-1942 mintegy 20 alkotása szerepel, melyek közül több a kiállításon is látható. Ezeknek azért is nagyobb az értékük, mert az akkor még kezdőnek számító, de a munkájával teljesen elégedetlen művész elégette addigi munkáinak nagyobbik részét.

Ezt a korszakát a külső világ felé való fordulás, a színek és fények tanulmányozása jellemezte, témáit a hagyományos műfajokon belül főleg a külvilág jelenségeiből merítette. Stíluskeresésében nagy szerepet játszottak a posztimpresszionista festők, mint Van Gogh, Gauguin.

A 2. világháború alatti megpróbáltatásai megjelentek az alkotásain is. Egy belső, víziókkal és szimbólumokkal teli világnak nyitottak utat. Egy rövid időre Ipolyságra került, ahol a Mesejáték-gyárban fajáték terveket készített.

Az ország és a város 1944. március 19-i német megszállása után katonai szolgálatra, tiszti-tanfolyamra hívták be. Debrecenbe került, ahol egy légitámadás következtében 10 órát kell eltölteni egy négyemeletes ház romjai alatt, légnyomást kap, s mint katonai szolgálatra alkalmatlan leszerelik. Hazatért Losoncra, ahol az év végén újabb légitámadásokat élt át, idegbénulást kapott.

Művészi tevékenységét csak a gyógyulása után 1947-ben folytatta, amikor elkészítette az első fametszet-sorozatát, az „Ecce homo“-t. 1947-ben tagjává választotta a  Szlovák Művészeti Társaság (Umelecká beseda Slovenska). A Társaság megszüntetése után tagja lett a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének (Sväz československých výtvarných umelcov) és a Tudományos és Művészeti Tanácsnak (Umelecká-Vedecká rada).

Ebben a korszakában a művészetében újra erőteljesen feltör az életigenlés, ismét a színek és fények kerülnek előtérbe, amelyeket a külső világból vett témák – tájak, utcarészletek közvetítenek, azonban jóval szabadabb, oldottabb stílusban. A gyűjteményben levő festmények nagy része a művésznek e korszakát képviseli. Ő maga festészetét líraiként, grafikai munkásságát epikaiként határozta meg.

Grafikáiban erőteljesebbé válik az elbeszélő jelleg, gondolatvilágában előtérbe kerülnek az emberi életet érintő nagy kérdések, az élet drámaisága. 1955 és 1959 között készültek el a legismertebb sorozatai, mint az  „Emberek a hegyen”, az „Emberek vigyázzatok”.

Festészetének ezt követő, késői korszakában (1960-1972) elfordul a realisztikus ábrázolásmódtól, alkotásaira egyre több jelkép kerül, megjelenik az élet mint olyan, benne az elmúlás gondolatával.

A kiállítás anyaga úgy lett kiválogatva, hogy az láttassa a művészi pályafutás minden időszakát, az általa használt technikákat (fametszet, monotípia, olajfestmény, akvarell, a viasztempera, és a festményekbe helyezett rézlapokkal kiegészített vegyes-technika.)

A kiállítás címe „Fények és árnyak” azt a világunk működésében is tapasztalható anyagi és szellemi kettősséget próbálja érzékeltetni, amely markánsan megjelenik Szabó Gyula alkotásiban is. Láthatóak rajta a világ szépségét hirdető, fénytől és színektől ragyogó alkotások, de az emberi lét kérdéseit feszegető, feszültségektől és aggodalomtól terhes, drámai hatású képek is.

Özvegye, Szabó Kinga rövid értékelésében azt is elmondta, hogy mindezek mellett a festőművész alkotásait nézegetve arra is érdemes odafigyelni, hogy azokon nem egyszer megjelenik a humor is.

A kiállított alkotások egy részének helytörténeti értéke is van, Losonc egykori életének és valóságának olyan részleteit mutatja be melyek már nem láthatóak. Ilyen pl. a Városligetben az egykori strandfürdő, az apátfalvi posztógyár, az azóta lerombolt utcák képei.

A megnyitón az intézmény nevében Iveta Kaczarová üdvözölte a megjelenteket,  előtte Fekete Virág Fanni és Katarína Štrdláková, a losonci zeneiskola növendékei mutatkoztak be.

Puntigán József