A losonci Szót Értők Társasága Lesznai Anna költőnőről

Lesznai Annát a magyar irodalom a legjobb költőnők között tartja számon, de grafikusként és iparművészként is jelentőset alkotott.

Napjaink embere viszont már kevésbé ismeri, mint ahogyan azt sem nagyon, hogy a szlovákiai, zempléni Alsókörtvélyesen (Nižný Hrušov)  született, ahol a közelmúltban  az életét és munkásságát bemutató múzeumot nyitottak meg.

A Szót Értők Társasága alapító mindenese, a találkozó előadója Tóth Dóra elmondta, hogy  Lesznai Anna személyisége háromszor ihlette meg.

   

Először 2016-ban, amikor Hatvan városa egy magyar-szlovák program keretében kiállítást szervezett a költőnő életéről, s arra meghívta Alsókörtvélyes képviselőit is (a kiállítás anyagát Losoncon, a Szabó Gyula Emlékházban is láthatták az érdeklődők).

Legutóbb pedig szeptemberben, amikor a szlovák Život c. lap arról számolt be, hogy Jaroslav Krajňák egykori alsókörtvélyesi iskolaigazgató, jelenleg sikeres művészeti- és régiségkereskedő magánkezdeményezéséből, mintegy 200 ezer euró befektetéssel kialakította az írónő életművét bemutató múzeumot.

Hatvan város önkormányzata 2016-ban a városhoz szoros szálakkal kötődő költőnő születésének 130. évfordulója alkalámból szobrot is állított az emlékének.

A város polgármestre avatási beszédében kiemelte, hogy „Lesznai Anna összeköti a múltat a jelennel és a Felvidéket Hatvannal“.  A szobor ülve ábrázolja a művésznőt, úgy, mintha kezeivel a saját meséit magyarázná a gyerekeknek.

Mivel kedvenc gyümölcse a körte volt, ezért a szobor jobb oldalán, a szoknyájánál az alkotó egy körtét is megmintázott. Ezt megidézve a szobor mögött az avatáson egy körtefát is elültettek.

„Lesznai Anna költő, iparművész és író varázsos személyiségét képekbe festette, párnákba hímezte és versekbe öntötte, ami pedig még ezek után is megmaradt kincseiből, azt emberekre költötte. Mindenkinek és mindenhová jutott egy kis Lesznai Anna, vagy ahogy barátai nevezték: Máli. Legendásan szeretetteljes lénye, magával ragadó egyénisége mindenkit megbabonázott. Talán az egyetlen volt, aki a Nyugat társaságával, a Nyolcak körével, a Vasárnapi Kör tagjaival vagy éppen – a vele ellentétben legendásan nem könnyű természetű – Kassákkal egyaránt közös hangot talált. Balázs Béla így írt róla 1911-ben Lukács Györgynek küldött levelében: „Máli igazán tűzijátékát rendezte a szeretetnek. Ez a nő olyan brutálisan gazdag, hogy muszáj szeretni.”- olvasható róla az egyik leírásban (http://baderech.hjm.org.il/Article.aspx/Hu/LesznaiAnna)

A beszélgetés részeként Tóth Dóra felolvasásában részletek hangzottak el első regényéből, melyet a fentebb említett címen így jellemeznek:  „Ma, amikor a hosszú évtizedeket átívelő családregények, családi sagák reneszánszát éljük, talán újból többen felfigyelnek majd Lesznai Anna Kezdetben volt a kert című regényére, mely a századfordulótól az első világháborút követő viharos időszakig fűzi meséjét egy magyarországi zsidó és egy dzsentri család sorsának hol összefonódó, hol pedig szétváló történetében. Egy 1932-ből naplójában fennmaradt részletes regényterv azt igazolja, hogy már ekkor elkezdett a szövegen dolgozni. Ha figyelembe vesszük, hogy a regény csak 1966-ban jelent meg, valóban ez Lesznai „élet-mű”-ve. Szinte misztikus odaadással ragaszkodott hozzá, és rendkívüli rajongással vette körül.“

Ugyancsak itt olvashatjuk, hogy a költőnő a népi ornamentikán alapuló hímzések és az iparművészeti tervezés világában is egyedit és eredetit alkotott. Ezzel kapcsolatban mondott el néhány gondolatot Szabó Kinga, aki egy Lesznai Anna baráti köréből származó hímzést és néhány lesznai motívummal díszített bögrét is magával hozott.

A fő előadásban elhangzottakat Durya Éva a hatvani Hatvany Lajos Múzeumban megrendezett kiállítással kapcsolatos infotmációkkal egészítette ki, bemutatva az ugyancsak Hatvanban,  2014-ben kiadott Morzsái az eltörött világkalácsnak c. könyvet is.

Zempléni Lesznai Anna magyar költő, író, grafikus, iparművész Moscovitz Amália néven 1885 január 2-án született. Apja Moscovitz Geyza földbirtokos volt.  A család birtokán ismerkedett meg a népi iparművészettel, megtanulva az itteni parasztasszonyok népi hímzéseit. Ez olyannyira megihlette, hogy iparművészeti tanulmányokat folytatott.

Budapesten Bihari Sándor, Párizsban Lucien Simon tanítványa volt. Vendégként részt vett a Nyolcak képzőművész csoport kiállításain.

Közben verseket írt, melyeket unokatestvére, Hatvany Lajos eljuttatta a Nyugathoz, melynek azt követően kedvelt szerzője lett. Verseket és számos kritikát publikált. Megjelent több verseskönyve és mesekönyve is.

Az 1910-es évek elején alapító tagja volt a Vasárnapi Kör elnevezésű filozófiai társaságnak.  Bátyja, Moscovitz Iván révén kapcsolatban volt a Jászi Oszkár által szerkesztett Huszadik Század c. folyóirat szociológusi körével is

Fiatalon, 17 évesen férjhez ment Garay Károlyhoz, akitől első gyermekük születése után elvált. Ezt követően Jászi Oszkár volt a férje, akitől két gyermekük született. 1920-ban elváltak, de a jó kapcsolatukat a későbbiekben is megtartották. Harmadik férje a tőle 15 évvel fiatalabb Gergely Tibor, grafikus lett, akivel a Vasárnapi Körben ismerkedett meg.

Bécsben, az 1930-as években Magyarországon éltek, majd 1939-ben Amerikába emigráltak. Itt több egyetemen képzőművészeti tanfolyamokat tartott és magántanítványokat oktatott.

Magyarországtól nem szakadt el teljesen, követte a magyar irodalmi életet. 1966-ban jelent meg a Kezdetben volt a kert életrajzi ihletésű regénye, amely elismerő kritikát kapott. Nem sokkal később elhunyt.

Végakaratának megfelelően hamvait hazahozták, 1967. júniusában a bátyja sírjában a budapesti Kerepesi temetőben helyezték el.

Irodalmi hagyatéka a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumba, képző- és iparművészeti alkotásai a Hatvany Lajos Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában kerültek elhelyezésre.

Puntigán József

Nyitókép: Puntigán József