100 évesek a Szilvás-kői barlangok

A szlovák-magyar határ közelében, Salgótarján-Rónabánya mellett található a terület egyik legértékesebb természeti képződménye a Szilvás-kő, amely egy bazaltos vulkáni működés során keletkezett, hasadék- vagy kráterkitöltés.

 

 

A bazalttal fedett Szilvás-kő gerince alatt mintegy 5 m vastag széntelep helyezkedett el. Ennek kb. 2,5 m vastag felső-padja kitermelésére 1912-19 között került sor. A bányászat hatására a területen hasadékok és az ezekből nyíló ún. konzekvenciabarlangok keletkeztek. A kialakult sajátos mikroklíma miatt még a nyár végén is található jégréteg bennük.

 

 

A kivételesen érdekes geológiai terület sokadik alkalommal érdemelte ki, hogy a hozzá köthető földtani értékekről, a barlangokról, azok fajtáiról és keletkezéséről konferenciát rendezzenek.

 

 

A számos előadással és helyszíni kirándulással színesített találkozóra a salgóbányai Geocsodák Házában került sor. Előkészítője Prakfalvi Péter, a Magyar Bányászati és Földtani Intézet bányafelügyeleti főgeológusa, házigazdája a  Novohrad-Nógrád Geopark Nonprofit Kft. volt.

 

A konferencia megnyitó részében Rónai Kálmánné, a Bükki Nemzeti Park  igazgatója, Leél-Őssy Szabolcs, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke, Agócs Attila, Fülek Város polgármestere, a Novohrad-Nógrád Geopark Jogi Személyek Társulásának elnöke, Fekete Zsolt, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere, Oláh Péter a Novohrad-Nógrád Geopark ügyvezető elnöke, valamint Prakfalvi Péter szólaltak fel.

 

 

Róna Kálmánné elmondta, hogy a közép- és kelet európai térségben a természet védelméről történő gondoskodás jogi, szervezeti és társadalmi alapjai már a 19. század elején, a reformkorban  kezdtek körvonalazódni. A 19. század második felében állami szinten először a madárvédelem került szabályozásra,  a geológiai értékek közül elsőként a somoskői bazaltömlés védelme lett javasolva.

A 20. század elején már a természetvédelmi területek, nemzeti parkok megalakításának gondolata is felmerült. A gondolat megvalósítását a világháború akadályozta meg, s csak jóval később került rá sor.

 

 

Agócs Attila elmondta, hogy bár a nógrádi területet határ választja ketté, mégis egységes. Ennek ellenére a határ két oldalán élők sokszor úgy veszik mindkét oldalon, mintha Nógrád csak a „mi Nógrádunk”, a Novohrad pedig csak a „mi Novohradunk” lenne, ami így nem teljesen helyes. A témát a problémáktól egyáltalán nem mentes határmenti együttműködésen keresztül közelítik meg, s nagyon fontos, hogy az együttműködés elmélyüljön. Annál is inkább, mert a terület az utóbbi években számos értékes kitüntetést kapott. „Elbóbiskoltunk egy kicsit” mondta, s nagyon fontos lenne, hogy a bóbiskolás ne tartson sokáig.

 

 

A konferencia előadás részét Leél-Őssy Szabolcs vezette. A találkozó talán leglátványosabb előadását Egri Csaba (Magyar Földművelésügyi Minisztérium, barlangtani szakreferens) tartotta, aki 3D-s bemutató keretében  magyarországi és a világ barlangjaiban tett látogatásainak élményét osztotta meg a jelenlévőkkel.

 

 

Gaál Lajos (Szlovákiai Barlangok Igazgatósága. Liptószentmiklós, osztályvezető) a Karancs‒Medves és Cseres-hegység nemkarsztos barlangjait, keletkezési módjait ismertette diavetítés keretében.

 

 

Gergely István (EXUS Barlangászklub Marosvásrhely) a Novohrad-Nógárd Geoaprk területén sem ismeretlen fatörzslenyomatokról szólt a Kelemen-Görgénvi havasok vulkanikus kőzeteiben.

 

A további előadások a fő témával, Szilvás-kővel foglalkoztak. Buda László (fotós) A Szilvás-kői barlangok kutatásának múltja és jelenét mutatta be az általa készített fényképeken keresztül.

 

 

Prakfalvi Péter a Szilvás-kői barlangok „születési anyakönyveit“ vázolta fel, amelyhez komoly levéltári anyagot is felvonultatott. Eszterhás István (a Nemzetközi Pszeudokarszt Bizottság tiszteleti elnöke) a  Szilvás-kői barlangok felmérésével, s természetesen annak eredményeivel foglalkozott.

 

Az előadásokat Holló Sándor (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, osztályvezető) zárta le, aki  „A földtani ismeretterjesztés helyszíni lehetőségei a Szilvás-kőn“ c. elődadásában azokat a programokat és lehetőségeket ismertette, melyek keretében pl. létrehozták a tanösvényt is. Bemutatva az ismeretterjesztés mindazon formáit, melyek más geológiai helyszíneken is hasznosítani lehet.

 

 

A konferencia résztvevői a délutáni órákban helyszíni látogatás tehettek Szilvás-kő csúcsára, ahol megkoszorúzták a 10 évvel ezelőtt kihelyezett emléktáblát. A  Szilváskői  barlangokban és a hasadékrendszerben tett túrát  Prakfalvi Péter vezette.

 

 

Röviden összefoglalva a terület geológiai jelentőségét, a Rónabánya közelében fekvő Szilváskő-csoport oldalán (Kis- és Nagy Szilváskő, Bagókő) kialakított kőbányákban egykor bazaltot, tufát, piroklasztitot bányásztak, mely homokos-agyagos üledékekre, riolittufára és 4-5 méter vastag szénrétegekre települt.

 

 

A szén- és bazaltbányászat a 19. század második felében kezdődött. Az első kőbányát a Bagó-kő oldalán 1878-ban nyitották meg. A szénbányászat következtében egy széles függőleges repedés alakult ki a bazaltban, mely látványos szurdokot, konzekvencia-barlangokat hozott létre, melyekből eddig harmincat tártak fel. A bazalttufa egyes helyeken annyira magnetitdús, hogy eltéríti a kompasztűt.

 

Mára a bányászat minden tekintetben megszűnt, a Szilváskő teljes területe védett, értékeit egy geológiai tanösvényen keresztül lehet megismerni

 

 

Puntigán József