Füleken a Hősök Terén a szabadságharc emlékműve előtti megtartott ünnepségen emlékeztek meg az 1848/49-es szabadságharc vértanúiról.  A rendezvényt a Csemadok Füleki Alapszervezete, a Füleki Koháry Polgári Társulás és a Városi Művelődési Központ készítették elő, azon helyi szervezetek és intézmények, a Városi Hivatal képviselői és lakosok mellett részt vettek a budapesti Jedlik Ányos Gimnázium diákjai és tanárai is. Utóbbiak a Határtalanul program keretében érkezetek Fülekre.

 

 

A jelenlévőket Szvorák Zsuzsanna, a Csemadok Füleki Alapszervezetének elnöke köszöntötte, aki Nagysándor József, aradi vértanú gondolatait idézte, aki azt vallotta, hogy dicstelen cselekedet lenne úgy meghalni, hogy az előtt nem végezte volna el a munkáját. Hangsúlyozta azt is, hogy hétköznapjaink hősei a jelenünkben találkoznak a múlttal.

 

 hirdetes_810x300  
Szvorák Zsuzsanna

 

Az ünnepi műsorban a Jedlik Ányos Gimnázium diákja szavaltak, az ünnepi beszédet Erdős Vince, a Koháry Polgári Társulás alelnöke  mondta el.

 

 

 

Tisztelt emlékező füleki gyülekezet!

„Október hatodikára emlékezve szokásosan az aradi tizenhárom tábornokra emlékezünk. Legtöbbször hozzátesszük Batthyány Lajos, első miniszterelnökünk kivégzését vagy Kazinczy Lajos tábornok október 25-én történt kivégzését. Az osztrák császári véres megtorlás azonban nem korlátozódott csak 1849 október hónapjára. 1897-ben, az akkori nyilvántartás szerint 1848 és 1854 között 162 nevesíthető személyt végeztek ki az osztrák hatóságok. Az első áldozat kivégzésére 1848 december 7-én került sor Bécsben és 1854 áprílis 27-én Sepsiszentgyörgyön történtek még akasztások.

 

Erdős Vince

1897-ben tette közzé írását dr. Papp János aki bevezetőjében írta a következő mondatokat :

 

„Változnak az idők és változnak az emberek. A mai kor gyermekének elkápráznak szemei, ha a letűnt 48-as idők eseményeire és alakjaira visszatekint. A változás hihetetlenül nagy és szomorú, mintha nem ugyanazon földön élnénk, mintha nem ugyanazon faj volnánk, mintha az a szellem soha se érintette volna a haza földjét! Bánatos sóhaj száll föl lelkemből, ha elgondolom, hogy a vértanúk nemzetének hová kellett eljutnia azon a lejtőn, melyre őt az újabb idők vezetői vitték. Alig érdemeljük meg azt a szép múltat, amely reánk maradt.

 

 

Közel 50 év telt el a Szabadságharc kezdete óta és változó időkről, változó emberekről ír a szerző. A mai felgyorsult világban szinte tízévente kimondhatjuk dr. Papp János gondolatait „A változás hihetetlenül nagy és szomorú, mintha nem ugyanazon földön élnénk, mintha nem ugyanazon faj volnánk…a magyar nép küzdelmeiben és reményeiben ma már csak múltjából meríthet ösztönző erőt, lelkesültséget és kitartást.”

 

 

Szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek, a március 15-i ünnepi műsoron résztvevőknek és az itt jelenlevőknek, hogy erőt meríteni a múltból összejövünk.  Az 1848-49-es hősök tettei, az aradi vértanúk utolsó mondatai, imái, gyóntatópapjaik visszaemlékezései melyeket felidéztünk már ezen a helyen mind-mind tanulságul szolgálnak a jelen kor számára melyekből mi valamennyien ösztönző erőt, kitartást meríthetünk.

 

 

Tisztelt jelenlevő közönség,

engedjék meg, hogy megosszam Önökkel a már idézett dr. Papp János által 1897-ben közzétett írását Kiss Ernőről az Aradon kivégzett tábornokról.

 

 

„Kiss Ernő, a 72000 holdas délvidéki nábob, mint tábornok, minden gőg nélkül, alázattal szolgálta a Szabadságharc ügyét. Amikor már minden veszve látszott elhárította maga elől a menekülés gondolatát is. Gazdag és befolyásos családja Bécsben megszerezte számára a kegyelmi végzést. Ez eljutott a tábornokhoz, aki azt belső zsebébe tette és társaival együtt kiállt a kivégző osztag elé. A bekötött szemű tábornokot az első sortűzből egyetlen golyó sem találta el. Ám ő ekkor sem vette elő zsebéből a kegyelmi végzést, megvárta a másodikat, amelyik végzett vele.”

 

 

Önfeláldozása, kitartása példaértékű. Méltán van ott a helye a féltő gonddal őrzött kincsek között melyeket az előző ezredév nagy nemzedékei hagytak ránk.

 

 

Tisztelt egybegyűltek, idén március 15-én a füleki templom falai között emlékeztünk meg az 1848-as szabadságharc kezdetének 170 éves évfordulójáról. A közel háromszáz éve felszentelt templom falai néma fültanúi voltak amint a jelelevők dalban és szóban emlékeztek arra, hogy 170 évvel ezelőtt a magyar nemzet életében egy új korszak kezdődött.  Ezek a néma templomfalak közvetítették felénk a szabadságharc füleki résztvevőiért – akiknek a nevét felvésettük a mellettem álló emlékműre – elmondott imákat valamint az aradi vértanúk lelki üdvéért elmondott imák szomorúságát.

 

 

Kegyelettel emlékezünk az aradi mártírokra,  a csatákban elesett  hősökre és valamennyi elődünkre akik részt vettek a magyar szabadságért folytatott harcokban.

 

 

 

Beszédemet Fekete József történész szavaival szeretném befejezni aki egyik írásának befejező mondataként írta:  „Október hatodika üzenete nem lehet más, mint a Csík zenekar száma: „Tartsd magad nemzetem!”

 

 

 

Az ünnepi megemlékezés koszorúzással és himnusz meghallgatásával ért véget.

 

 

Puntigán József

Fotók: Puntigán József

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!